Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-19 / 16. szám

255

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

256

az egyházközségben gyűlés lelkész nélkül nem is tartható és anyaegyház a nélkül nincs is.

Az egyházközség szerveinek jogköre nincs tisztán és világosan feldolgozva, a tervezetből úgy tűnik ki, mintha három hatóság munkálkodnék az egyház községi ügyek ellátásában, mert külön van tárgyalva C. D. E. fejezetek alatt az egyházközség hatásköre, sőt feltűnik még negyediknek F. alatt a presbiteri gyűlés; holott csak két intéző testület van u. m. a presbitérium és a közgyűlés vagy túlnépes egyházakban az utóbbi helyett az összes választókból választott képviseleti gyűlés, amit a mostani tervezet „választó gyűlésnek“ nevez. Az összezavart jog- és hatáskör ilyetén részletezése helyett sokkal célszerűbb volna ezt a két hatóságot felvenni és ezek hatáskörét helyesebben körülírni. Igaz ugyan, hogy a tulajdonképeni hatáskör jobbára a c) alatt van részletezve, mig a D. E. F. alatt inkább ennek végrehajtására rendelt közegek szervezete van tárgyalva, azonban sok zavarra ad okot és alkalmat az, hogy nincs részletesen megkülönböztetve, mely tárgyak tartoznak feltétlenül a közgyűlés és presbitérium hatáskörébe és ebből igen sokszor fordulhat elő az a körülmény, hogy nem az a hatóság látja el az ügyeket, a melyik arra illetékes. E tekintetben a mostani törvény 18. §-a egyszerűbb és egyszerűsége mellett könyeu kezelhető, mert világosan megmondja, hogy mely ügyek tartoznak az egyházközség hatáskörébe.

A mostani tervezet, nemhogy egyöntetűséget, sőt zavart támaszt azzal, hogy csak fakultativ intézkedést hoz az egyházközségi ügyek elintézésébe; holott ha „törvény“, „hát legyen kötelező az egész vonalon és ne legyen benn ilyen intézkedés?“ hogy az egyházközség mi módon gyakorolja ezen jogát, azt maga az illetékes egyházkerület állapítja meg. Ez nem törvénybe való intézkedés, ha már viseljük az egyetemes magyar ref. egyház nevet, legyen akkor az alap, a gyülekezetek igazgatása egyetemesen egyöntetű.

Ami a választó- vagy közgyűlés elnevezést illeti, az is zavart, mert a 16. §. a) pontja szól választó és közgyűlésről, a D. fejezet pedig választó vagy közgyűlésről. Én szerintem igenis hangsúlyozni kell mindenütt a közgyűlések kötelező működését a hatáskörébe utalt ügyekben, mert a mellett, hogy ez az adózás ellenértéke s az adózó egyháztagok joga és ami népképviseleti alapon nyugvó egyházszervezetünk elengedhetlen kritériuma, csak úgy tarthatjuk össze és vonhatjuk be egyházunk tagjait az egyháztársadalmi életbe, ha ezt a jogot feltétlenül biztosítjuk számukra. Azomban az ügyek gyorsabb intézése és a felelősség érvényesítése szempontjából megengedhető a képviseletszervezése, de csak indokolt esetben és nagyon népes egyházakban, de ez legyen a kivételes állapot és igy a fejezet a köz- és választó- vagy helyesebben képviseleti címet venne fel, hogy ne a kivételes, hanem a rendes állapot emlittessék előbb, mert én a választó gyűlésnek a közgyűléstől megkülönböztetése alatt ezt értem ha azonban a szövegből más is érthető, az annak a hibája ;

mert nem hiszem, hogy nevét ténykedésétől nyerné, hogy az választ, mig a közgyűlés egyebekben intézkedik, ezt a feltevést kizárja a 16. §. a) pontja. Ez és a 17. §. egymással összevetve érthetetlen; mert az előbbi a választó és közgyűlést külön szervezetnek mondja; az utóbbi szerint a választó-gyűlés „közvetlen az öszszes választókból alakult választó gyűlés“, de kérdem, hogy hát a közgyűlést nem az összes választók alkotják-e ? mert nem hihetem, bogy itt a csecsemők is számításba jönnének. Hogy a kettő között különbséget, akar a tervezet, kitűnik abból, hogy külön teszi föl a 16. §. a) és a 17. §. a)-c) pontjai alatt a hátáskörébe tartozó jogokat.

Ezek után az egyházközségről szóló szakaszokról az én véleményem röviden ez : Mondassák ki, hogy az egyházközség ügyeit két hatóság intézi u. m. a presbitérium és közgyűlés vagy a hol e helyett a célszerűség — de nem a jogfosztás — kívánja a képviseleti gyűlés intézi. Ezeknek jog- és hatásköre alaposan és szabatosan körvonalozandó és az egész vonalon az egyöntetű eljárás behozandó; igy aztán könnyebb lesz a törvénykönyv kezelése és nem lesznek territoriális jogok, hanem lesz egyöntetű eljárás.

A 18. § ban az utolsó előtti sor végén „vagy a presbitérium által“ no azt hiszem sajtó-hiba mert nem hihetjük, hogy a gyűlés elnökét a presbitérium rendelje ki, hanem lelkész nem létében, az esperes ; vagyha ez a 38. §-ra vonatkozik, akkor határozottan kitüntetendő, hogy csak az esetben, ha a választások több körben folynak.

(Folyt, köv.)

Vakgha Kálmán,

ref. lelkész.

Kerületi közgyűlésünk.

Komáromba, f. hó 15-re összehívott kerületi közgyűlésünkön annak tagjai csaknem teljes számban megjelentek. Püspök urunk alkalmi imádságot mondott az igazán szépen restaurált templomban. Ezután az egyháztanács díszes nagytermében Hegedűs Sándor főgondnok ur komoly hangú, lelkes megnyitója következett. A megnyitó beszédet egész terjedelmében jegyzőkönyvébe iktatta a közgyűlés; itt közöljük mi is :

Főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés!

Engedjék meg, hogy munkánk kezdetén pár szóval üdvözöljem a gyűlés megjelent tagjait. Nagy és nehéz feladatok előtt állunk. Annyival nagyobbak és nehezebbek, mert nehéz helyzetben vagyunk. Nem lehet tagadnunk, — miután őszintén és határozottan kivánok nyilatkozni, — hogy ennek a helyzetnek és feladatnak nyomása alatt észrevehetőleg nyomottak a kedélyek és a közvélemény. Bizonyos zavar és nyugtalanság van a kedélyekben s részben még az elmékben is. Ennek következtében első, amire törekednünk kell, amire én is kérem, az, hogy minden iparkodásunkkal szerezzük vissza önérzetünket és öntudatunkat és nyugalmunkat, s ne engedjük ezeket zavartatni külső és belső körülmények által. Azok a feladatok, amelyek a főtiszteletü püspök ur jelentésében s a tárgysorozatban előfordulnak, oly sok ágnak, hogy azokra rövid beszédemben ki nem