Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-12 / 28. szám
451 DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP. 452 Istenszeretetre, áldozatkészségre liiv ! Ami jó, az mindenkinek jó; ami igazán hasznos, az mindenkinek hasznos ; éppen azért az ember nem önmagáért, hanem a társadalomért teremtett lény. Szeresd felebarátodat úgy, mint tenmagadat. És az az ember, aki ezt betölti, az oly örömet érez, amelyet soha se képes és nemis érezhet az az ember, aki mindig csak testi örömeinek, az állatiságnak él. A szeretet és tisztelet által kölcsönös egyetértésben, békében élhetnek az emberek felekezet, rang és állásbeli különbség nélkül s egymást mint testvéreket és a jó atya gyermekeit ismerhetik fel. íme igaz : Keressétek Istennek országát és annak igazságát s azután mindenek megadatnak nektek. Es örömmel jelezhetem, hogy a zánkai és szepezdi hivek ősei már ezt az utat választották. Mikor ide telepedtek, kevesen voltak s vallásukra nézve különböztek. Egyrészök lutheránus, másrészük református vagy kálvinista volt. De azt tudták már és megértették, hogy ha ketten testvériesen összeállanak, kétszer erősebbek lesznek. A dunántúli egyházkerületben ez az egy egyház volt hosszú időn keresztül egyesült a két felekezet között. És megfértek egymással. Nem külön-külön tartottak istenitiszteletet. Az egyik vasárnap az egyiknek harangoztak ugyanazon templomba előbb, a másik vasárnap a másiknak előbb. Ilyen viszony volt itt. Bár sok gyülekezetünk s azoknak hívei és más felekezetek hívei igy éreznének s ezt gyakorolnák irányunkban. Mert hiszen, ha mi ily érzelemből lélekben eggyé leszünk : mennyivel kevesebb lesz a teher, ha azt együtt hordozhatjuk. Mindezek arról szólnak, hogy a ti őseitek csakugyan keresték először az Isten országát és beteljesedett rajtok : mindenek megadatnak nektek. Mert a ti evangyéliomi hitetek lett alapja annak, hogy ti szorgalmasak, munkásak, takarékosak lettetek, amiért is dicsérlek titeket. Ugyanazért a vagyoni jólét itt látszik. És ez nem tett beneteket elbizakodottakká, kevélyekké. Nem tartoztatok az oly emberek közé, akik bölcsek a magok esze szerint, hanem azok közé, kik alázatosak Isten szerint. íme : igy áldatik meg az ember, aki féli az Urat. De megáldattatok más oldalról is. Akadtak nektek pártfogóitok. Itt egy állami iskolában oktattatnak gyermekeitek. íme az Isten áldása. Ezután továbbra is Isten áldását kérte püspök úr a gyülekezetre és meglátogatta az iskolát, melyet Pelyvássy Mihály áll. tanító vezet és azt kitűnőnek találta, miért is kifejezte elismerését ; mert a vallási tárgyak is nagy gonddal taníthatnak. Majd szigorú vizsgálatot tartott a zánkai és szepezdi egyházakban s az ügyeket elintézve ő és környezete a szeretetreméltó lelkész család köréből eltávozott, villásreggeli után búcsút véve, Köveskállára ment, hogy ott és Henyén megtartsa püspöki vizsgálatát. • (Folyt, köv.) Demjén Márton. A pápai ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Nagy érdeklődés és az alkotó tagok nagyszámú jelenléte mellett tartotta meg folyó hó 1—2 napjain a pápai ev. ref. egyházmegye közgyűlését. A kormányzatot most vette kezébe az újonnan választott esperes és egyh. megyei gondnok, kiknek képessége, munkabiró ereje, kormányzatra termettsége előre is sejteté, hogy választásunk nem esett méltatlan személyekre. Az első közgyűlés lefolyása azt mutatja, hogy várakozásunkban nem csalatkoztunk; szép jele volt az első gyűlés a közös, együttes munkálkodásnak, testvéri szeretetnek és összetartozandóságának, minek tanúbizonysága az, hogy a több mint 60 közgyűlési és négy birósági ügy másfél nap alatt, melyen még gyámoldai közgyűlés is volt, elintéztetett, s ami választás volt, mind egyhangúlag ment végbe. A gyűlés főbb tárgyairól a következőkben számolunk be : Az újonnan választott tisztikar élén Kis József esperes és Barthalos István gondnokkal letette az esküt; id. Szekeres Mihály, Kőszeghy József és Huszár József tanácsbiráktól az eskü pótlólagos felvételével esperes bízatott meg. Szekeres Mihály 7 évi jegyzői és 20 évi esperesi szolgálata után elbúcsúzván az egyházmegyétől, hivatali székét s a pecséteket átadta az új esperesnek, aki az elnökséget elfoglalván feszült figyelem és mély csendben tartotta meg nagy tanulmányra valló, hatásos székfoglalóját. Utána Barthalos István egyh. megyei gondnok mondta el lapunk múlt számában közölt beszédjét, melyet a közgyűlés hasonló tetszéssel fogadott. Az új elnökséget és új tisztikart G. Szabó Mihály mezőlaki lelkész üdvözölte a közgyűlés nevében, meleg hangú, a szív belső érzelmeitől áthatott szavakban tolmácsolván az egyházmegye rokon érzelmeit, szeretetét, ragaszkodását. Barthalos István egyházmegyei gondnok a távozó esperesnek mond köszönetét 27 évi szolgálatáért, valamint Baráth Ferenc urnák is, aki egyházmegyénk gondnoki székében 20 éven keresztül igazi buzgósággal, egyházunk iránti tántoríthatlan szeretettel, mindenre kiterjedő figyelemmel és pontossággal vezette közügyeinket, akinek bölcsessége, sok oldalú gazdag tapasztalatai sokszor nehéz körülmények közt is megmutatták az egyenes irányt; mindkettőnek jegyzőkönyvi elismerés és köszönet szavaztatott. Egyházmegyei ügyésszé: Baranyai Zsigmond, pénztárnokká : Fodor Gyula, számvevőkké : Jákói Géza és ifj. Szekeres Mihály választattak, akik a távol levő ifj. Szekeres Mihály kivételével — akitől az esküt utólagosan az esperes fogja felvenni — hivatalaikra feleskettettek. Az egyházlátogatási jelentés szerint gyülekezeteinkben kevés kivétellel rend és béke van. Az istenitisztelet mindenütt pontosan megtartva, a hivek által látogatva van, az urvacsorávali élés is kifogástalan. Összes adakozás és hagyományozás 13446*43 korona, ami tekintve az általános szegénységet, elég szép jele a vallásos buzgóságnak. Gyimóton és Pázmándon azonban nagy baj van, e gyülekezetek már nem bírják hordozni
