Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-18 / 3. szám
35 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 36 fejének kihűlt földi tetemei pihennek. Megjelentek, hogy megadják a végtiszteletet annak a férfiúnak, aki annyi téren munkás, a munkában mindig és mindenütt hűséges^ buzgó és fáradhatatlan vala. Együtt gyászol e koporsó mellett a mélyen sújtott családdal és a bű lelkipásztorát veszített gyülekezettel a belső somogyi ev. ref. egyházmegye, amelynek a boldogult hosszú időn keresztül nagy tevékenységű esperese, közigazgatásának újra szervezője, népiskoláinak és egész nevelés ügyének felvirágoztatója, csurgói gymnasiumáuak főgymnasiummá fejlesztője, annak jövendőjének, anyagi helyzetének megszilárditója, tovább fejlődésének biztosítója, ezzel második megalapítója, az egész egyházmegyének mindvégig szellemi vezére volt. Együtt gyászol e koporsó mellett a mélyen sújtott családdal és a hú lelkipásztorát veszített egyházzal, a dunántúli ev. ref. egyházkerület, amelynek a boldogult több mint egy negyed század óta közügyeinek legbuzgóbb harcosa, hosszú ideig egyházi aljegyzője, 6 év óta egyházi főjegyzője, azonkívül tanácsbirája, misszió-bizottságának fáradhatatlan elnöke, lelkész vizsgáló-bizottságának h. elnöke, főisk. igazgató-tanácsának tevékeny és áldozatkész tagja volt. Együtt gyászol e koporsó mellett a mélyen sújtott családdal és a hű pásztorát veszitett gyülekezettel a magyarhoni ev. ref. egyház, amelynek törvényhozó és közigazgatási testületéiben, mi óta azok állandó szervezetet nyertek, mint a dunántúli ev. ref. egyházkerület képviselője állandóan buzgó és tevékeny részt vett és ezen testületnek alkotásaiban és intézkedéseiben az ő munkálkodásának, egyházunk önkormányzatához való ragaszkodásának áldásos nyoma maradt. Ott volt az 1881, évi debreceni zsinaton azon kiváló tagok között, kik egyházuk szeretetétől vezéreltetve az egyházi közalapot megalkották és annak alapjának megvetésére önkéntes áldozataikat azonnal meghozták. Együtt gyászol e koporsó mellett a mélyen sújtott családdal és ahű lelkipásztorát veszitett gyülekezettel Somogy vármegye nagyérdemű közönsége és hazafias társadalma, mert a boldogult ezen vármegye bizottságának évtizedeken keresztül nemcsak tevékeny tagja, két Ízben országgyűlési képviselője volt, hanem a midőn a haza becsülete, java azt kívánta, az l848/9-ik évi szabadságharcbau, mint 19 éves tanuló ifjú a haza és szabadság szeretettől indíttatva, oda állott azon hősök közé, akik életük feláldozásával keltek védelmére a nemzet jogainak, alkotmányának, szereztek dicsőséget és elismerést a magyar névnek, vérükkel öntözték gyökereit a magyar alkotmány fájának, amely ezen önfeláldozás-készségből táplálkozva, kibírta az önkény uralom és nemzeti elnyomatás hosszú telének dermesztő hidegét s a szabadság napjának a nemzeti élet egén való feltűnésével uj életre ébredt. Amely eszmékért a nagyra törő ifjú egykor lelkesedett, azok megtartották reá nézve vonzó erejüket élete utolsó pillanatáig, vezették működését a közélet terén és tették hivatottá arra , hogy ezen irány szolgálatában sokaknak vezére, bizalmának letóteményezése legyen. Hogy Körmendy Sándor, az egyszerű református pap, ily sok téren működött áldásosán és sikeresen, hogy működésében mindig eszmei magaslatra emelkedett, annak oka abban volt, hogy ő megértette, átérezte s életének irányzójául választotta a fáradhatatlan és törhetetlen erejű apostolnak, Pál apostolnak ama szavait : „Semmivel nem gondolok, az én életem is nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az Úrtól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. (Csel. XX. 24.). Egész élete» annak minden törekvése ezen magasztos szavak által irányittatott, ezeket lehet felismerni mind az egyházi, mind a polgári élet terén való működésében s ez tette őt a tettek emberévé. Igen, bizonyságot tett ő az Isten kegyelmének evangeliomáról, nagyszabású terveinek bölcs megalkotása, azokban kifejezett eszméihez való szívós ragaszkodás, s a célra vezeté eszközök okos megválasztása által. * * Napjainkban sokszor panaszkodunk, gyászoló gyülekezet, hogy a régi idők jobbak voltak a mostaniaknál, hogy megnehezült az idők járása felettünk. Ha ezzel azt akarnánk mondani, hogy a mai világban nincsenek jó és nemesszivü emberek, akik a közjóért lelkesednének és áldozatot hoznának, nem volna igazunk. Vannak, gyászoló gyülekezet, ma is jó, nemesszivü emberek, csak hogy ma már egyesek jóakaratára sokkal nehezebb közművelődési és közjótékonysági intézményeket építeni, mint lehetett a múltban, mert ma ezen intézményekkel nagy igények vannak összekötve és azoknak áldásaiban is ma sokkal többen törekesznek részesülni, mint régebben. Ugyan azért ezen inintézmények megalapitásához , a haladó kor követelményeinek megfelelő fenntartásához nemcsak egyes kiváló egyének jóakaratának megnyilatkozása, hanem az egész nép felbuzdulása, édes mindnyájunk lelkes támogatása szükséges. Nehéz nekünk, akik a múlt hagyományaihoz vagyunk szokva, a gyakorlati élet terén mindig azon elvre építeni, hogy mindent a népért és a nép által. Pedig hova tovább, kénytelenek leszünk belátni, hogy csak azon eszmék arathatnak diadalt, azok az intézmények lehetnek biztosak és szilárdak, amelyek az egész nép szivét lelkét áthatják, amelyeket az összeség ereje támogat. Alig ismertem embert, legalább a magyar társadalomban nem, akinek leikével ezen nép-uralmi eszme annyira összeforrott volna, mint Körmendy Sándor. 0 az Isten kegyelmének evangéliumát látta kifejezve ezen elvben, mind az egyházi, mind a polgári téren és mindegyiken kívánta azt alkalmazni, nem ijedve meg annak szélsőségeitől, túlzásaitól sem. Ennek volt következése, hogy tervezései mindig nagy szabásuak, nagy méretűek, széles alapúak voltak, amelyek bennünket megleptek, a kétségeskedés, bizonytalanság miatt közöttünk sok aggályt, ellenvéleményt keltettek fel, de csodás módon, nagy örömünkre, mégis legtöbbnyire sikert arattak. Helyzeténél fogva a belső-somogyi ev. ref. egyházmegye volt az a tér, amelynek intézményeire rányomta az ő erős egyéniségének bélyegét, itt foganatositott az igazgatás és szervezés terén gyökeres változtatásokat, néha megelőzve a törvény későbbi intézkedéseit, mint a közigazgatás és törvénykezés különválasztásánál; néha üd
