Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-14 / 24. szám
391 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 392 A konvent a kérdés intézésével továbbra is a bizottságot bízza meg. Váró Ferenc a tanügyi bizottság által végzett dolgokról referál. Előterjesztései alapján a konvent szorgalmazza az adattár és alapítványi törzskönyv hiányzó adatainak beküldését. Tudomásul veszi a játékdélutánok ügyéről szóló előterjesztést. A nyugdíjtörvény revízióját illetőleg a dunántúli és dunamelléki egyházkerületek véleménye beérkezett. A konvent kéri a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy e törvény revíziójánál az egyetemes protestáns egyház véleményét vegye tekintetbe. Az állami tervezetet módosító indítványok közül legfontosabb az, mely szerint a nyugdíjintézet keretébe az akadémiai rendes tanárok s a középiskolák ének- és zenetanárai is beleillesztessenek. A tanári fizetési fokozatok ügyében mind az öt kerület a fokozatok eltörlése mellett nyilatkozott, ennek alapján a bizottság javasolja, hogy a konvent hívja fel a fenntartó testületeket arra, hogy a fokozatok eltörlésével a tanári fizetéseket korpótlékok alapján szabályozza. Gróf Tisza István a javaslat érdemét elfogadja, legfeljebb azt látja kivánatosnak, hogy a fizetési törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után intézkedjenek a fenntartó testületek. Az állam tanerői fizetését oly mértékben emeli, hogy ezzel mi lépést nem tarthatunk. Vagy lemondunk arról, hogy tanerőink az államiakkal egyenlő díjazást nyerjenek, vagy államsegélyt kell kérnünk. Az elsőről szó nem lehet, annyira összeforrt a protestáns tanügy az egyházunk létérdekével s a díjazásban való hátramaradás tanügyünk színvonalának rohamos siilyedésével járna. Marad a második, az állami segélykérés. Ez sürgősen megvalósítandó feladat. Az állam tisztviselői fizetésének rendezésével óriási terhet vesz nyakába, mely félő, hogy megbillenti az állam vagyoni mérlegét s akkor az állam lehetőleg el fog odázni magától mingen újabb olyan feladat-teljesítést, mely újabb teherrel járna. Megtoldja a bizottság indítványát azzal, hogy a kormányhoz indokolt felterjesztésében, a képviselőházhoz pedig kérvényt intézve, hívják fel ezek figyelmét ennek a kérdésnek a fontosságára. Bernáth Elemér a néptanítók fizetésének rendezését sürgeti. Antal Gábor hasonló értelmű indítványa után Sass Béla felolvassa a gömöri egyházmegye felterjesztését a felekezeti tanítók fizetésének állami kiegészítése tárgyában. Gróf Degenfeld József hozzájárul gr. Tisza István indítványához, annál is inkább, mert saját kerületében annak idején neki az volt a véleménye, hogy a felekezeti tanárok fizetése az államiakéval egyenlő arányban állapíttassák meg. A bizottság határozati javaslata azon ban rlfcr most felakarja hívni a fenntartó testületeket a fizetési fokozatok eltörlésére. Ez, mielőtt a mi törvényeink készen lennének s az állami fizetés-rendezésről szóló törvényjavaslat megszavaztatnék, idő előtti volna. Készséggel hozzájárul a határozati javaslathoz, de úgy hogy a fenntartó testületek a javaslatok törvényerőre emelkedése után hivassanak fel intézkedésre. Váró Ferenc szerint a zsinati intézkedés megválására nincsen szükség. Minden egyházkerület párhuzamosan tegye meg az intézkedéseket, hogy a fizetési törvény elkészülése után az új viszonyokhoz képest azonnal intézkedhessél*. György Endre kifejti, hogy előkészítő intézkedésekre szükség van. Gróf Tisza István javaslatára kiváló súlyt fektet. Az alternativa ma az, hogy egyrészről nagy állami segélyezés igénybevételével intézeteink autonómiája fenyegetve lenne. A protestáns áldozatkészség forrásai pedig másrészről kimerültek, módot kell találni arra, hogy ezek a dolgok önkormányzati jogaink sérelme nélkül megadhatók legyenek. Úgy Magyarországra, mint egyházunkra nézve önkormányzati jogaink feladásában rejlő főveszedelem nem abból állana, hogy az állam befolyása nevekednék, hanem abban, hogy mig egyes gazdagabb felekezetek iskolákat tartanának fenn, a mi iskoláink állami kézbe kerülnének. Dóezi Imre szerint nagyobbmérvü államsegély elfogadásában nincsen veszedelem. A közoktatásügyi kormány megtalálhatja az utat arra, hogy önkormányzatunk sérelme nélkül segélyezze iskoláinkat. Az államsegélyes iskolák eszközei, anyagi és szellemi erői gyarapodást mutatnak. A konvent elfogadja a tanügyi bizottság javaslatát a gróf Tisza István által beadott indítvány hozzátoldásával. Ezután az egyházi törvények megvitatására került a sor. Az egyházkerületek mind beküldötték véleményeiket. A dunamelléki és a tiszáninneni egyházkerület általánosságban elfogadják a tervezetet, mig a dunántúli egyházkerület jórészt a most érvényben levő törvény intézkedéseit akarja fenntartani. A tiszántúli és erdélyi egyházkerületek általánosságban szintén elfogadják a javaslatot. Részletekben mindannyian megteszik kifogásaikat és észrevételeiket. Zsigmond Sándor előadó javasolja a következő határozati javaslat elfogadását. A konvent a véleményeket általánosságban ismertető jelentést tudomásul veszi. Miután azonban a vélemények oly időben érkeztek be, hogy ezek alapján a tárgyalás alapját képező munka elkészíthető nem volt, megbízza az elnököt, gróf Dégenfeld Józsefet, Darányi Ignácot, Hegedűs Sándort, az öt előadót, hogy a vélemények alapján a tervezetet dolgozzák át, a munkájuk erddményét terjesszék az októberben tartandó konvent elé. Hegedűs Sándor pártolja a bizottság indítványát. A közvélemény most kezd megnyilatkozni, a hivatott körök most kezdenek a kérdéssel foglalkozni; ily körülmények között a zsinat megtartása lehetetlen. Indítványozza a zsinat elhalasztását. Fejes István kéri a konventet, hogy a zsinatot ne halassza el. Darányi Ignác szerint a törvény nem követeli, hogy a zsinat föltétlenül tiz évenként tartassák, csak azt mondja, hogy az rendszeridt tiz évenként tartandó, ez a célszerűség szempontjából megengedi a változtatás lehetőségét. A célszerűség most az elhalasztás mellett szól. Pártolja az előadói javaslatot és Hegedűs Sándor kiegészítését, ez utóbbit olyan módosítással, hogy a zsinat 1904. évben feltétlenül egybehívandó. Gróf Degenfeld József hozzájárul az előadói javaslathoz s a Darányi által pótolt Hegedűs féle javaslathoz. Nagy Dezső a kellő előkészítés szükségét hangoztatja, a zsinat munkájától nagyobb eredmény a mostani viszonyok közt nem várható, ezért ő is az elhalasztás mellett nyilatkozik. Antal Gábor is azt mondja, hogy a törvény megengedi, az egyház érdeke pedig megkívánja a zsinat elhalasztását, azért elfogadja az előadói javaslatot. A konvent az előadói javaslatot elfogadja, úgyszintén Hegedűs Sándornak a zsinatot 1904-re elhalasztó indítványát is. Ezután a konvent folytatólagosan a tanügyi bizottság jelentését tárgyalja, melyet Váró Ferenc terjeszt be. Ennek során elvben kimondják a hazai kiadású tankönyvek gimnáziumi használatát. Tudomásul veszik az egyes iskolák államsegélyezésére vonatkozó előterjesztéseket.
