Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-07 / 23. szám
Tizennegyedik évfolyam. . szám. Pápa, 1903. junius 7. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztős éghez Kis József felelős szerkesztő őseimére küldendők. Az egyház és iskola köréből. Á dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.-5- ♦ -£ -Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4= kor.), hirdetések, r eclam atiók Faragó János főmunkatársi ozimére küldendők. Ideje már, liogy fölébredjünk az álomból! A brit- és külföldi bibliaterjesztő társaság jubileuma alkalmából dr. Szabó Aladár a «Magyar Szó» pünkösdi (május 31 -ki) számában dicséretes tervet vetett fel a magyar bibliaterjesztés érdekében. «Nagyon szomorú volna — ugymond — ha egyebet nem tennénk, minthogy pár száz vagy ezer koronát összegyiijteuénk, s ezt mint pár csöppet beönteuénk az angolul beszélő keresztyének által összegyüjtendő összeg tengerébe. Maradandóbb emléket kell állítanunk*» Ezután, mint az ez évben alakult Bethania elnöke közli «hogy a bibliaterjesztő társaság nagyünnepén mi a magyar bibliaterjesztés megszakadt fonalát újra felvesszük s az ősszel egy erre alkalmas ifjú embert alkalmazunk kolporteur gyanánt.» (E célra szánt adományok dr. Sz. A-hoz 1. városmajor-utca 48. sz, alá küldendők) A lelkes cikkely tagadhatatlanul nagy benyomással volt rám, bár — vagy talán éppen azért — mivel jómagam is már régóta foglalkozom ily gondolatokkal. Régóta érzem annak szégyenletes voltát, hogy mi, magyar protestánsokul ez áldott munkában nem veszünk tevőleges részt. És most Sz. A. cikkelyének hatása alatt állva, mintegy benső kényszer által hajtva ragadom meg a tollat, bogy a nemes ügy iránt való érdeklődés felgerjesztéséhez — ha csekély mértékben is — hozzájáruljak. A múló évek nyújtotta tapasztalatok alapján egyre világosabbá válik előttem, hogy valamint a keresztyénség, majd ennek megtisztított alakja a protestántizmus a bibliában foglalt Isten igéjének köszönik lételüket: úgy a kér. egyházak életképességének fokmérője, az egyháztagok hitéletének mutatója az a tevékenység, melyet e reájuk bízott kincs érvényesítése körül kifejtenek. Annak megítélésére, hogy valamely (protestáns) egyház élő-e vagy halott? más kritériumot nem ismerek, minthogy él-e tagjai szivében az Isten igc'je iránt való hő szeretet, — és meg van-e keblökben ennek egyenes és elengedhetetlen folyománya, az Isten igéjének mind szélesebb körben való megismerésére, megszerettetésére irányuló lángoló buzgalom ? Az egészséges keresztyén hitéletnek nincs és nem is lehet más csalhatatlan ismérve, jele mint a bibliában lerakott valláserkölcsi elvek érvényesítésére és terjesztésére irányuló (bel- és külmissziói) munkásság és az ezeknek hathatós eszközül szolgáló bibliaterjesztés. És ez nagyon természetes, ha van igazi bitem, ha érzem, hogy ez a vészben, viharban megnyugtat, a bajokban vigasztal és boldogít, a küzdelmekben megerősít: ösztönszerüleg igyekszem annak áldását kiterjeszteni másokra is, közölni e nagy jót másokkal is. Ha pedig bitem, vallásom csak névleges, ha a hitéletet tekintve élőhalott vagyok': a közöny üli szivemben diadalát. És ha most a fentebb emlitett kritériumot magunkra alkalmazzuk, mily szomorú és megdöbbentő látvány tárul fel előttünk! A missziói munkásság csaknem teljesen hiányzik nálunk. A belmis8ziót csak itt-ott, szórványosan művelik, a nagy többség előtt még mindig szerfölött gyanús egy szó az. A külmisszió meg valóságos nevetség. Egy szerény kis társulatot kivéve, ki gondol nálunk arra, hogy a sötétségben ülő pogány népek között mi magyarokul és protes-23
