Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-30 / 13. szám
227 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 228 A gyászszertartás tiz órakor kezdődött Szabó János geszti református lelkész megható imájánál. Az ima után Szél Kálmán nagy szalontai esperes mondott pár megható szót a ravatalnál, méltatva Tisza Kálmán mint a nagy szalontai egyházmegye volt fó'gondnoka érdemeit. Ezután rázendítették a református esperesek és lelkészek a „Te benned biztunk elejétől fogva“ kezdetű zsoltárt, amelynek hangjai mellet gróf Tisza István, Tisza Kálmán és Tisza Lajos, Károlyi Imre és Károlyi Gyula grófok segitségével vállon vitték a koporsót a kriptába,'követve a gyászoló családtól, Antal Gábor püspöktől és néhány lelkésztől. A koporsót a kriptában elhelyezték Tisza Kálmán megtért őseihez. ÚegyES hüzÍEmsnyElv — Nagypéntek — Husvét. Tegnapelőtt a Krisztus keresztje alatt állottunk, ma feltámadását szemléljük hitünk szemeivel. Idvességes igazságok hirdetője mind a két nagy ünnep; de ünneplésük csak úgy válik javára az egyesnek, ha a Megváltó életében, mint fényes tükörben apróra megvizsgálja magát és fölismervén lelki élete hiányait, tökéletlenségeit, nemes elhatározást érlel magában ragaszkodni a Krisztushoz élő hittel és úgy élni, úgy teljesíteni kötelességeit Isten felebarátai és önmaga iránt, hogy boldog önérzettel elmondhassa Jézussal: Atyám, elvégesztem a dolgot7 mit reám bíztál. ^ így ha minden barátai elhagyják is, mint egykoron Jézust, lesznek jó bizonyságai az örök biró előtt, jó cselekedeteiben. Ő maga hallgathat, ezek hangosan fognak tanúskodni mellette. így dicsőítvén e földön a mennyei Atyát: az is megfogja őt dicsőíteni; be fog rajta teljesülni a ki hiszen a Fiúban vagyon annak örök élete; ha meghal is} él az. Ne legeltessük hát szemeinket csupán az ünnepnek külsején; és ne csupán az örvendetes részét ragadjuk meg annak, hanem azt a részét is, ami alapja, oka lehet az örömnek; törekedjünk, hogy bármikor üt is halálunk órája, oly tiszta és nyugodt lehessen lelkiismeretünk, mint volt a Jézusé. Csak igy nem fog meghiúsulni a Krisztus feltámadásán való mostani örömünk. Ha a Krisztusnak, az élet fejedelmének fegyvereivel vitézkedve sikerül legyőznünk a testet és a világot: akkor legyőztük a halált is és megnyertük az örökéletet, a halhatatlanságot. De azt se felejtsük el ünnepi örömünk közt, hogy az Istennek kegyelme eszközli, mint hogy akarjuk, mind hogy véghez vigyük a jót. Nagypéntek és husvét is az ő kegyelmi tényeit tárják élőnkbe. Övé legyen azért a dicséret és dicsőség mindörökké ! — Az Országos Református Tanáregyesület a jövő héten fog megalakulni Debrecenben. Főiskolánk köréből az alakuló gyűlésen részt vesznek dr. Antal Géza főiskolai igazgató, valamennyi theologiai tanár, a főgimnáziumi tanárok közül dr. Kapossy Lucián, Borsos István, dr. Koros Endre, Gynry Gyula, Sarudy György és Makai István. A mi főiskolánk tehát szépen lessz képviselve. — Nem szükséges bizonyítani, hogy a „Magyar Szó“ két esztendei működése mily sok mulasztást pótoló helyet töltött be a protestantLmus érdekeinek védelmezésébm s eltulajdonított közjogi birtokaiuak vis'zahóditásában. Csak az imént láttuk, hogy milyen fényes elégtételt szerzett egyházunknak a misére kéuyszeritett prot. tanulók ügyében, most pedig miiy fáradhatatatlanul küzd a 1848. XX. t.-cz. megvalósítása érdekébeu. A „Magj-ar Szó“ nem nyúl az egyház belóletébe s nem akarja azt a poliúka sokszor mgyon piszkos hullámai közé vetni ; esetleg valamely pártérdek keresztülvitelére felhasználni. Az egyház belső ügyeit, mozgalmait irányítják az egyházi lapok, az egyház vezető férfiai ; a politikában pedig a lap maga sem foglal el határozottan körvonalózott álláspontot sem egyik, sem másik párttal szemben. Keresi az igazságot, ostorozza a viszaélést ott, ahol találja ; de abban az erős meggyőződésben van, hogy a Protestantismus egy a magyarsággal ; a magyarság védelme pedig Magyarországon a legtökéletesebb politika. Czélja az, hogy a mellőzött protestantismust az államalkotó elemek közt tényezővé fejlessze. Az volt a protestantismus baja évszázadok óta, hogy erőit sohasem tudta összpontosítani s igy kifelé nem gyakorolhatott olyan súlyt, mely létszámától, belső trkölcsi tartalmától joggal elvárhaló lett volna. A „Magyar Szódnak sikerült a régi decentralisáló irányzatot némiképen megszüntetni, de ez csak a kezdet kezdete. Sok munka áll még a protestantismus előtt, hogy lépésről-lépésre előhaladhasson. A „Magyar Szó“ nagy segítője. sőt ez idő szerint még egyetlen úttörője ama nagy eszmének, mely a protestantismust kifelé számbavehető tényezővé akarja emelni. Azért a legjobb indulattal ajánljuk úgy lelkész társaink, mint minden olvasónak, kinek lelkén íügg a protestantismusnak jelen s jövő érdeke, hogy a „Magyar Szót“ pártolja, támogassa, Előfizetési ára : egész évre 28 kor. Lelkészek és tanítóknak 20 kor. fel „ 14 „ „ „ 10 „ negyed „ 7 „ „ ..5 „ egy hónapra 2-40 fill. „ „ L70 „ A „Magyar Szó“ szerkesztősége. — A Budapesti Napló nemcsak keletkezésének történetében új és eredeti, de a közönség szimpátiáinak gyors fel költésében is eddig nem látott példát mutat. És minden szám arra vall, hogy a Budapesti Napló megérdemli ezt a támogatást, A Budapesti Napló-n&k friss és megbízható értesülései, lelkes, temparamentumos, komoly, tartalmas, hatásukban valósággal szenzációs politikai cikkei, a melyek nyomatékossá teszik a politikai súlyra döntő jelentőségű újság véleményét, tárcarovatának magas irodalmi színvonala, gazdag informatív anyaga, kitűnő értesülései, kimeritő, ötletes, változatos, eleven rovatai s mindenrendü közleményeinek változatossága és folyton gyarapodó bősége : napról-napi'a ékesszólóan tanúskodnak arról hogy a Budapesti Napló fényesen megfelel a legvérmesebb várakozásnak is. A Budapesti Napió szerkesztősége és olvasó közönsége közt páratlanul meleg és szives viszony fejlődött ki. Naponkint jelentkezik ez a Szerkesztői üzenetek rovatában. A Budapesti Napló szerkesztősége nem csalódott önbizalmában és nem csalódott a közönségben, a mely nagy szeretettel karolta fel ügyét az első perctől fogva. És hogy a közönség se csalódjék benne, arra vállvetve, szakadatlan bnzgósággal és lelkesedéssel törekszik. A szerkesztőség, a melynek belső tagjai: Vészi József, főszerkesztő, Braun Sándor, felelős szerkesztő, Ábrányi Emil, Clair Vilmos, Cerri Gyula, Erős Gyula,
