Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-30 / 35. szám
571 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 572 köntösében, az erkölcsi jó barátjaként lépnek fel és lopóznak a szivekbe.' A világfi moral irodalmának valódi gyöngye a 17. század elejéről Baltasar Gratián spanyol jesuita ily cimü munkája : „Oraculo Manuel I. Arte de Prudentia.“ A legtöbb miveit nyelvre, igy a magyarra is lefordították e versenytárs nélkül álló s a maga nemében kiváló könyvet, mely a rövid, velős, szellemes mondásoknak, bölcs életszabályoknak dúsgazdag kincstára. Háromszáz tételének túlnyomó része ezt az elvet uralja: a cél szentesíti az eszközöket. Van azonban ennél egy jellemtelenebb mű is; az ízléstelenségnek, butaságnak netovábbja. Szerzője Eberhard Ágost. Magyarra is lefordított könyve ily cimet visel: A nőkkel való közlekedésről. Tanácsadó ifjak és mindazok számára, kik a nők kegyét megnyerni óhajtják. A valódi férfiasság példányképeivel bővítve.“ E kétes becsű világfi-morallal nem azért ellenszenvez az ember, mert az egyén boldogulása érdekéből az okosság, eszélyesség alkalmazását javalja, hanem mivel az okosságot, eszélyességet az erkölcsi törvény ellenére az erény rovására is ajánlja érvényesíteni. Az illem, finom Ízlés, eszélyesség dolgában Krisztus Úrunk is szab parancsot, midőn utasítja tanítványait: „Legyetek okosak, mint a kigyók,“ de tüstént hozzá teszi . . . Es szelídek, mint a galambok.“ A fődolog a földi életben az lévén, hogy emberek legyünk minden körülmények között, elsősorban az erkölcsi törvény parancsainak kell hódolnunk ; a többi aztán ckkal-móddal minden em bérré nézve elsajátítható. Miért is dr. Masznyik óva inti a szülőket, hogy a világfi-moral veszedelmes termékeitől óvják gyermekeik ártatlanságát. A következő cikkben dr. Erdős József debreceni hittanár folytatja „Jézus élete és tanításai“ cimü dolgozatát, melyről már az előző füzet ismertetésnél szülöttünk. Ezután pedig Zoványi Jenő sárospataki hittanár fejtegetése jön „A Csallóköz mátyusföldi ref. egyházkerület keletkezéséről.“ Hogy ezen, némely történetiró által „felső-dunamellékinek“ is nevetett kerület mikor és miként keletkezett: arról szól e cikkely. Újabban felmerült adatok bizonyítják, hogy Dobronoky Miklós elébb lutheránus, utóbb kálvini irányú lelkész már 1600 körül püspökösködött e kerületben, Sibolti Demeter halála után vagy közvetlenül őt követőleg, tehát még 1589-től fogva, talán valaki másnak pár évig tartó püspöki működése is közbeesvén. Az első kálvinista zsinatot a pozsonymegyei Galanthán 1592-ben ő tartotta. A zsinat végzéseit lutheránus részről jött támadás ellenében ő védelmezte. Irodalmi ellenfele Monoszlai volt, ki már 1592 dec. kéziratos, majd 1593-ban nyomtatott cáfolattal igyekezett a galánthai zsinat, illetve Dobronoky álláspontját gyengíteni. Ezzel teljes lett csallóköz-mátyusföld prot. magyarjai között az egyházi szakadás. A lutheránusok püspök nélkül voltak }6l3-ig. Ezt követőleg dr. Lakos Béla pápai gimn. tanár mutatja fel előttünk vonzó modorban Honter Jánosnak, Erdély apostalának tisztes alakját. E derék reformátor fellépése 1541 közepe tájára esik s neki köszönhető, hogy Martinuzzi minden ellenzése dacára Brassó és a Bárcaság bevette a reformációt. Fő hittani műve a „Formula ReformationÍ8“, mely külföldön is megérdemelt elismerésben részesült. Ő azonban nemcsak a szorosan egyházi téren működött, hanem a tanügyet is felvirágoztatta. Hatalmas irodalmi tevékenységet fejtett ki s 1544-ben szervezte a brassai főiskolát, melyet Moldva és Havasalföld ifjai is szorgalmasan, szívesen látogattak. Ezenkívül felkarolta a fontosnak felismert nőnevelést. Nyomdát, papírmalmot állított, nyilvános olvasó könyvtárt gyűjtött és rendezett be. Egyszóval minden lehetőt elkövetett, hogy az erdélyi szász ev. egyházat megalapítsa, ami fényesen sikerült is neki. 1545-ben tartotta az első erdélyi protestáns zsinatot, mely külön szász püspököt választván, megvetette alapját a ma is létező külön szász nemzeti ev. egyháznak. Az egyházi szemle folytatólagosan ismerteti a trieri heccpüspöknek a német paritásos iskolák ellen intézett támadása nyomán előállott tanügyi helyzetét a német birodalomnak. Korúm úr kudarcot vallott. De csak látszat szerint, mert minden jel arra mutat, hogy Korúra meghátrálása Trier városának külön r. kath. tanítónőképezdét nyújt, beigazolásául annak, hogy az eszmék harcában mily mérhetetlen nagy jelentőségük van az alkut nem ismerő bátor jellemeknek. Róma mindig annak köszönhette sikereit, hogy voltak minden áldozatra kész Korumjai. S jaj annak a felekezetnek, melyet amolyan sem hév, sem hideg, túlontúl okos, eszélyes, örökösen a pactum, a kompromissum, a taktika, az opportumitás nem valami vitézi jelszavaival dolgozó férfiak kormányoznak. Példa rá jelen felekezetközi helyzetünk. Itt a jött-ment szerzetrendek sáskajárása s a konzulok látván nem látnak s hallván nem hallanak. A német ultramontanismus térfoglalása Vürtembergben is egyre szembeötlőbbé válik. A véletlen is segélyükre jött. A prot. fejedelmi ház kihaltával a pápista ág vette át az uralmat, arnibee kétségkívül támasztékot nyernek a pápások. Az is rossz jel, hogy az új király legbizalmasabb embere a ravasz, színét szalamandra módon változtató Keppler érsek, ki nem-egy alkalommal elárulta, hogy egyike a „zöld püspököknek.“ Sajátságos jelenség a felekezeti súrlódások eme lázas korszakában egy új eszme felvetése Schiller Gyula nürnbergi lelkésztől. Felekezeti béke-ligát akar, melyben „a tisztán politikai kérdések kizárásával és a hitvallási álláspont megtartásával kezetfognának a tagok arra a célra, hogy felekezeti békét teremtsenek, ahol az felbomlott, ápolják, gyarapítsák a békét, hol azt veszély fenyegeti. Szép, de alighanem halva született gondolat a pápások miatt, kik békét mindaddig nem óhajtanak, mig Róma nem lesz minden mindenekben, tehát az idők végtelenéig, Az irodalmi szemle Heinrich Gusztáv „Egyetemes Irodalomtörténetét,“ Szász Domokos „Hátrahogyott 40 egyházi beszédét,“ Müller Károly „Die Bekenntnisschriften der reformierten Kirche“ c., Delitzsch Fridrik : „Zweiter Vortrag über Babel“ c. művét ismerteti, illetve bírálja. Mezőlak, 1903. G. S_zabó Mihály, lelkész.
