Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-31 / 22. szám
355 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 356 szép és hasznos befásitása mind azt mutatják, hogy van itt sok az egyházhoz ragaszkodó szív. Végül szeretettel inti a közömbösöket — ha volnának — hozzátok meg áldozataitokat a közművelődés, a protestáns nevelés, haladás oltárára; mert hiszen ezt várja az egyház szent ügye, ezt várja nagy vidék, nagy környezet, hogy ez az egyház, itt az egész vármegyében a legtöbb értelmiséggel bird helyen, ha nem is nagy anyagi erővel rendelkezik; de a kezdeményezésben a legbuzgóbban menjen elő. A jelenből azt a tanulságot vehetjük, hogy az Isten igéjének van áldó hatása. Azt kérem az Istentől, hogy adjon nektek erőt, hogy lélekben buzgók legyetek, az Urnák szolgáljatok s minél teljesebb mértékben betölthessétek az Istennek akaratát. Ameu. Ezután buzgó imát mondott püspök ur, melyben áldást kért Istentől a királyra, a királyi családra, az anyaszent egyházra s az édes magyar hazára és megáldotta a gyülekezetét Ezután az ifjak vegyes kara elénekelte a Himnuszt, majd a XC. zsoltár éneklése alatt kivonultunk a templomból. Ekkor tisztelegtek az ev. egyház küldöttei Horváth Dezső lelkész és Fischer Viktor felügyelő, — az izr. hitközség Dr. Hoffer Ármin és Rosenthal Nándor, az iparos ifjak önképző egylete Száz Ferenc elnök — vezetése mellett, kiknek püspök ur meleg szavakban viszonozta jó kivánataikat és köszönte megemlékezetüket. Ezek után egyházvizsgálat tartatott, melyen alapos bírálat tárgyává tétetett az egyház anyagi és szellemi állapota. Az egyház anyagi ereje gyenge nagy feladatai megoldásához képest. Az előterjesztett adatokból meggyőződött a püspök ur, hogy a lelkész, tanítók kellő gondossággal végzik teendőiket, a presbitérium híven teljesiti kötelességét, kérte továbbra is hithűségüket és buzgóságukat, örömét fejezte ki a szép egyetértés felett, mely az egyházi hivatalnokok és presbitérium között van, amelyből az egyház további virágzása következik. A gyülekezet élén állókra kérte Isten szent áldását s befejezte a vizsgálatot. Egy órakor Kenessey Móric ur 36 terítékű ebédet adott püspök ur tiszteletére, melyen a város notabilitásai vettek részt; mellyel főgondnok ur nagy hálára kötelezte a veszprémi ref. egyházat. A díszes virágcsokor, egy remek ezüst pohárka K. M. monogrammal és a kézimunkák, még aznap elküldettek Komáromba a főtiszt, püspökné asszonynak, ki kedves levélben köszönte meg a gyengéd figyelmet és küldeményeket. Délután a berendelt kádártaiak egyházát vizsgálta meg főt. püspök ur Mórocza Kálmán em. gondnok ur lakásán, hol a presbitérium derék lelkészük Csomasz Dezső és tanítójuk Gulyás Ferenc vezetése mellett a szükséges adatokat és könyveket magukkal hozva megjelent. Mindent szép rendben talált. Az egyházi adózásra nézve tanácsot adott, hogy hassanak oda, hogy a gyermekeket ne adóztassák meg, e tekintetben a jobb belátás mindig uralkodjék a népek szivén. Az ismétlőiskolásokkal és évzáró vizsgát kell tartani. Isten áldását kérte ez erős gyülekezetre. (Folyt, köv.) Demjén Márton. Az érzület újjászületése. Népek és nemzetek vagy egyes személyek életét, történetét tárgyaló munkák a legjobb esetben is csak megközelítik a valóságot. Amit szavakkal letudunk írni, kitudunk fejezni, az mindig csak a külső, a hüvely, a test. Valamely embernek igazi történetét, benső érzületét a rendelkezésünkre álló eszközökkel nem vagyunk képesek visszatiikröztetni. Pedig csak az érzelmeket ismervén, mondhatunk bármely egyén életéről helyes Ítéletet, lett légyen az sikerekben avagy tévedésekben gazdag. Ha egy embert méltatni akarunk, rendesen annak állásáról, vagyonáról, embertársai között elfoglalt helyzetéről beszélünk. Holott minden élet valódi értékét az öntudatnak milyensége szabja meg. Már az is mutatja korlátolt voltunkat, hogy a javakról a pénzpiac műkifejezéseivel szólunk. Nincsen-e a külső javaknál valami magasabb rendű jó ? Lehetséges-e az életet valami magasabb szempontból szemlélni ? A kérdés azon fordul meg, ha egyszer vagy máskor kiléphetünk-e ajtónkon a megújhodásnak kibeszélhetetlen érzetével, amidőn minden lélekzetvételünkkel, tagjaink minden mozdulatával, az égre vetett minden pillantásunkkal a véghetetlennel összeköttetésben érezzük magunkat ? Valóság-e ez a felmagasztosultság vagy pedig csak rajongás ? S ha az utóbbi az, vájjon érdemes-e vele foglalkoznunk ? Egyesek ugyan tisztán látnak a dologban ; de a nagy tömegre nézve teljesen elhanyagolt mező ez. Mindenki töri magát a boldogság, a jó dolgok után, de e hajsza a legtöbbször siralmasan végződik. Az emberiségnek egy kis bölcseségre van szüksége, hogy egy lépéssel előbbre haladhasson. Be kell látnia, hogy egyedül a benső világ a mienk, a külső világ csak árnyéka ennek. Továbbá meg kell tanulnia, hogy az érzület kvalitása, mely az élet igazi kincsét, gazdagságát képézi egy benső organismustól függ, melynek finomsága arányban áll az általa létrehozott eredményekkel. Egy kérlelhetlen törvény uralma alatt állunk itt. Minél nagyobbszerü az eredmény, annál finomabb szerkezetű az ezt létrehozó orgánum is, a sérelmek iránt is annál érzékenyebb. Egy tűt beleszurhatunk karunkba a nélkül, hogy fájdalmat okozna. De a látó ideg egy parányi megsértése, örökös megvakulást von maga után. Mig azt mindenki tudja, hogy ez a törvény, a test törvénye, de azt már nem, hogy a léleké is. E törvényre ügyelve, a lélek mindig magasabbra jut, mignem eléri az angyalok magaslatát, de ha megvetjük, a lélek szárnyait nyirbáljuk meg. A bűn igazi forrása a tudatlanság. Az emberek erkölcsileg megbotlanak és elesnek, mivel nem tudják a bennük levő kincseket kiaknázni. Itt nyerünk helyes bepillantást a vallás lényegébe
