Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-20 / 16. szám
283 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 284 leges scholae eoerceaní“ helyett: ludirector . . . coerceat olvasandó. Ugyanazon lapon a XXXVIII. első sorában „alios“ helyett az összefüggés is azt kívánja, hogy alias álljon : Censuram ecclesiasticam quam alias iurisdictionem spiritualem, vei excommunicationem vocare solemus . , . igy van a herczegszőllősi 29. kánonban is, valamint ugyanazon articulus 8. sorában „quaestum“ helyett quaesturam teendő, a mint a herczegszőllősi, előbb idéztem kánonban is van. Itt legrosszabb a szerző egybevetése. Á XLIII. utolsó mondatában a helyes olvasás : Séd si iniusta et asseduosa fuerit praesumptio lesz, mert az iniusta is kizárja, hogy itt <x$ectuosát olvassunk. A 217. 1. 3. sorában consensual helyett concessum, a 8. sorban praesenff helyett praeseníe, a 218. 1. 17. sorában quidem helyett quidam (igy van a herczegszőllősi 39. Canonban is) olvasandó. Még néhány megjegyzést kell itt tennem. Nemesnépi Dánielről azt irja, nem tudjuk mikor ment Körmendre (181. 1.) Ha megerősíthetjük az 1612. juuius 19. és 20. napján Körmenden tartott, Pathait püspökké felavató zsinaton jelenvoltakról felmaradt azon feljegyzést, hogy akkor Beythe Imre volt az ide való lelkész: akkor mindjárt eldönthető lesz Nemesnépi körmendi papságának kezdete. Az előbbi feljegyzéshez segítségül jön az 16 i 3. évi junius 5. és 6. tartott körmendi zsinat ezen feljegyzése : „Tempore synodi illius pastorem ecclesiae Keörmendiensis eyit Venerabilis vir dominus Daniel Nemesnépi, qui hostiis missaticis eliminatis usum panis communis in sancta coena in illám ecclesiam cum laude primus introduxit.“ Beythe Imre körmendi papságát külömben még egy más adattal is bizonyíthatjuk. Szenczi Szijjártó Lukács 1610. jul. 7-ről kelt levelében azt irja Molnár Albertnek hogy ezen évi „Dominica Trinitatis (= junius 6.) voltam Német-Újvárban Boithe István uramnál, concioját hallgattam, ebédjét jó be.-zédivel egyetemben vettem. A Dictionariumot Prágából kegyelmedtől jó nevön elvette, melyet Emencus Boithe könnöndi pásztor, az mint panasz módon monda ő kegyelmétől elvit.“ Mivel Molnár Albert 1612. nov. 12 ről (régi n iptár szerint) azt irja Naplójá bau, hogy . . „Venitnus Nórnethujvár ad domiuum Beythe“ (Dézsi. Molnár A. 58. és 348. 11.) tehát minden kétséget kizárólag meg lehet állapítani, hogy Beythe Imre 16:2. jun. 19. tartott zsinatig körmendi lelkész volt, és valószinü ez a zsinatig rendelte az apja halálával megüresült németújvári lelkószi állomásra, mert Molnár Albert a köveskuti zsinat után 10 nap múlva már itt látogatja meg. E szerint Nemesuépi Dániel körmendi papsága 1612. júniussal kezdődnék. Pathait némileg egyoldalúan méltatja a 183. lapon s nem osztom azon véleményét, hogy Beythe Imre nagyon haragudott reá, s azért ment el előle a teplici fürdőbe 1620-ban, midőn az ő egyházában volt a generalis zsinat. Bizony nem azért ment el, hanem azért, mert beteg volt. Hiszen már 1616. julius 15-én azt irta Pathainak (közölte Fahó : Codex Diplomaticus 155. 1.) hogy örül rajta, a miért eddig nem hívta össze a generalis synodust, mert betegsége miatt azon meg nem jelenhetett volna, s ugyanazon levelében arra kérte Beythe Imre esperes a püspököt, hogy az ő egyházait visitátná meg. Nagy Gáspár veszprémi papnak és seniornak Pathai iránt felhozott elkeseredését szinte kellő értékére reducalja az 1613. okt. 5 és 6-ról szóló ezen feljegyzés : „Ad Superintendentem dominus Daniel Nemesnépi, Johannes Canisaeus caussa funesti illius incendii et odii, quod inter dominum Casparum Nagy et ecclesiam Veszpremiensem exortum fuerat exstingvendi, fuerunt Veszprémik Dominus Casparus post matutiuam concionem coactus fait multorum odium et invidiam illi ecclesiae vale dicendo declinare.“ Tehát nem úgy túrta ki Veszprémből Nagy Gáspárt Pathai, hanem Gáspár uram maga szolgáltatott arra okot és alkalmat, a miért innen kikellett mennie. Külömben „Pathainak mennyire férkőzhettek ezek a szivéhez“ eléggé jellemezheti azon tény, hogy mikor 1617. Szalonokról Veszprémbe költözött, Beythét a németújvári egyházmegye esperesévé tétette, s később ugyanezt tette Nagy Gáspárral is, a kiskomáromi egyházmegyében. Ta. gadhatafan, hogy Kanizsai Pálfi János volt hozzá legközelebb, de azért emezeket is szeretettel vette körül, a mint a Beythe Imre említett leveléből is, a püspök iránt való tisztelet és szeretetteljes ragaszkodás sugárzik ki. A barsmegyei kánonokról semmi positiv adat nem maradt fent. Szilágyi Benjámin István kézirat gyűjteményének egy colligatumában kerülte el az enyészetet. Mivel az 1630. évi pápai zsinat kánonait is felvette szerző könyvébe, mely teljesen önálló alkotás és benne van lefektetve a presbyteri rendszer alapja, s a herczegszőllősi kánonokkal semmi összefüggésben sincs, nincs értelme miért nem közli „azokat a kánonokat, a melyeket az 1619. évi sóki zsinat megbízásából Czeglédi Pál szerdahelyi lelkipásztor nagy körültekintéssel szerkesztett.“ Végére jutottam ismertetésemnek. Üdvözlöm szerzőt adatainak tükördarabjaiért, s legyen szabad reményleoem, hogy mis alkalommal is szerez olvasóinak olyan kellemes szellemi élvezetet, mint most tette, s gyűjteménye gazdag tárházából több-több fényt derít a magyar protestáns egyház történetének homályos helyeire. Thúky Etele. Az ezen rovatban ismertetett művek — csekély havi részletfizetésre is — mind kaphatók László Albert és társa, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület kizárólagos bizományosa protestáns irodalmi könyvkereskedésében — Debreczenben. Vi’tiyi's ÍjizhqnniyiT,. — Az új negyedév beköszöntésével tisztelettel kérjük lapunk barátait, méltóztassanak az előfizetési dijakat beküldeni. Sok a kiadásunk nagyon! — Szép alapítványok. Dr. Darányi 1. ur azon alkalomból, hogy a dunamelléki egyházkerület őt főgöndnokává választotta, 10000 koronás alapítványt tett a lelkésznövendékek ösztöndíjára, ugyancsak 10000 koronát a Budapesten felállítandó ref. felsőbb leányiskolába járó lelkész- és tanító-leányok segélyezésére. Igen szép székfoglaló beszédére nagyon szép pecsétet ütött Oexcellentiája ez örökemlékü alapítványaival. Isten áldja meg érte!
