Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-12 / 15. szám

245

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

246

kölcsnemesités alapjainak megoldására való kiváló módszernek.“

E kérdés eldöntésénél a gyermek hat éven aluli élete határoz. A ki a gyermeket a bölcsőtől kezdve a 6-ik életévig alaposan tanulmányozta, azonnal tisztában lehet arra nézve, hogy önálló tárgy legyen a beszéd- Ó8 értelemgyakorlat avagy pedig oszoljék meg a többi tárgy között. Én a magam részéről azokkal tartok, akik azt kívánják, hogy a beszéd- és értelemgyakorlat a népiskola többi tárgyának a sorában önálló tanitástárgyképpen foglaljon helyet. Mielőtt erre nézve elmondanám véleményemet, kifejtem annak okát is, hogy miért helytelen a „a beszéd és értelem gyakorlat“ elnevezés.

A „beszéd és értelemgyakorlata elnevezés nem fejezi ki a dologkép teljességét, hanem csak egy részét. Nagyon hiányos, sőt természetellenes munkát végez a tanító, ha a beszéd és értelemgyakorlatnak elnevezett népiskolai tárgy anyagával tisztán csak arra törekszik, hogy a gyermek beszédét és értelmét fejlessze. Azt hiszem nem tévedek, ha azt állitom, hogy maga az elnevezés is hozzájárult a tárgy tanítása körül beállott ferdeségekhez. A beszéd és értelemgyakorlat tanítása folyamán a beszéd- és értelemképzés nem minden, csak két mozzanat, amelyek a többi nélkül egyoldalúvá teszik a gyermeket meg ami munkánkat is. A beszéd- és értelemgyakorlatokat helyesebben test- és lélekgyakorlatnak nevezném. Megmondom miért ? E tárgy tanításának fokozatai ;

a) külvilági dolog, amely az érzékszerveket ingerelje, b) az érzékszervek munkája, c) a lélek befogadó, megtartó képessége, d) a lélek kombináló, érző, vágyakozó munkája, e) a lelki kép, az érzés, a vágy, mint inditó ok, /) a mozgató idegek munkája, g) a mozgás hatása alatt létrejött külvilági, fizikai dolog, (jel, rajz, tárgy, szó mondat). E fokozatok rövidebben : fizikai, élettani mozzanatok s ha az inger a belvilágból indul ki: lélektani, élettani, fizikai mozzanatok. Hiányozzék ezek közül akármelyik, vége van a munkának. A beszédős értelemgyakorlatok elnevezése alatt értett dolgok tanítása közben a test és a lélek a legremekebben váltakozó munkát végzi. Nem mondhatjuk a fenntiek szerint, hogy mi e tárgygyal csak a gyermek beszédét s értelmét neveljük, mert amint láttuk úgy az egyik, mint a másik a nevelés folyamatának csak i — 1 mozzanata. Azért is nevezném e tárgyat a test- és lélekgyakorlatának, mert valamennyi népiskolai oktató tárgynak a foglalata. Benne van a hittan, anyanyelv, földrajz, történelem, számtan, mértan, természetrajz, természettan, vegytan, ének, rajz stb. Miután a beszéd- és értelemgyakorlatnak elnevezett tárgy valamennyi népiskolai tantárgyaknak a foglalata és mert minden népiskolai legapróbb mozzanatnak nem lehet más célja, mint a testi és lelki erők harmónikus kimivelése ; ennélfogva az iskola minden munkáját magában egyesitő dolognak nem lehet helyesebb neve mint test- és lélekgyakorlat. Ez az elnevezés teljesen fedi a fogalom célját, tartalmát és terjedelmét, formailag sem terjedelmesebb mint a mai. Ha már kezdetben igy nevezték volna, nem találná senki sem különösnak az én javaslatomat.

Miért kell a beszéd- és értélemgyakorlatnak önálló tárgyképen szerepelnie a népiskola I. és II. osztályában ?

Mikor a gyermeket beiratják a népiskolába a ma még „beszéd- és értelemgyakorlat“-nak nevezett tárgy bizonyos mennyiségű anyagával lépi át az iskola küszöbét. Mily furcsa dolog lenne ezt a dolgott annyi részre szakítani, a hány tárgyat fog tanulni. Mi lenne ez esetben ? A gyermek az irvaolvasás, számolás, ének, rajz, testgyakorlat, kézi munka keretében tanulná mindazt, a mit eddig a beszéd- és értelemgyakorlati félórák alatt sajátított el. Ez természetellenes

eljárás lenne. Nyilvánvaló dolog, hogy nem a beszéd- és értelemgyakorlatok alkotó eleme az irva-olvasásnak, számolásnak, ének, stb.-nek, hanem megforditva az utóbbi dolgok a hat éven aluli korban folyton, mint részek illeszkedtek a beszéd- és értelemgyakorlati munkába. A beszéd és értelemgyakorlatnak nevezett munka a törzs, a többi népiskolai tárgy a hajtása. Mindegyik leválik róla, a mikor a gyermek fejlődésének a mértéke megengedi. A gyermek a beszéd- és értelemgyakorlatok keretében számol a hat éves korig s ezentúl a népiskolában is, mig a számolásra, mint önálló tárgyra meg nem érlelődött. Erre tanít meg bennünket a való élet s igy nincs okunk megforditva cselekedni. Hogy a beszéd- és értelemgyakorlat tanításának általános törvényei a róla leváló többi tárgy tanításánál is érvényesek s hogy mindegyik tárgymíl a sajátos törvényeket is alkalmaznunk kell, azt tanítónak megmagyarázni felesleges. Második kérdés az, hogy mi Szászországban a beszéd- és értelemgyakorlat anyaga és módszere ?

Tehát Szászországban roppant elágazók a vélemények a beszéd- és értelemgyakorlatoknak helyezetére nézve. Vannak, akik úgy kezelik, mint az anyanyelv alkotó elemét, mások önálló népiskolai tárgynak veszik, a legtöbben az irvaolvasás tanításához vagyis a normalszavakhoz fűzik. Mi ebben jóval tovább vagyunk mint szászok. Megengedem, lehetnek nálunk is egyesek akik a beszéd- és értelemgyakorlatok anyagát felosztanák a népiskola többi tárgya között vagy esetleg — akár a szászok — az anyanyelvet tennék a beszéd- és értelemgyakorlatok középpontjává, de azért az általános nagy többség — nagyon helyesen — a beszéd- és értelemgyakorlatokat tekinti a négiskola I. II. osztályában a nevelés és tanítás csomópontjának, a többi tárgyat meg a róla lassan lassan levált alkotó elemeknek. Hogy annak helyességéről meggyőződjünk, ahhoz nem kell valami nagy paedagogiai szakértelem, hanem csak egy kevés természetes okoskodás. A műkedvelő paedagogus is igen könnyen értheti meg azt, hogy nem az irva-olvasás, számolás, ének, stbiből hajt ki a beszéd- és értelemgyakorlat, hanem megforgitva ebből, mint gyökből sarjadzanak ki azok. A gyermek a bölcsőtől kezdve a hatodik életévig nem végez maga magától külön számolást, külön éneket, külön testgyakorlatot, hanem harmonikusan egyesiti valamennyit a a testi és lelki gyakorlatában, a melyet mi rosszul beszéd és értelemgyakorlatnak nevezünk.

Dr. Körösi elmegy Szászországba, hogy megismerje Hertel módszerét. Mi ennek a lényege ? Nem más, mint amit minden jól nevelt és tanított I. éves magyar tanítóképző növendék régóta tud és csinál is. Nagyon sajnáljuk a szászokat, ha ők a beszéd- és értelemgyakorlatok tanításánál még ma is csakis a gyermek látóérzéket foglalkoztatják s nem voltak képesek az ezzel járó gyötrelmektól megszabadulni. Ezt tették ők 50 év előtt is. Ezt az egyoldalúságot ültették át mi hozzánk mai önállásunk kezdetén. Nem kellett nekünk csak 15— 20 év, hogy öntudatra ébredjünk s lerázzuk magunkról a németek természetellenes példáját. Hogy igy van, azt Peres Sándor beszéd- értelemgyakorlati kis útmutatója igazolja. Ajánlom e művet dr. Körösi H. ur figyelmébe. A Peres S. művén kívül még többet találhat a mi irodalmunkban, amelyek a minden oldalú képzés, nevelés elvét igen szépen viszik keresztül. Higyje el doktor ur, idehaza is van nagyon sok értékes kincs, csak lélek kell hozzá, hogy meglássuk. A mit ön Hertel rendszerének nevez, az rendszer már mi nálunk 10—15 év óta meg van. Lássa, mi az úgynevezett beszéd- és értelemgyakorlatok tanításánál nemcsak arra ügyelünk, hogy a gyermek a maga látását, hallását, tapintását, Ízlését és szaglását harmonikusan munkálkodtassa, hanem meg-