Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-18 / 3. szám

49 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 50 országra kiterjedő tevékenység, ezen intézet főgymna­­siumíná fejlesztésére. Merész volt a gondolat, merészebb a kivitel! Bizony semmiképpen nem volt meg az alap erre s nem nagyitom a dolgot, ha azt mondom, hogy az egész intézetet újjá kellett teremteni, a mint ezt az országos intézkedések s egyházunk törvényei is megkí­vánták. Az épület ugyan elég nagy és erős, de egy mai középiskola igényeinek korántsem megfelelő, a be­rendezés ugyan elég tisztességes volt, de már a felsze­relés még a kezdet kezdetén is alig állott; az intézet pénzviszonyai, a hat tanárnak egyenként alig engedtek több javadalmazást mindent összeszámítva 7—8—900 írtnál s hozzá még a tanárok jövője sehogysem volt biztosítva. Ily körülmények között sokau kételkedtünk az eszme kivihetőségében s inkább akartunk tűrhető nagygymnasium maradni, mint tűrhetetlen főgymnasium rangjára emelkedni. Azt szoktuk tartani, hogy az erős akarat, kitartás, az akadályokkal megbirkózik s azokat a lehetőség határain belül le is győzi: ez a csurgói fő­gymnasium újabbkori történetében be is teljesedett. Abban az időben a belsősomogyi reform, egyház­megye élén Körmeudy Sándor állott, az eszme tőle származott s annak megtestesülését a vázoltam akadá­lyokkal szemben, csak a munkában, a kitartásban, szí­vósságban egy ily Herkules vihette keresztül. Övé az érdéin teljesen, ebből mi osztályrészt nem vehetünk. Az egyházmegye az esperese által felvetett eszmét ma­gáévá tette s ezentúl már csak a jegyzőkönyvek be­szélhetik el a mi utódainknak, hogy egyházmegyénk kicsinye, nagyja, mennyiben segédkezett a kimagasló vezérnek, a nagy — bátran mondhatom — csatában. Megindult a gyűjtés országszerte e végvár megerősíté­sére egy lelkes hangú felhívás kibocsátásával, melyet hazánk legtávolabb fekvő vidékei is megértettek ; min­denfelé érezték, hogy itt az adományozás hazafiui kö­telesség ... A gyűjtés eredménye meglepő volt, maga Körmendy 1000 írttal nyitotta meg az aláírást; s nem egészen egy év lefolyása alatt, az intézet alaptőkéje több mint 30000 írttal gyarapodott, 1882 őszén meg­nyílt a hetedik osztály s 1884 junius havában meg­tartották az első érettségi vizsgát. Koppy Mária vagyonának felosztását végrendele­tében a ministerelnökre és pénzügyministerre bízván : Körmendy azonnal felhívta mindegyik figyelmét a csur­gói iskolára és tanügyi célokra 10-000, a köztartásra pedig 5.000 forintot eszközölt ki. De ezzel még nem volt befejezve az építés és újraalapítás nagy munkája. A tanárok számát szaporí­tani, fizetésüket az állami törvényben megállapított mi­nimumra felemelni kellett, azonkívül a Vili, osztá­lyúvá emelt intézet nem fért el a régi épületben .... És itt ismét Körmendy Sándoré az érdem, aki az elsők között volt, midőn rámutatott a középiskolai törvényre és az államsegély igénybevételét sürgette. A csurgói főgymnasium 81-400 korona évi államsegélyt élvez ma, s tanárainak fizetése teljesen rendezve van. Beruházási államsegély címén ugyancsak Körmendy előre látásá­ból, az államsegély igénybevételekor 50 000 irtot kér­tek, melyhez még 42*000-et adott utóbb az állam s ebből épült fel a mai díszes főgymnasiumi épület. Min­den nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy ennek a szép missiót teljesítő csurgói főgymnasiumnak Körmeudy Sándor volt a második megalapítója. Mint a belsősomogyi egyházmegye esperese és mint lelkész, közvetlen tapasztalataiból látta, hogy Slavo­­niába költözött hitfeleink úgy anyaszentegyházunkra, mint hazánkra nézve teljesen elvesznek, ha róluk nem gondoskodunk. Mikor még senki sem törődött ezen nagyfontosságu kérdéssel, Körmendy Sándor egymás­után szervezte a Horvát-Slavon missio egyházakat Bre­­kinszkán, Daruváron, Korencsán, Piszanicán, majd a a Magyar tengerparton, Fiúméban, s benn egyházme­gyéjében Kanizsán és Kaposvárott. Ezen missio egy­házak örök emlékei nagy alkotásokban soha el nem fáradt nemes lelkének. Egyházunk, de különösen egyházkerületünk nő­nevelésügye iránt a legmelegebben érdeklődött, teljesen átértvén és érezvén annak a mondásnak az igazságát, hogy akié a nő, azé a család és a nemzet! Jól tudta, hogy mennyi teendő vár még e téren reánk s mennyi mulasztást kell gyenge erőnk mellett is helyrepótol­nunk. Épen ezért ahol egyházkerületi nőnevelő intéze­tünk felállításának, majd fejlesztésének az ügye volt napirenden, mindig a legelsők között lehetett látni, akik tollal, tanácscsal, tettel a fontos intézmény meg­valósításán fáradoztak. Legeklatansabb és örökre em­lékezetes bizonyságát adta ennek azon a gyűlésen, amely a nőnevelő-intézet sorsa felett erős vita és küz­delem után döntött. Egy lelkes és tartalmas felszólalás után, mely a gyűlés tagjaira rendkivül nagy hatást gyakorolt: 200 K-át adott át az intézet folyó szükség­leteinek fedezésére, feleletül és példaadásul azoknak, akik az intézet prosperálását kétségbe vonták s ez okból nem akarták azt támogatni/ Körmeudy e tette felvillanyozólag hatott az ügy barátaira s a szükséges egyházkerületi segély nagy többséggel lett megszavazva. Az intézet további fejlődését is a legnagyobb érdek­lődéssel kisérte. Egyházkerületen, igazgatótanácsban teljes befolyásával oda működött, hogy a szép fejlő­désnek indult internatust az egyházkerület vegye át & önálló tanintézetté fejlessze és senki sem örült nálánál jobban, amikor az ez irányú törekvést siker koronázta. Dunántúli egyházkerületünk generalis nótáriusát, zsinati és konventi képviselőjét, tanácsbiróját, főiskolai igazgató tanácsosát veszitette az elhunytban. Mindenütt egy egész ember kitartásával munkálkodott, mindig elöljárt a kötelességek pontos és lelkiismeretes teljesí­tésében, és valóban semmivel nem gondolt, élete sem volt drága, csak elvégezhesse a szolgálatot, melylyel megbizatott. Nincs semmi nevezetesebb alkotás, mely­nek kezdeményezése vagy előmozdítása ne az ő nevé­hez fűződnék, melyek közül legyen itt felemlítve az egyházkerületnek ma oly tekintélyes évi összeget nyújtó s jelentékeny tőkével rendelkező tűzkár biztosítás, mely­nek az egész egyházkerületre való kiterjesztését ő in­­inditványozta. Ügybuzgóság, hivatali pontosság, rend­szeretet, az egyház igaz érdekeihez és jogaihoz való szilárd ragaszkodás, a törvényeknek személyválogatás nélkül való megtartása voltak azon kiváló tulajdon­ságai, a melyekkel fent és lent, mindenütt tiszteletet és elismerést szerzett nevének és egyike volt azon leg­tevékenyebb férfiaknak, a kik arra valóságukkal bizo­nyították meg, hogy a gondviselés által állíttattak a közügyek élére, vezetésére. A közélet minden terén tevékeny részt vett 1869 és 1872-ben két cycluson a kaposvári kerület ország­gyűlési képviselője volt. Egy ily sokoldalú férfiú saját egyházát is a kor kívánalmai szerint újjá alakította. Először iskolát és tanítói lakást, azután gyönyörű lelkészi lakot, majd ez­előtt három évvel egy monumentális templomot orgo­nával, toronyórával építtetett. Az egyszerű földműve­sekből álló gyülekezet megértette mindenben nagy eszü és jószivü lelkipásztorát és örömmel követte, nagy cél­jai megvalósitására való törekvésében, mert tudta, hogy azok mind az egyháznak válnak nagy dicséretére és dicsekedésére. Méltán büszke is lehet minden hedra­­lielyi egyháztag templomára és parochialis épületeire.

Next

/
Oldalképek
Tartalom