Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-14 / 24. szám
383 eredetüket mégis messze föl tadják viuni, annak az az oka, hogy nálunk a szellemi munka csak a legújabb időben lett ilyen lélekölő. Azelőtt inkább fizikai életet éltünk s legelőkelőbbjeink sem szakadtak el egészen a természettől; hadakoztak, űzték a vadat s udvarházaikban élvezték a természet örömeit. A hivatalok is inkább vidéken voltak, az emberek inkább tisztségnek tekintették a hivatalt, mint kenyérkereseti forrásnak. Ki ne tudná, hogy ma ez másként van? Idegesen, fáradtan s bizony sokszor megcsappant életkedvvel jövünk ki az iskolából. Onnan nem vidékre : hivatalokba megyünk, az élet izgató versenyébe s a fizetés-, álláshajliászat elnyövi nemcsak az egyént, hanem harmad-negyediziglen fölemészti magát a családot is. Egyenesen életkérdés hát a nemzetre, hogy értelmisége, vezető osztálya állandó kiegészítésre találjon, éspedig elsősorban onnan, abból az osztályból, mely eddig szellemi munkával nem foglalkozott, hosszú időn át természeti életet élt s megőrizte lelki épségét, testi egészségét. A mi anyaszentegyházunk már rég fölismerte ezt a nagy igazságot; fölismerte szinte ösztönszerüleg már akkor, mikor még a statisztika meg sem volt. Vezérlő férfiai, azok a sokszor bámulatos eszü emberek nagyon sok esetben a nép sorából váltak ki, akiknek a kiképeztetésére mindig igen nagy gondot fordítottak a mi felekezeti középiskoláink és nem panaszkodtak, bármily nagy számban jöttek is, sőt, amint beszélik, a mi főiskolánkban is volt tanár, ki nem egyszer útra kelt, összeszedte, maga hozta be az iskolába az arra érdemes gyerekeket s kitaníttatta. Ne álljunk hát a panaszkodók karába, legalább még most ne, hogy sok a középiskolai tanuló s kivált mi ne, mert sok, igen sok tanult, okos emberre van szükségünk, ha élni akarunk s megakarjuk állani helyünket ebben a hazában. Ha már számunk kevés, legalább tudásunk, intelligenciánk legyen sok! Méltóságos és Főtiszteletü Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök ur egyházlátogatása a veszprémi egyházmegyében. (6-ik közlemény). Május 4-én délután 4 órakor ért püspök úr Vörös- Berény határához, hol a község képviselőtestülete élén 384 Báthory József jegyző üdvözölte, kinek püspök úr szives válaszban köszönetét mondva, bevonult a községbe, hol a lelkészlak előtt Hardi Zsófi virágcsokrot uyujtott át neki. Azután Csonka Ferenc lelkész a presbitérium és gyülekezet által körülvéve hálás szívvel mondott üdvözlő beszédet. Püspök úr válaszában kiemelte, hogy Vörösberényhez ifjúkori kedves emlékek fűzik. Itt régi ismerőseit találja és mégis nagy lelki örömmel azt észleli „hogy a régiek elmúltak és mindenek megújultak.“ Nem emberi gyarló erő által, mert tudom, hogy az emberi erő magában keveset tehet; de megújultak isteni segedelem által. Ez az, ami a v.-herényi egyházat és híveit kell, hogy még erősebben fűzze az evangyéliomi hithez, melyet itt felépítettek. Legyen ez itt hatalmas erős szikla és semmit ne mulasszanak el arra nézve, hogy az ősök által rájukhagyott örökséget híven megőrizzék. Isten áldja meg jövendőre is önöket, hogy az egyház, itt e kies helyen, itt e szép Balaton partján, itt e hazának egyik legszebb pontján virágozhassák és mi ott a magasabb helyen mindig úgy emlékezhessünk a v.-herényi egyházról, mint olyanról, amely hivatását betölti. Isten áldása legyen e gyülekezeten és ennek elöljáróságán 1 -Azután templomba mentünk és a 37. dicséretnek orgona kiséret mellett való buzgó éneklése alatt felment püspök úr a szószékbe és az áhítatos hallgatósághoz gyönyörű, szivet-lelket elragadó beszédet tartott, melynek rövid tartalma ez : Az igaz ember hitből él. A hit az embernek az a vezérhatalma, amely egész éleben kimutatja az irányt, amelyen haladni kell, amely támogat, ha ingadozunk, felemel, ha elesünk. Gyönyörűen fejtegette az életből vett példákkal megmutatva, kik azok, a kik hitből élnek. Azután vizsgálta azt, hogy megtermi-e és megtermette-e ez a hit itt a maga gyümölcseit ? Előadta ez egyház reformálásának történetét, annak indokait, hogy ez egyház hívei a magyar alkotmánynak erős védői voltak, kik lelkiismeretűkre tekintve nem fogadtak el felsőbb parancsot, csak Istentől és megállották ezért a vérpadon is. És hogy ide állottak, ezt vallották, tettekkel is bebizonyították. — Veszélyeztetettebb helyzete alig volt egyháznak e vidéken, mint a vörösberényi egyháznak. Elég csak azt mondanom, hogy ennek földes urai a jezsuiták voltak ; itt hatalmát kiterjeszthette az a veszprémi püspök Biró Márton, ki kísérleteket is tett arra, hogy itt az egyház szabad virágzása elnyomassák. És csodálatos, ez a kis gyülekezet, mely akkor is 460 lelket számlált, az erőszaknak erővel állott elleut. E templom kerítésén még ma is láthatók a lőrések, melyeket az ősök védelemre készítettek ; de templomukat nem adták oda. És az erős akarat győzedelmeskedett is, mert a nyilvános istenitisztelet itt nem szünetelt soha. íme, az Isten védelmére kél a gyengének és megoltalmazza azokat, kik benne bíznak. Ugy-e igaz az, hogy az igaz ember hitből él és a hitnek van megtartó ereje. Azután megdicsérte hitbuzgóságukat, áldozatkészségüket a templomjavitás és a díszes, új lelkészlak építése körül, lelkűkre kötötte, hogy az egyház anyagi DUNÁNTÚLI PRO TESTANS LAP.
