Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-26 / 17. szám

277

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

278

tóttá elnökünket, igy akarván kifejezni köszönetét azokért az eredményekért, melyeket gyorsiró-körünk az ő vezetése alatt elért. Ugyancsak ezen alkalomból országos pályázatot hirdettünk szabatos levelező és vita Írásra, mely fényesen sikerült. Azóta a tagok hangya szorgalma támogatva szeretett tanárelnökünktó'l , és támogatva az adományozóktól, — kik között első helyen kell említenünk Darányi Iguác dr. földmivelésügyi magy. kir. miniszter urat, főiskolánk örökös tb. világi gondnokát, azonkívül Ho finer Sándor dr. Halász Zoltán dr. urakat stb. — az ország egyik legnagyobb és minden esetre fontos gyorsiró-körévé tették a hajdan az iskola falai közt szerényen meghúzódó s csak kevés tagból álló kört. A jelen esztendő, mely kétszeresen is fontos körünk életében kedvező jelek alatt indult meg, mert 215-en iratkoztak be tagnak és sikerült megnyerni tervünknek egyházkerületünk vezér alakjait és társadalmunk legkiválóbbjait is. Nem mulaszthatom el itt felemlíteni azok neveit, kik bennünket úgy anyagilag, mint szellemileg oly hathatósan támogattak s kiket ezért bálája jeléül körünk tiszteletbeli tagjaivá választott. Ezek pedig a következők : Antal Gábor dunántűli ev. ref. püspök ; Hegedűs Sándor egyházkerületünk főgondnoka; Wlassics Gyula vall. és közokt. miniszter; Czike Lajos főiskolánk egyházi gondnoka; Fenyvessy Ferenc dr. Veszprém vármegye főispánja : Hegedűs Lóránt dr. Pápa város országgyülési képviselője; Antal Géza dr. főiskolai közigazgató; Németh István, a gazdasági tanács elnöke. *

Tiszteletbeli tagokká választotta meg még körünk fennállásának 25 éves évfordulója alkalmából Rudas Gerő dr. egyetemi tanárt, a gyorsírásnak iskolánkban első hirdetőjét: Demjén Márton veszprémi lelkészt; lie. Rácz Kálmán és dr. Kosztolányi Zoltán főgimnáziumi tanárokat és dr. Heimler József ügyvédjelöltet.

Végigfutva igy gyorsiró-körünk 25 éves életén, az a meggyőződésem, hogy annak a művészetnek terjesztésében, melynek a neve „gyorsírás“ és célja az eszmét és élő szót röptében a térhez igázni, a mi gyorsiró-körünk nem utolsó helyet foglalt el és hiszem, hogy ezt a lassanként kivivott helyet meg is tudja tartani, amig olyan tanárelnökünk lessz, mint jelenleg, ki mindenütt ott van buzdító szavaival, általános tisztelettől és szeretettől környezve és amig olyan pártfogói lesznek körünknek, mint a fentebbi nevek.-Nem fejezhetném be méltóbban rövid kis ismertetésemet, mint a mi szeretett tanárunk jelmondatával, mely egyszersmind a miénk is:

„Csak előre továbbra is ifjú sereg, ne csüggedjetek, mert a csüggedés, bárgyuság, a küzdelem gyönyör, excelsior !!“

PONGrRÁcz József,

I. papnöv. ifj. elnök.

J[önyYÍsmEijtEtés.

Magyar Remekírók. A „Franklin-Tdrsulat“ e korszakos vállalatából megjelent a hsrmadik sorozat. Ma már, midőn a „ Magyar Remekírók“ díszes és becses köteteinek ezrei, sőt tízezrei forognak az országban, fölösleges lenne ennek a klasszikus gyűjteménynek akár a kulturhistóriai, akár a nemzeti fontosságát hajtogatni; az a közönség, melynek ízlésében, műveltségében és hazafiságában bizva a kiadó-társulat, e nagy vállalkozásra elszánta magát, fényesen bebizonyította, hogy érti és érzi a „Magyar Remekírók“ nagy jelentőségét s nem, azt a könyvet veszi meg, amellyel legügyesebben kinálgatják, hanem azt, amelyiknek belső érétókéről is helyes ítélete van. Egy szóval: nem Maecenas többé a művelt magyar közönség, hanem — müértő : nem adózik, hanem vásárol, nem csak adni akar, hanem élvezni is.

Ebben pedig bő része lehet, ha a „Magyar Remekírók“ köteteit forgatja ; mert lassan-lassan, amint a kötetek egymásra gyűlnek, a magyar irodalom kodifikálása lesz ez a gyűjtemény. Egymás mellé sorakoznak a könyves polcokon a magyar nemzet nagy szellemeinek alkotásai s mire mind az ötvenöt kötet megjelenik, — nem lesz mit irigyelnünk a nyugati nemzetektől : — a mi irodalmunknak is vannak oly gyöngyei, aminőkkel más nemzetek nem kérkedhetnek. A „Magyar Remekírók“ első két sorozatának tiz kötetében ugyanis Arany János, Csiky, Garay, Kossuth Lajos, Reviczky, Szigligeti és Tompa müveit kaptuk, vagy teljesen, vagy részben : a most szétküldött új sorozatban pedig Vörösmarty harmadik kötetén kívül Czuczor, Kazinczy és Vajda egy-egy kötetét találjuk.

A magyar szellemi élet pangása, nemzetünk fásult közömbössége soha sem volt szembetűnőbb mint a Kazinczy föllépésének idejében. Herder szavait, hogy „a magyarnak nincs többé mit keresnie a földön“, akárhányan néma fájdalommal olvasták és igazoltnak hitték. Ez a „Kun Lászlóénál is mostohább idő“, — a hogy Vitkovits írja, — kétségbe ejtette a nemzet legjobbjait, akik semmi vigasztalót se láttak a haza sorsában. A hazafias irói törekvéseknek szárnyát szegte a censura és szellemi életünknek néhány szórványos nyilatkozása is inkább csak a végvonaglás tusájáról lebbentette föl a fátyolt.. . Egyedül Kazinczy nem csüggedett: — a múlt dicsőségének sirjána föltámadás lehetőségét hirdette, — se hitének apostolaként, szinte egymaga vállalkozott a gigászi föladatra, hogy a tetszhalott magyarba új életet önt, a fásult szivekbe pezsgő vért ereszt és fölrázza dermetségéből az alvó társadalmat.

„Illő, hogy a ki erőt érez magában, ellene szegezze magát a reánk törő szörnyű veszedelemnek“, — írja Vida Lászlónak ; s ő maga jár jó példával elül. Izgató szenvedélye egy percig se hagyta pihenni az acélos lelkű, lángoló szivü reformátort: — de a célt elérte ; élete végére, megérhette azt az örömöt, hogy eszméi az egész nemzet életét megtermékenyítették. 0 volt az irodalom és a közélet Széchenyije : — a nemzetébresztő legnagyobb magyar abba a földbe vetette el politikai reformjainak magvait, amelyen Kazinczy tolla szántott barázdákat. „Szellem vala ő, — Írja róla Kölcsey, aki legbuzgóbb tanítványa volt.— mely a tespedő egészet oly sokáig csaknem egyedül elevenité ; s lépcső, melyen egykorúi magasbbra hághassanak s a szerencsésebb maradék tetó're juthasson . . .“

Az az egy kötet, a melyet Váczy János, Kazinczy leghivatottabb kritikusa válogatott össze a nagy agitátor munkáiból, egész képét adja irodalmi újjászületésünk e buzgó apostolának és munkásának. A mi eredetit versben irt, azt mind fölvette a kötetbe; eredeti prózai dolgozatai közül pedig a legfontosabbat, a Pályám emlékezetét.