Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-05 / 14. szám
Tizennegyedik évfolyam.14. szám. Pápa, 1903. április 5. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czimére küldendők. Az egyház és iskola köréből. Ä dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye megjelenik minden vasárnap, *-----------------------------» Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclam atiők Faragó János íomunkatárs ozimére liii 1 elén. cl ők. «——-----————- * Párhuzamos osztályok. Az 1897-iki Őszi kerületi gyűlés óta, mely a pápai főgimnázium I. osztályának párhuzamosítását próbaképen egy évre kimondta, nem egy szó hangzott már el a főgimnáziumot fenntartó testület gyűlésein hol egyik, hol másik osztály párhuzamosítása tárgyában. Az elhangzott szavak között voltak igen erősek is. Alig némelyek ugyanis a főgimnázium természetes fejlődésének és annak az áramlatnak, mely — helyesen vagy helytelenül — a legkülönbözőbb társadalmi osztályok gyermekeiből mind nagyobb tömegeket sodor évente a gimnázium felé, nem akartak, mert belátták, hogy egyetlen iskola révén úgy sem tudnak, gátat vetni, addig mások a párhuzamositás által iskolánk felekezeti jellegét látták veszélyeztetve és nemcsak messzebb vidékek, de még az iskola székhelyének lakóitól is kínai fallal akarták iskolánkat elzárni. Hat éve forr e tárgyban kerületünk közvéleménye. Hat éve állít fel váltakozva hol az V.-ben, hol az I.-ben, hol az I.-ben, hol az V.-ben és Vl.-ban is párhuzamos osztályokat. A határozatok, miket hoz, mind időleges természetűek. Az egyetlen, mely az állandóság előkelő jellegével kérkedik, az 1898. év szeptemberi gyűlésében hozott, három évre rá szintén efemernek bizonyul. 1901 — 902-ben ugyanis az I. o. parallelitása négy évi fennállás után megszűnik s az I. o. 71 növendéke egy osztályban tanul, igaz, hogy egy évre rá ismét két első osztályunk van. A végleges döntés szükségességét ily körülmények között természetesen mindenki érzi s az mégis egyre késik. De tán már nem soká. Két javaslat kerül az idei tavaszi közgyűlés elé, melyek mindegyike egységes közvélemény megteremtése utján végleges döntést óhajt provokálni. Méltatlan lenne azonban ez ügy a maga egész, ellentétes felfogásokban dusálkodó hagyományára, ha ez új javaslatok mindegyike mást nem ajánlana. Mig az egyik javaslattevő : a főgimnáziumi tanári kar azt ajánlja a kerületnek, hogy felsőbb osztályokban egyáltalán ne állítson párhuzamos osztályt, addig a másik: a gazdasági tanács az I. o.-n kívül az V. o. állandó párhuzamosítását is célirányosnak találja. A főgimnáziumi tanári kar a maga javaslatát jórészt pedagógiai indító okokkal támogatja. Kimutatja, hogy az idei (1902—903.) tanévben az V. osztályra jött idegen tanulók között feltűnő kevés a jó diák, aránylag nagyon kevés (9) a reformátusok és nagy a másvallásuak száma, mi által az intézet felekezeti jellege szenved, kimutatja, hogy az új tanulók közöl némelyek nem csonka, de teljes gimnáziumból jöttek, hivatkozik arra a legújabb kultuszminiszteri rendeletre, mely a III. és IV. osztályban szigorú klasszifikációra szólítja fel a tanári karokat, minek természetes folyománya az V. osztályok tanuló seregének megritkulása lessz, s megemlíti végül*annak viszszás voltát, hogy a felsőbb osztályok népesebbek legyenek, mint az alsók. A gazdasági tanács javaslata szükebb szavú s mig a múlt évek tapasztalatai alapján az V. osztály állandó párhuzamosításának szükséges voltát hangsúlyozza, utal másrészt arra, hogy a felvételek túlságos szigorú korlátozása az intézet elnéptelenedését vonhatná maga után. Első pillanatra szembetűnik a tanárkari javaslat megokolásának az a különössége, hogy a párhuzamos ötödik osztály megakadályozására csupán eyy (a most folyó) tanév adatait használja fel fegyverül. Ha idén aránylag kevés jó, sok rossz és aránytalan kevés ref. vallásu tanuló jött az V-re, vájjon igy volt-e ez tavaly vagy annak előtte s ha igy volt: nem lehet-e máskép ezután ? Hisz a felvételeket lehet oly módon szabályozni, hogy idegenből — pláne teljes gimnáziumból — jött javító vizsgás vagy tán elégséges tanulókat, még hozzá, ha nem reformátusok, ne vegyenek fel. így aztán persze nem 94—92, de 74-72 tanulója lesz az ötödiknek, s részünkről ennél többet — mint lejebb látni fogjuk — párhuzamosított ötödikre sem kívánunk. A miniszteri rendeletre hivatkozás helyes, de a gyakorlat fogja megmutatni, hogy e rendeletnek olyan gimnáziumokban, mint a mienk is, hol az osztályozást mindenkor az intézet nívójához méltó szigorral teljesítették, legfeljebb egy-két áldozata lessz s igy az V. osztályba 14
