Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-05 / 14. szám
229 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 230 A belső-somogyi egyházmegyében 1624 óta szolgált lelkészeknek névsora abc rendben. (Folytatás.) E) 105. Ecsi Péter, született Komárom megyében 1823. Tanult Pápán, a honnét theologiai tanulmányai bevégzése után 1850-ben ide Somogymegyébe Darányba jött akad. rektornak. Három év múlva a papi vizsgákat letevén, mint s.-lelkész szolgált szintén három évig. Rendes lelkész lett Gyöngyösmelléken 1856—1860-ig, Hencsén 1860 1869-ig, Hatvanban 1869—1899-ig. Nyers modorú, de tiszta, becsületes jellemű lelkipásztor, jó gazda, és takarékos családapa volt. 106. Elek István (I.) született Hedrahelyen, tanulmányit végezte Debrecenben 1786 körül, a mikor Tatán lett akad. rektor. Segédlelkészi vizsgái letétele után rendes lelkészként működött: Hedrakely 1788—1799. Csököly 1799—1801. Hedrahely 1801—803. Darány 1803— 1805, Hedrahely 1805—1800. -f\ 107. Elek István (II.) Hoboly 1833—1836, Kónyi 1836—1841. 108. Elek Sámuel esperes. Szolgált Szennában 1757— 1759-ig. Jádon 1762 —1775, Hedrahelyen 1775 — 1796. Esperessége alatt erélyesen kezelte egyházmegyéje ügyeit; összeirogatta a múlt idők összeszedhető emlékeit, különösen előtteélt esperestársai nevét, szolgálati idejét. Utolsó éveiben az esperességből félretolatott s a világi uraknál benfentes Szentgyörgyi István választatott 1781-ben proseniorrá. 109. Erős József. Pata 1777—1784. Csoknya 1784—1800. Nagydobsza 1800 —1811. Pata 1811—1827. 110. Erős Dániel. Kisasszond 1838 —1841. Tótszentgyörgy 1841—1848. 111. Erős Sándor. Született Csoknyában 1796 márc. 15-én. Első oktatását a szülei háznál lelkész atyjától nyeré, a honnan a csurgói gymnasiumba vitetett, majd a felsőbb tudományokat Debrecenben hallgatá s innét hivatott ki 23 éves korában a Teleki grófi család által a később nagyhirre emelkedett T. László mellé nevelőül. Látván a család a jó magaviseletü és alapos készültségü ifjú kiváló tehetségeit, nyolc havi próba után szerződött vele 10 évre, oly kikötés mellett, hegy ez időből két évet növendékével a külföldi egyetemek látogatásával töltsön el, természetesen a grófi család költségén. A mi igy is történt. Külföldről hazatérte után elméje kissé meghibbant, a miért a nemes grófi család szerződése alól felmentette és nagylelküleg holta napjáig 300 pengő forint évdijat rendelt és fizetett részére. Elmebajából kigyógylván, a b.somogyi egyházmegyében töltött több évi segédlelkészkedés után a lábadi egyház hívta meg rendes lelkészszé 1826. Két év múlva pedig sok küzdés után a darányi fényes egyház nyerte meg pásztorául a nagytudományu és hirü papot 1828-ban. Itt működött aztán belső hivatással példányszerü szorgalommal 30 évig, könyvtárának s gyülekezetének élve. Hosszas szolgálata alatt egy hétköznapi reggeli és esteli könyörgés el nem maradt, melyeken mindig papi díszben szolgált. Lámpással se találnánk mai napság az övéhez hasonló rendet és odaadást. Könyvtára több ezer kötetre terjedt, igen válogatott hazai és külföldi irodalmi termékekkel. Halála után másfél évig helyettesként szolgálván Darányban, igen nagy hasznát vettem e gazdag könyvtárnak, melyet utódai használásomra engedtek át. Bár az egyházmegye is kihasználta a tudós lelki atya több oldalú tehetségét, mint censort és tanácsbirót tisztelvén meg bizalmával, jutott ideje a tisztes tudományok ápolására és művelésére. Tanácsbiróságából ide jegyzek egy jellemző epizódot: Történt, hogy egyik helyosztó consist, ülésen egy fiatal lelkész jelöltetett a jövedelmes Nd.-i egyházba. Erős megjegyzi, hogy miután e fiatal lelkész tehetsége és szolgálati éveihez mérten elég tisztességes alkalmazásban van, annyi jelesek mellőzésével miért lenne a jelzett helyre dislocálandó ! ? Feláll S — s assessor s feleli: „mert az én vöm.“ . . . Vagy úgy?! mondá méltatlankodva Erős és székét visszatolva távozott s többé a consistoriumnak feléje nem ment. Bizony a mai kenyéréhes korban is, midőn a nepotismus oly szemérmetlenül emelgeti fejét, el kelnének az efféle Erős jellemek ! Mint nagytudományu atya, fiait a gymnasiumi tantárgyakból is házilag oktatta s a szükséges tankönyveket maga írogatta össze. Ezenkívül 24 önálló tudományos munkát dolgozott ki 35 kötetben. De mivel a reklamdobot nem használta, szépen letisztázva s bekötve kéziratban maradtak fenn halála után mindezen s más elmetermékei. A nemcsak névszerint, de testileg és lelkileg erős szervezetű egyéniség, beteg alig volt hosszas életén keresztül, csak utolsó hónapjaiban gyengélkedett, de mindennapi könyörgése lévén : „Uram ! ne vedd el tőlem az igehirdetést“, halála előtt pár héttel is szószékre lépett s bár nagy fájdalmak között, prédikált a következő igék alapján : Adj számot sájár a te sáfárságodról, mert nem lehetsz mindég sáfár." Hallgatói megindultan kísérték minden szavát, sejtvén, hogy ősz lelkipásztorjuk búcsúzik tőlük. Úgyis lön ! E. Sándornak hattyúdala volt e beszéd, alig 10 napra megnémultak örökre beszédes ajkai. Halála hírére, mélyen megrendültek hívei, üresen maradt templomi székét, az urasztalát és kathedrát gyászfátyollal boriták mely egy évig úgy maradt, sírja fölé pedig évi adakozásból díszes sirkövet emeltek. Ezentúl hirdetik még nemmuló emlékét a lelkipásztorkodása idején épült nagy, öblös templom, kitűnő akusztikával, a régi toronyba helyezett érces szavú harang, melynek érces hangja csendes időben messze át hallszik Slavoniába és a cellaszerü, de elhibázott beosztású parochia ! 112. Éva János. N.-Korpád 1668—1671. F) 113. Fazekas József. A türelmi engedmény folytán tömegesen szabadultak föl az árva egyházak ; de mivel rendes lelkész nem volt kéznél, az érdemesebb és tanultabb iskolatanitók alkalmaztattak előző papi vizsga után? lelkészi szolgálatra. Ilyen volt a többek között F. J. levita, a ki Kálmáncsán levitáskodott 1786—1798. *j*. 114. Fekete György. Losoncról jött 1786-ban rektornak Gigébe, innét későbben a rinyaújlaki praeorantiára
