Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-03 / 18. szám
Tizennegyedik évfolyam. 18. szám. Pápa, 1903. május 3. * ----------------------------* A lap asEellemi részét illető közleményeit a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozlmére küldendők. *-----------------------------*-----------------------------i A-z előfizetési dijait (egész évre 8 kor., félévre 4= kor.), hirdetéseit, reclamatiók Faragó János főrounkatárs czimére küldendők.----------------------------1 Az nj egyházi törvénytervezetről. ii. Egyházalkotmány. Második rész. Az egyházi felsőbb hatóságokról szóló szakaszokat az új törvénytervezet változatlanul vette át a mostani törvénykönyvből és itt nagyon óvakodott a bizottság minden újítástól. Nem szóltam volna ezekről a részekről, ha úgy az egyházi gyűléseken, mint a sajtóban nem találkoznánk néhány idevágó kérdéssel, melyek állandóan felszínen vannak, mint például az egyes fokozatos hatóságok tisztviselőinek választási módja és a hivataloskodás tartama. Az egyházmegye tisztviselőinek választása kizárólag a presbitériumok által történik, de már az egyházkerületi képviselőket az egyházmegyei — a konventi képviselőket pedig az egyházkerületi közgyűlések választják (106. §. 1) 142, §. f). Ez ellen mind több és több felszólalás történik, hogy ez a jog a presbitériumokat illeti. Az egyházmegyék részéről indítványok is adattak a kerületekhez, de a kerületek elutasították azzal, hogy ez törvény által van szabályozva. S most itt a törvény revízió alkalma, de azért ehez a joghoz — vagy tulajdonképen jogfosztáshoz ma is ragaszkodik a konvent. Ezen ragaszkodását és álláspontját a novemberi jegyzőkönyv 31. sz. 17. p. alatt azzal indokolja, hogy ezt egyházszervezetünk képviseleti elve vonja maga után. Ez az indokolás határozottan alkotmányellenes, mert hisz a 2. §. világosan mondja, hogy egyházunk «zsinat-presbiteri rendszer szerint kormányozza magát». Vagyis minden jognak alapja a gyülekezetek presbitériumaiban van letéve s innen mint eredeti forrásból kell nyerni a megbízást, a fentebbiekben pedig ez a jog csorbát szenved, amennyiben nem közvetlenül származik a presbitériumokból. De ha elfogadjuk is azt az elvet, hogy a közgyűlések által választatnak a nevezett képviselők, ha nem közvetlenül is, de legalább közvetve a presbitériumok képezik az alapot — még akkor is sántít a konvent indokolása mert ott van az erdélyi kerület a maga különálló szervezésével és a többi kerületekről egészen eltérő alapon szervezett egybázkerületi közgyűlésével, a hol a presbiteri elv nagyon kis mértékben érvényesül. Szinte elképzelhetetlen, hogy miért idegenkedik a kerületi és konventi képviselők választását a presbitériumokra bizui, hiszen ha a többi tisztviselők választásánál oly szépnek és fenségesnek tartják ezt a szokást, miért kell kivételt tenni ezekkel szemben? Nem hihetjük, hogy személyi kérdés forogna itt fenn, mert ha azokat a képviselőket a presbitériumok már valamely állás betöltésére alkalmasoknak és méltóknak találták, semmi sem zárja ki, hogy működésük elismeréséül ezen felsőbb hatóságokba is megválasszák képviselőkül. Annyival inkább szükséges ez, mert ma már a konvent — jogosan-e, avagy nem, egyházunk szervezetében nagy hatalom, a mely az egyetemes egyházat érdeklő legfontosabb ügyekben intézkedik, tehát ily esetben jogos az a kívánság, hogy «rólunk nélkülünk» elv teljes megszüntetésével az anyaegybáz községek presbitériumainak adassék meg a jog, hogy maguk válasszák azokat, a kik ügyeinkben intézkednek; igy aztán nem lesz alkalom azokra a gyanusásitokra, a melyek sok felől 18 Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap.
