Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-24 / 21. szám

339 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 340 Majd Ujváry Ferenc apátkanonok-plebános szólt. Testvéri szeretetbó'l üdvözlöm az én kedves barátomat az ev. ref. egyház püspökét. Egy munkát végezünk, az Ur szőlőjében dolgozunk, jó szomszédok vagyunk. A 20-ik század ugyan más malomban őröl, mint amiben mink őriünk, más munkákat, más eszméket forgat el­méjében. A 20-ik század a szabadság, a felvilágosodás szárnyain nagyon messze halad és annyira megy, hogy nem látja az égtől az Istent, nem látja az emberben a lelket, megtagadja a vallás szentségét, jelszava lett en­nek : nincsen Isten, nincsen lélek, halhatatlanság, nin­csen felelősség, az emberek nem tartoznak számolni Istennek, csak a földi törvénynek. Ennek az iránynak mi feltétlenül ellene vagyunk, mert ezek az államok­nak éppúgy, mint a családoknak pusztulását vonják maguk után. A törvények az emberi szivek, az emberi lelkek durva kifakadásait megtudják torolni; de nincsen oly törvény a világon, amelyik a gonoszságoknak a csirá­ját fojtaná el és a csiráját elfojtván, nemesebb magva­kat hintsen az emberek szivébe; ezt csak a vallás te­heti meg, mely azt tanitja, hogy minden ember felelős­séggel tartozik nemcsak azokról, amik napvilágra jőnek, hanem azokról is, amiket csak az Isten lát. A vallás az, ami az embert polgárokká neveli, ez az, ami a családokat boldoggá, a nemzeteket erőssé teszi; ezen az utón haladunk mi, kik az ember maga­sabb rendeltetése felé való nevelés nagy munkáját vé­gezzük, akkor, mikor a jónak és rossznak ismeretével beoltjuk szivükbe azt, hogy a rosszat gyűlöljék, kerül­jék, a jót pedig szeressék, kövessék. Ez által tesszük boldoggá az emberiséget, melyet semmiféle más intéz­ménnyel elérni nem lehet. Üdvözöllek főpásztori utadon, legyen szentgyörgyi harmat ajkadon az Istenigéje, le­gyen foganatos, mit híveid közt hirdetsz : a szeretet, a békesség, az egyetértés, az erények tisztelete, a szor­galom, a munka, a fáradságot nem ismerő önfeláldozás, a hazaszeretet és az Istennek félelme, szóval amelyek az embert jóvá naggyá, erőssé, amelyek a családot és nemzetet boldoggá és virágzóvá teszik. Vezéreljen Is­ten áldása s szép munkádnak gyümölcsét is élvezhes­sed. Majd dr. Véghely Kálmán felolvasta dr. Fenyvessy Ferenc főispán ur üdvözlő táviratát, mire dr. Ováry Ferenc éltette a főispán urat s azon hő óhajunknak adott kifejezést, hogy minél elébb felgyógyulva hozza Isten közénk. Fölköszöntőt mondtak még Kenessey Móric An­tal Gáborra, Szeglethy György az egyetértésre és azokra, kik ennek fentortásán munkálkodnak. Ihász Lajos a testvér ág. hitv. ev. egyházkerület nevében Antal Gá­borra, Udvarhelyi Gyula a magyar haza boldogságára. Demjén Márton Kenessey Móricra, Horváth Dezső Mó­­rocza Kálmánra, Mórocza Kálmán Ihász Lajos egyh. kér. felügyelőre, dr. Rosenberg Jenő és Rosenthál Nán­dor Antal Gábor püspökre, Fodor Gyula Kolozsváry József alispánra. Végül püspök ur szólt: Nagy hálával tartozom első sorban kora ifjúságomtól fogva a vesz­prémi ev. ref. egyházmegyének, mely engem nevelt és neveltetett, azután a Tekintetes Nemes Törvényhatóság­nak, mert a társadalmi tevékenységre ez a vármegye nevelt engem, 28—30 éves voltam, mikor belekerültem társaságukba azoknak a nagyoknak, kiknek emléke a megyéken és a hazában örökké áldott, kik arra tani" tottak, hogy a hazát, a közügyet, felekezeti tekintet nélkül szolgálni kell, érdem és szükséges. En e tekintetben az én kedves TJjváry barátom­mal hasonló sorsban vagyok, O is először nem papnak készült, más pályán volt, megismerte az életet más té­ren is, —• én is más pályán indultam el, ott értettem meg a vallásnak, a hitnek, az erkölcsnek igaz értékét. Ott tapasztaltam, hogy ha valaki fáradtságot vesz ma­gának arra, hogy belenézzen az életbe, akkor igenis azt mondja, az emberi kebelnek szüksége van a vallásra és minden baját a társadalomban egyedül egy orvos­ság, a szeretet gyógyítja' meg. En ennek a szeretetnek munkájára határoztam el magamat, hogy gyakorolni fo­gom, hirdetni fogom, mikor a lelkészi pályára léptem a tanári pályáról és Istennek hála, mondhatom, hogy ott, azon a vidéken, a hol ezt kezembe vettem, sikerrel gyakorlom. Nem teszek mást, mint azt, hogy a kölcsö­nös szeretetet a különböző felekezetek közt élesszük, azonkívül a polgári életben hassunk oda, hogy az igaz szabadság a renddel mindenütt megférjen és ez által hazánk élete a legbiztosabb alapra fektettetik. A jelen alkalommal köszönetét mondok a nemes szivü megnyi­latkozásokért s két távollevőről emlékezem meg és szi­vem mélyéből éltetem őt! dr. Fenyvessy Ferenc Vesz­prém vármegye főispánját és a róm. kath. ielekezet fő­papját, ki e városban lakik, kit munkája és személyi­sége után is tisztelni tanultam, br. Hornig Károly megyés püspök urat, Isten áldását kérem e városra e vármegyére, mely tetemes áldozatokat hozott már ed­dig is ami dunántúli egyházkerületünk pápai főiskolá­jának, áldja meg Isten a vezetőket, kormányzókat, hogy munkáik nyomán legyen boldog e nép és viruljon fel az édes magyar haza ! (Folyt, köv.) Demjén Márton. Ragaszkodhatunk-e még az evangeliomi hithez ? Ma már meglehetős számmal vannak, sőt napról napra sokasodik a számuk azoknak, kik az evangeliomi hitet, ha ugyan még nem halottnak, de bizonyára hal­doklónak tartják. Azt a hitet t. i. mely „a megfeszített Jézus Krisztuson kívül“ semmi másról nem akar tudni, mely a keresztről való tudományt a keresztyénség köz­ponti tanának és a keresztyén vallásos élet egyedüli alap­jának tekinti. Úgy vélekednek, hogy e hitet a tudomány, a filozófia és a bibliai kritika egyesült támadásai szét­­foszlatták. Mert oly világnézletre, az emberiség törté­netének s a biblia inspirációjának oly felfogására volt az alapítva, ami helytelennek bizonyult az idők folya­mán. A gondolkodásnak és érzésnek csak egy fázisa volt az, melyből a világ már kiábrándult s a theolo­­giai régiségek múzeumában van a helye. Itt, előre is megjegyezzük, hogy a történelemben, a filozófiában és a természettudományokban jártas ko­

Next

/
Oldalképek
Tartalom