Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-28 / 26. szám
417 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 418 székbe s elmondotta főpásztori beszédeinek legremekebbikét, mely úgy az egyszerű, mint a legmagasabb mivelteégii hallgatókra elragadó, építő s melynek rövid kivonat igy hangzik: Evangyéliomi üdvözlettel üdvözlöm a bfüredi, bkisszőlősi hiveket és idejött vendégeket. Feldobog szivem az örömtől, midőn itt látom ezen községnek hiveit, mely község Isten által helyeztetett országunk egyik legkiesebb vidékére; ahová vágynak azok az emberek mind, akik szellemileg, lélekben, kedélyben felüdülni kívánkoznak ; akiknek éppen azért, mert a régmúlt időktől fogva mindig a miveltebb osztállyal volt összeköttetésök, miveltségük is láthatóan kiemelkedik sok mások felett: de akiket éppen azért maga a természet, maga e remek vidék, a csillagos égtől letekintve a fenséges kék tóig, minden Isten iránti tiszteletre hív ! Ahol tehát az ész vívmányainak és a vallásos kedély érzelmeinek, az ismeretekben való gazdagságnak és a hit erősségének egymással a legbensőbb összhangzásban kell lenni. Ti bennetek szinte kifejezésre jut, hogy minden bölcsesség kezdete az Istennek félelme. Vagyis az igazi műveltség és vallásosság nem ellenkeznek, hanem egymással közlekedésben állanak. Miben áll az igazi műveltség, ha nem abban, hogy fel tudjuk fogni magasabb emberi rendeltetésünket; megtudjuk Ítélni, választani azokat a nemes eszközöket, amelyeknek segélyével rendeltetésünket betölthetjük ; hogy igy nyugodtak, megelégedettek és boldogok legyünk az életben. Nagyon téved, ki azt gondolná, hogy az az igazi műveltség ami csak a több tudásban áll, óh igy nagyon kevés művelt ember lenne a világon ; mert nincs olyan tudós, aki minden népeknek az abc-jét ismerné. Az igaz műveltség tehát azon eszközök bírásában áll, melyek rendeltetésünk betöltéséhez szükségesek. Igazi műveltséggel az egyszerű emberek is bírhatnak. Ezt tűzi a vallás is az ember céljává, midőn azt tanítja, hogy a test a Szentiéleknek temploma, hogy azt tisztán tartsuk, sem mértékletlenséggel, sem aljas szenvedélyekkel ne szeplősítsük; mikor azt mondja: „szeresd felebarátodat, mint magadat.“ Mig az ész csak külső veszedelemektől óvhat meg, addig a vallás annak a fának, mely gonosz gyümölcsöt terem, a magvát, gyökerét irtja ki a szívben. Az Isten igéje behat a csontok és velők megoszlásáig. íme igy hat össze a műveltség a vallással. Azért minden ember köteleztetik arra, hogy a vallásos hitet ápolja, mert Isten igéje kezdete és alapja a bölcsesség forrásának. Ha igy van ez a vallásra nézve, mennyivel inkább igy van ez a mi tiszta evangyéliomi vallásunkra nézve. Ennek lényege a szabad vizsgálódás. Ez nem engedi többé, hogy egyesek világra szóló felfedezései erőszakkal elnyomassanak, hogy tudósok tudományos véleményeikért börtönbe vettessenek. Es itt a protestantizmusnak nem csak az a nagy érdeme, hogy az egyéni szellemet a tekintély nyomása alól felszabadította, hanem elévülhetetlen érdeme az, hogy visszahatott javítólag azon egyházra is, mely az egyéni szellemet egy érdek szolgálatába akarta lebilincselni. Az előre haladott nagy nemzetek az egész világon az evangyéliom, a protestantizmus örök erőforrásából merítenek. De még nagyobb értéke van evangyéliomi vallásunknak saját magyar hazánkra. Abban az időben, mikor a törvényhozás, jogszolgáltatás, az állam hivatalos nyelve latin volt, amikor a műveltebb családok a német vagy francia nyelvet használták : ez az egyszerű magyar kálvini egyház adott létjogot a maga istenitiszteletében, irodalmában mindenütt a magyar nemzetiségének, a magyar nyelvnek. Azon irodalmi emlékek, melyeket ős magyar nyomtatványoknak tartunk, melyek könyvtárakban őriztetnek, azok mind a magyar reformált egyháznak, annak szellemének kifejezései. A történet tanítja, hogy ugyanezen korban, a magyar nemzet önállósága, függetlensége, jogai és alkotmánya támadtatott, ostromoltatott fegyverrel, kecsegtetéssel, ravaszsággal, félrevezetéssel: a magyar protestáns egyházban levő lelkiismereti szabadság, mely minden szabadságnak alapját képezi, adott ennek erkölcsi erőt, kitartást, szívósságot, hogy védvára legyen a nemzet jogainak és alkotmányának. íme az igaz tudomány Istenhez vezet és megvédelmezi a hazát ! A ti Őseitek ezt az elvet vallották és ezt hagyták reátok szent örökségül. Ezek már a 16. század végén bevették az evangyéliomi hitet, úgy B.-Füreden, mint B - Kisszőlősön és csodálatos, hogy e két egyház ment volt az erősebb üldözéstől. A szőlősi egyház úgy dicsekszik egy régi iratában : „Jó földes uraink szárnya alatt és védelme alatt, mi mind szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat.“ A bfiiredi egyház is csak egyszer támadtatott meg, egy pár elöljáró vettetett a börtönbe, mert összeütközésbe jött azon katonákkal, kik Arácsra küldettek ki az ottani ref. templom elfoglalására. Tehát kedves Atyámfiái! Ha az ész és a szív, mind azt parancsolja nektek, hogy becsüljétek meg a vallást, ragaszkodjatok ősi hitetekhez, az a kérdés, eleget tesztek-e ennek az erkölcsi, emberi és Isten iránti kötelességeknek ? A biblia azt mondja : „Ha én nem beszélnék, a kövek fognának beszélni.“ Erről az oldalról azt látom, hogy erős a ti hitetek, vagy legalább atyáitok hite. Ez a szép templom, melybe amint beléptem, keblemet érzém Istenhez emelkedni, 1828 —30-ban épült. A ti eleitek ezt megépítették, mikor még semmi segélyre számítani nem lehetett. Neveltetitek gyermekeiteket az Isten félelmében, eljártok templomba, ámbár a mulatságok sokakat sokszor elvonnak az Urnák házától. Látogassátok az Isten házát s énekeljétek itt buzgón: Örül mi szivünk, mikor ezt halljuk : a templomba megyünk, hol Ur Istennek szent igéjét halljuk. Látjuk azt is. hogy a szeretet a különböző osztályok, társadalmi körök és testületek közt szépen virágzik e gyülekezetben. De figyelmetekbe ajánlom, hogy a családi élet tisztasága alapja a boldogságnak és az állam erejének. Aki az Ő házanépéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta és a hitetlennél alább való. Szükség azért, hogy mind az egyház, mind a család iránt min-26*
