Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-02 / 31. szám
Tizennegyedik évfolyam.31. szám. Pápa, 1903. augusztus 2. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozimére kfildendak. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reelamatiők Faragó János főmonkatárs ozimére küldendők. Esperesi székfoglaló beszéd. 1903. julius hó 1-én. Isten nevében, aki adott és ád mindeneknek életet, leheletet és mindeneket; akinek kegyelme által vagyunk, amik vagyunk. Tisztelt Közgyűlés! Egy új évtizednek első közgyűlését tartja egyházmegyénk. Alkotmányunk, igen bölcsen, megadja gyülekezeteinknek azt a jogot, hogy az egyházmegye tisztikarát minden 10 évben újra alakítsák. A közelebb e végből lefolyt választások alkalmával a gyülekezetek többségének bizalma reám ruházta az egyházmegye egyik vezető tisztségét, az esperesi hivatalt. E bizalmat részben úgy tekintem, mint jóakaratból nyújtott előleget és köszönettel fogadom s tisztességes munkával utólagosan megérdemelni kötelességemnek ismerem; részben pedig úgy tekintem, mint parancsot, mellyel sok gonddal és fáradsággal járó munkakörbe szólítottak egyúttal. E munkakört is, a kötelességek teljes tudatában, szívesen magamra vállalom. Beleállok készséggel abban a jó reménységben, hogy nemcsak tapasztalatokban gazdag elődöm, ez egyházmegye Nesztora, nem csak java korban lévő s az életet szintén jól ismerő és körültekintő bölcsességéről, tapintatos eljárásáról ismeretes elnöktársam, nem is csak ez egyházmegye tisztikara, de valamennyi lelkésztársam és tanítónk, valamint a gyülekezetek elöljáróságai is odaadó jóindulattal fognak közreműködni velem a célból, hogy nálunk, közöttünk ékesen és szép rendben legyenek mindenek. Jól esik hinnem, hogy e reménységemben nem szégyenüíök meg. A munka, ami nem csak reám, de édes mindnyájunkra vár, szünetet nem ismer. Az emberiségnek évezredek óta folyó, közös, nagy munkája ez. Végcélja: emberré tenni az embert, hogy fényljék rajta Istennek, a tökéletes tiszta léleknek képe; hogy álljon bár igen magasan, vagy igen alant, érezze a testvériséget és összetartozandóságot és mutassa is meg emberséges életével. E munkában az egyes egyén, sőt még egy olyan testület is, mint a mi egyházmegyénk, csak kis munkaerőt, egy szegecskét képvisel csupán. De ha állandóan jól végzi teendőjét, ha szilárdan megállja helyét: betöltötte szép hivatását. E munkát igen találóan örök harcnak nevezik. Ennek hőseit bámuljuk már a szent hajdan prófétáiban, az Ur Jézusban és apostolaiban, valamint közelebbről édes hazánk mindazon nagy alakjaiban, akik elválaszthatatlanul egyesítették szivökben Istennek félelmét embertársaik szeretésével; akik az egyetemes, minden embert egyaránt megillető jogokért bátor lélekkel vívtanak. Céljukat azonban még a legjobb és leglelkesebb bajnokok is csak részlegesen érték el. Se az Istennek félelme, se a felvilágosodás, se az emberszeretet nem ülhetett ez ideig általános diadalt. És váljon ülhet-e valaha? Isten a megmondhatója! Korunk is élénken érzi a tömérdek hiányt anyagi és szellemi téren. Ennek a közérzésnek szülöttei az örökös panasz és zúgolódás, melyeknek hangjai valóságos chaoszt alkotnak immár. A jó lelkek nemes buzgósággal keresik ma is a kivezető utat. Keressük mi is. Keressük az evangéliom világánál, mert itt sugárzik Ős erő-31 * Az egyház és iskola köréből. i doninUi ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. s