Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-06 / 36. szám
579 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 580 Napfényre hozta az egyszerű ásó, az idők homokja alól a több ezer esztendős kultúrának maradványait, edények, eszközök, szobrok, vésések, sirfeliratok, a Krisztus előtti 2—3 ezer esztendő emlékeiből tesznek bizonyságot az emberi szellem már akkor is bámulatos alkotásról hirdetve, „hogy csakugyan nincs semmiben űj dolog a nap alatt.“ Megelevenednek e buvárlatok alatt az ókori nevezetes történelmi szereplők, Szanherib, Aszarhaddon, Nabopallasszár, Nabugodonozor stb. királyok, fejedelmek alakjai, látjuk a helyet, hol Ábrahám és Lóth laktak Hérámban az Úr földjében. Kimutatja a tudós felolvasó, hogy a szír vagy asszír tudomány és nyelv volt az, mely az ókor népeinél, beolvadva a még ősebb babiloni tudományba, mindenütt éreztette a maga befolyását, átalakító hatását. Izrael sem tudott a hatás alól szabadulni s a kettő közti viszonyt, egymásrahatást „a Biblia és Babel“ címben akarja sokatmondólag jelképezni. Mily viszonyban, egymásrahatásban állott tehát ez a kettő egymással, volt-e valamely befolyása Bábelnek, az ősrégi babilóniai tudománynak, világnézletnek a Biblia tanaira, Isten fogalmára Izrael népének erkölcsi és vallásos fejlődésére, Mózes és a próféták tanításaira, áltáljában az u. n. ó-testamentomi isteni kijelentésre? Ez volt a kérdés lényege, ekkörül forgott a közvélemény érdeklődése, még sokkal inkább mint ama kutatásoknak, a történelem, ethnografia, archeológia, anthropológia szempontjából való értékelése és kiaknázása körül. A tudós kutató előadásának, buvárlatának végösszegezése szerint ez a hatás, Bábelnek, Izrael politikai és valláserkölcsi történelmének fejlődésére gyakorolt hatása elvitázhatlan és kétségbe vonhatlan Izrael országa, mely a maga próféciáinak történelmi előadása nyomán mintegy központjaként tűnik fel az akkori népek és nemzetek alakulásainak, mely körül forgott és zajlott le a szomszéd népek, nemzetek élete és eseményei, ez újabb kutatások nyomán úgy áll előttünk, mint egy jelentéktelen tényező, mintegy igénytelen kis ország, melyet csak a faji exclusiv jelleg, a Jehovához szívós ragaszkodás, a mózesi törvények összekapcsoló ereje, tudnak és birnak feltartóztatni, a hatalmas szomszédnépekkel babiloniakkal, asszírokkal szemben. A politikailag hatalmasabb, az erőteljesebb nép nemcsak fizikailag érezteti a maga hatalmát és fölényét, hanem kiterjed annak hatása, befolyása a szomszéd népek és nemzetek vallásának, erkölcsének, világnézletének képződésére is. Beigazolást nyernek úgy az ó-testamentomi szentírás a próféták történelmi feljegyzései, ütközetek, városok, fejedelmek, hadvezérek egymásután kelnek ki sírjaikból, mintegy megelevenedni látjuk az ótestamentombeli történetet gyorsan zajló változásait, a napfényre került emlékekben. Gyönyörű relief képekkel vannak az egyes, főként királyi paloták falain megörökítve a paloták urának a királynak képe, amint indul a hódító hadjáratra s amint visszatér diadalmas hadseregének élén a legyőzött nép foglyaival, diadaljelvényeivel. A jelenetek alatt vagy fölött ékirással felvésve, megmagyarázza az esemény mit az alkotó művész keze megvalósítani, kiábrázolni akart s ezeket az ékiratokat Grótenfeld óta, tehát már több mint száz év Óta, világosabban, biztosabban olvashatja a késő tudós nemzedék, mint mi tudjuk olvasni, legelső halotti beszédünket a „látjátok feleim szümütükkel mik vogmukat“ ! így olvashatja s igazolhatja ma már a késő mai kor Izrael prófétáinak történelmi feljegyzéseit. De kétségbevonhatlanul igazolhatja a ráhatást is, melyet Izrael egész belső életére, vallásos erkölcsi életére is gyakorol. Az asztrológia, mathematika terén szerzett ismereteik forrása az ős babilóniai-asszír miveltség és tudomány volt. Tőlük vették az ékirások tanúsága szerént a hetedik napnak a szombatnak megünneplését, földmivelési ismereteik nagyrészét. A teremtés története, az özönviz képe csaknem szóról szóra át vannak véve, gyönyörű domborművek ábrázolják, alattok ma már tökéletesen megfejtett ékiratok — régen hieroglifek — magyarázzák, a chaosz, majd a mindeneket elborító özönviz rettenetes képét. Sőt a tudós kutató szerint, bár ez még beigazolásra szorul, mert ez idő szerint még csak feltevésen nyugszik, a Jehova az egy Isten fogalom és Bábelből van átvéve, Mózes 10 parancsolata, a törvénynek táblái, áltáljában az ó testamentom egész erkölcstana, törvénykezése, csak másolatai Hammurakbi király törvénygyűjteményének „ki még bevezető szóval is ellátta gyűjteményét, mondván : „hogy mint ezekből láthatjuk alattvalói ő népeinek nemcsak ura, hanem atyja is“ ! Egy kőszobort vésve a főtörvénykezési elvek ma is hirdetik ama több mint 4000 évvel ezelőtt élt király bölcseségét, sok részben humánus gondolkozását. S mindezeket mennyi ideig takarta, födte az ezredek pora. S mennyi eltemetett emlék, történelmi ősrégi adat, mely világot vet az akkori népek művelődéstörténelrai, erkölcsi állapotára, várja még az egyszerű ásót, mellyel kincseket, megbecsülhetetlen forrásokat, adalékokat hoz napvilágra a kutató emberi szellem. Ma még csak a Tigris és Eufrates vidéke, a Mezopotámia, a hol az emberiség az ős paradicsomot, az elvesztett édenkertet sejti, tárja fel a maga elrejtett kincseit. Ámde ki tudja, nincs-e valahol a földkerekségén még más több ily hely is, ahol a népek és nemzetek egymást verve, győzve szakadatlan hullámzásba zajlottak, mig egymást kiirtva, kultúrájukat, alkotásaikat törvezuzva, az ezredek moha eltemette egymásután őket s ki tudja mikor s mily alakban kerülnek napfényre, hogy világot vessenek a prehistorikus emberiség mivoltára! ? 8 hogy módosítsák, kiigazítsák amaz idők, viszonyokról való felfogásunkat* képzeteinket ? (Folyt, köv.) Patay Károly. 46*
