Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-13 / 37. szám
595 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 596 elég akkor, ha meggondoljuk, hogy az irók önállóan, a saját felelősségükre dolgoznak és igy a szerkesztő teendője a minimumra szorul. Kor. 9. Theologiai Szaklap (Pozsony) segélye 1000 10. Néplapok, ifjúsági lapok (Kis Tükör, Ébresztő, Jó pásztor, Olajág, Mustár Mag, Kér. Evangélista) segélyezése 500 — 500 koronával 3000 Összegezzünk : 1. Prot. Szemle ára 10901 kor. 2. Parochialis könyvtár 8904 „ 3. Monográfia 1781 „ 4. Koszorú 3000 „ 5. Házi kincstár 1781 „ 6. Egyházi adattár 1781 „ 7. Vegyesek 5024 „ 8. Parochiális Könyvtár, szerk. 500 „ 9. Theologiai Szaklap 1000 „ 10. Néplapok segélye 3000 „ Összes kiadás 37672 kor. Levonva a bevételből: 43690 kor. a kiadást: 37672 „ Marad fölösleg : 6018 kor. Amig a Koszorú irói tiszteletdíját nem a társaság fedezi : még 1000 koronával több lessz a fölösleg. Ugy-e, hogy egészen jól vélekedtek Fejes és Radácsy s velük az egész Magyar Prot. Irodalmi Társaság ! íme bizony szinte hihetetlenül megerősödnék a társaság ; az egyesülésből szinte kiszámíthatatlan szellemi haszon hárulna egyetemes protestáns egyházunkra. S mindez megtörténnék a nélkül, hogy a rendes tagsági díj emeltetnék. Ez ugyanaz maradna; de nem maradna ugyanaz, sőt kétszeresénél is nagyobb lenne az ellenértéke. Mert mit is kaptak eddig a rendes tagok a 12 korona évi díjért? Kapták a Prot. Szemlét és a Monográfiákat; újabban az Adattárt. A Koszorút, a Házi kincstárt külön megkellett fizetniük, ha megakarták szerezni. Most ezeket is megkapnák és még az 50 ívre terjedő Parochialis Könyvtárt. Évi 12 koronáért körülbelől 160 ívre terjedő hasznos könyvek jutnának birtokukba! Okos embernek untig elég olvasmány ezen a téren egy esztendőre. Hisz ezeken kívül vannak még a napilapok, egyházi és népies lapok s kinek amennyi tetszik, más olvasmány. És micsoda könyvtár lenne már 10 év múlva minden, még a legkisebb gyülekezetben is ! Mennyi alkalmas tárgy lenne vallásos estéken való felolvasásra, vagy szabad előadásra. Mert nem okvetlenül szükséges ám, hogy ily összejöveteleken a magunk szerzeményét olvassuk föl. Sőt sokkal okosabban tesszük, ha az összehevenyészett felolvasások helyett felolvassuk azokat a nagy gonddal készített s hozzáértő bírálaton is átment közleményeket, amiknek olvasgatása nekünk magunknak is élvezet! Ha mi gyönyörködünk bennük : gyönyört találnak hallgatásukban híveink is ! Az élet a legjobb útmutató. Falusi olvasó körökben rendszerint egy olvas, a többi hallgat ; megtörténik, hogy ugyanazt a jó olvasmányt ötször is elolvassák és mindig több hallgatója akad ! Ezt csak azok ellen hozom fel, akik előkelő kicsinyléssel néznek azokra, akik mások álfal irt dolgokat olvasnak fel s akik inkább nem is olvasnak semmit, ha a magukét nem olvashatják. . . . Bizony lenne elég szellemi táplálék papjaink, tanítóink és a vallásos estéken híveink számára. Meg is látszanék ez hamarosan egyházi életünkön ! Aztán megszűnnék az örökös panasz a tömérdek tagsági díj hátralék miatt. A múlt évi jelentésében is igy panaszkodott a titkár: „Mindezek életképes állapotra mutatnak a korábbi pénzügyi vergődéshez képest ; de azért mégsem teljesen egészséges a társulat anyagi helyzete. Nem, mert sok, rémítően sok a tagdíjhátralék, amely 13638 koronára emelkedett.“ (Prot. Szemle. 1902. 8 fűz. 49 1.) Ha már igy benne vagyok a dologban, hadd térjek vissza annak az állításomnak igazolására, hogy igen drágának tartom a Prot. Szemle költségeit. Egy íve u. i. az írói tiszteletdíjjal és a nyomdai költséggel belekerül 8*24 fillérbe. Ez igen magas ár. Én megkérdeztem a pápai főiskolai nyomdát, amely képes a kiadványokat teljesen úgy kiállítani, mint ahogy eddig megjelentek, mennyibe kerülne egy ív, 50 kor. irói tiszteletdíjjal, borítékkal, fűzve, ugyanolyan papíron és nyomással, mint a Prot. Szemle, s azt a feleletet kaptam, hogy 6*43 fillérbe. Ez a killítási ár 1 kor. 81 fillérrel kevesebb, mint a jelenlegi. A tervezett több munkánál, mik a Koszorún kívül összesen 145 ívre terjednének, már t. i. egy tag részére, igen tekintélyes megtakarítást jelentene. És pedig a Prot. Szemlénél 60 iv, 3434 péld. = 206040 ívnél kitesz 3729*32 koronát. A többi kiadványoknál — a Koszorút nem értve ide — 85 ív 3314 példány, összesen 281690 ívnél = 5098*58 kor. A két tétel együtt — 8828 korona. Ugy-e, hogy tekintélyes összeg! Bizony nem kellene sokáig gondolkozni és húzódozni, hanem készséggel átkellene adni a nyomdai munkát a pápai főiskolai nyomdának. Ez az összeg éppen elég lenne arra, hogy 735 szegény gyülekezet helyett fedezze az évi 12 kor. tagsági díjat ! Most már végzek. Szerintem minden, de minden körülmény a mellett szól tehát, hogy a Lelkészi Könyvtárak létesítésére oly módon kell kötelezni gyülekezeteinket, (amelyik nem bírja, a helyett fizessen az államsegély pénztár!) hogy 12 korona évi tagsági díj mellett legyenek tagjaivá a Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak. Igen sokszor mondjuk, hogy ilyen olyan szegények vagyunk; sőt tele kiabáltuk már ezzel a világot. íme, kínálkozik a legjobb alkalom, hogy egy igen nagy szükségünkön könnyű szerrel, a magunk erején segítsünk, a magunk becsületére ! A lelkészi könyvtáraknak ilyen módon való létesítése az a gazdag forrás, amely az Irodalmi Társaságnak a legdúsabban jövedelmezhet s minden bajából kiragadni és virágzóvá tenni képes. Megvagyok győződve, hogy egyházkerületi közgyűlésünk az előadottaknak lelkiismeretes mérlegelésével igy is fog dönteni. Kis József, lelkész. 38*
