Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-06 / 36. szám
Tizennegyedik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1903. szeptember 6. Az egyház és iskola köréből. i dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. “-S—Ä'-S— Megjelenik minden vasárnap. Az új iskolai esztendő kezdetén. Most, mikor már az új tanévre is megtörténtek a beiratkozások s a múzsák serege már tankönyvvel kezében át is lépte az iskola küszöbét, nem kárbaveszett munka fölbivni néhány fontos körülményre az illetékesek figyelmét. Nemcsak a legközelebb múlt, hanem az az előtti évek végén is szinte országszerte fölhangzott a megdöbbenés, hogy a középiskolák, főleg a gimnáziumok zsúfolva vannak s ijesztő mérvben emelik az intelligens proletár elem számát. Mint a beiratások mutatják, a panasz hiába hangzott el, az említett intézetek tanulói létszáma nem csökkent, sőt igen sok helyütt emelkedett. Vagyis a veszedelmes állapot jövőre is megmaradt és ha a panasz helyett életrevaló intézmények, jobbra fordult társadalmi s anyagi helyzet nem lépnek közbe, megéri még hazánk, hogy nem csupán az alsóbb műveltségű lakossága, hanem — amint már sok példa is van rá — kiművelt s tanult elemei is elvitorláznak a boldogabbnak hitt Amerikába, mert itt képzettségűket lealacsonyító módon élni, illetve kenyeret keresni, avagy éhen halni nem akarnak. Ez az egyik szembeötlő körülmény. A második figyelmet érdemlő mozzanat az elsőből indul ki s ama jogos kérdéssé formálódik: vajon mit fog csinálni a középiskola azzal a rendkívüli sok növendékkel? Hiszi-e, reméli-e, hogy egy-egy osztálya, amelyben 60— 70, sőt hetvenen fölül is vettek föl tanulót, mind tanulmányi, mind erkölcsnevelö szempontból eléri a kivánt sikert? A mi válaszunk rá az, hogy itt jó eredményt ne várjon senki. A tanári kar megfeszítheti, mint eddig is tette, minden erejét, ez idegölő megerőltetésben kockára vetheti összes szellemi és testi képességeit, lelki frissességét, kedélye derültségét, — herósi munkát végez ugyan, de fél sikerrel, a maga fájdalmára s a tanuló egyed s a társadalom, mondjuk: a közjó kárára. Aki tanított és tanult az ilyen zsúfolt intézetben, avagy csak egy osztályban is, az tudja csak, hogy az intenzive tanítás és tanulás, nemkülönben a józan s körültekintően szigorú s egységes fegyelmezés szinte lehetetlen. Az oly horribilis számú osztályban csak egyszer is jól megfeleltetni egy tanulót nehéz 3 hónap alatt, főleg a felsöosztályokban; hát meg folytonosan foglalkoztatni egy osztály növendékeit, amit az intensive oktatás megkövetel, — az egyszerűen az útópiák honába való kivánság. Ami a tanulók fegyelmezését illeti, a zsúfolt tanintézetekben ritkán szerencsés, minthogy nem könnyű dolog oly sok száz növendéket nevelői vizsgálat alá venni egyenkint s jó és rossz tulajdonságaikat ismerve hatni rajok cél- és öntudatos nevelői eljárással. A modern paedagogia ezt óhajtja elérni az iskoláztatásban, de útjában áll még mindig a zsúfoltság, az ijesztő nagy tömeg. Ennélfogva kénytelen az iskola a fölöttébb fontos belső fegyelmezési elveket az elméleti téren hagyni s egyedül a külső fegyelmezés eszközeihez fordulni: főleg az egyöntetű s következetes disciplinaris eljárásokat tartva szem előtt. 36 A lap szellemi részét illető közleményeit a «zerkesztőséghez Kis József felelős azerkasztő ozi— mére küldendőit.-A.X előfizetési dijait (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetéseit, reclamatiólt Faragó János ío munkatárs ozimére küldendők.
