Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-26 / 17. szám
Tizennegyedik évfolyam.17. szám. Pápa, 1903. április 26. r-----------------------------------------------------------j Az előfizetési dijait (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetéseit, reclamatióli Faragó János főmunbatárs czimére ltiildeirdőlt. A lap szellemi részét illető Itözleményelt a ezerltesztőségliez Kis József felelős szerkesztő czimére küldendőit. Az uj egyházi törvénytervezetről. A választó jogosultságról intézkedik a 19. §., a mely megfelel a mai törvény 195. §-ának, azonban sem az új, sem a régi fogalmazás nem tökéletes. A mai gyakorlat szerint egy családból rendesen egy választó vétetik fel, a kinek a nevén az adózás történik és e szerint közvélemény az; bogy az illető „saját neve“ alatt fizesse az adót, a tervezet azonban azt a megszorítást mellőzi és csak a közteherviselésben való részvétet mondja ki. E szerint azonban előfordul az az eset, hogy a uagykoru férfi tagjai a családnak — mint adózásra kötelezettek, választói jogosultságot követelhetnek és így nem egy cim alatt történik az adózás, mégis több egyén birna választói jogosultsággal. Még a mostani törvény szerint is megtörtént — tudok rá esetet — hogy lelkészválasztás előtt állván a gyülekezet, az időközi helyettes lelkész az addig és azontúl is egy adózó név alatt felvett családok nagykorú tagjait különálló adózónak vette fel az egyházi adófőkönyvbe bizonyára számításból, hát akkor a tervezet mennyivel nagyobb szabadságot ád e megszorítás nélkül. Azért határozottan ki kell mondani, hogy a választói jogosultság csak a „saját nevük alatt“ egyházi közterheket viselő, önálló egyéneket illeti, de még itt is oélszerü volna megállapítani, hogy kik veendők külön adózónak vagyis a törvényben és tervezetben lévő „önálló“ szónak tartalmat kell adni. Ugyancsak ezen okból szükséges az egyháztagok között is különbséget tenni, mert a 49. §. a) pontja szerint az egyháztagokat illeti a választási jog, azonban, mint felebb láttuk, nem minden egyháztagot, mig ellenben a c)—d) alatti jogokban mindenek osztoznak, nemcsak'az önálló, hanem a hatalom alatt lévők is. Egészen új intézkedést tartalmaz a 20. §. a választói névjegyzékek készítéséről. Ezt célszerű és sok visszaélést megszüntető intézkedésnek tartom, de csak úgy, ha 19. §-ról mondottak szerint a választói jogosultság kellőkép megoldatik és ha a szabályszerűen elkészített névjegyzék a 22. §. szerint feltétlenül végérvényes ; ugyanis a lelkészválasztásról szóló fejezet 230, és 245. §. h) pontjai elllentétben vannak a 22. §-sal, mert a 230. §, szerint „a kifogásolt szavazatok felett a küldöttség dönt“ a 245. §. h) pontja pedig érvénytelenségi oknak veszi fel a névjegyzékből való kimaradás esetét; igy pedig a névjegyzéknek értelme és értéke kétes, azért annak végérvenyességét ki kell mondani és inkább a névsor összeállításánál felmerült sérelem ellen kell a jogorvoslattal való élést megadni, illetőleg tágítani. A presbiterek számának megállapítása eltér a most érvényben lévő törvénytől, amennyiben az egyházaknak szabadságot ad a szám meghatározásában. Szerintem azonban jobb, ha a lélekszám szerint szabályozva van, mert nagyon tág meghatározás a legkisebb anyaegyház (pedig a leányegyházaknak is van önálló presbitériuma) és ha ezekben 6 nál kevesebb presbiter nem lehet, ámde 10—20, esetleg több is lehet; ép igy van a 3000 lélek után minimum 40, maximum azonban lehet 200. Nem tartom célszerűnek a nagyszámú presbitérium alakítását, mert az egyházi felelőség nagyon megoszlik, a gyűlésekben a tárgyalás megnehezedik és esetleg oda nem illő elemek is nagyobb mérőkben jutnak be, mert semmi sem nyújt biztosítékot arra nézve, hogy az „intelligens“ elem jut be, amint indokolta a konvent a létszám emelést. Úgyszintén a presbiteriális egyházszervezettel nem tartom összeegyeztethetőnek, hogy a hivatalból való tagok számát szaporítsuk a presbitériumban és igy kihagyandónak tartom a tanárok testületi képviseltetését oly esetben, a mikor az egyháznak a területén létező iskolához semmi köze. E tekintetben a mostani törvény 21. §. a) pontjának végső intézkedését tartom meghagyandónak, amely az egyházközség által fentartott iskolák tanárkarának adja meg a jogot a képviseltetésre könnyen érthető okból. Távol áll tőlem minden melléktekintet vagy személyi kérdés, de a viszonosság elvével sem egyezik meg, hogy a tanári testületnek képviselője utján intézkedési joga legyen az egyház bel-17 Az egyház és iskola köréből. Á ÉÉtúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. (Vége.)
