Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-22 / 25. szám

439 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 440

elavult „kutjmbőrre,“ mint a Krisztus öröktől fogva s örökkétig való evangéliumára, mely szeretetet, testvériséget, Isten előtt egyenlőséget praedikál. A beszéd 2-ik részében a halál képét rajzolja szerző szinte megrázó élénk színezéssel. Szép, valóban szép beszéd.

A 9-ik beszéd Vásárhelyi Zsigmond új-bánovcei missioi lelkésztől származik. Csel. 1, 11. alapján szól a mennybemenetelről, melyről az 1. részben azt mondja: „ebben vett Krisztus elégtételt: a 2 ikbin : „ebben láthat biztosítékot az igazság.“ Az egész beszédben csak az nem tetszik, hogy a szónok előadja „nézpontját" a felől, mi eljárás követendő a figyelemkeltés érdekéből. Mire való ez istentiszteleti közönség elé ? !

A 10-ik beszéd a „pünkösti világosságot“ fejtegeti. Szerzője Gulyás Benő m.-csáthi ref. lelkész. Pőtétel : „a pünkösti világosság," melynél 1. rész: az ember megismeri és szereti Istent; 2. rész : megismeri és szereti embertársát. Végkövetkeztetés: e kettő a belső embert boldoggá teszi. E felosztás csak erőltetés mellett hozható ki a szövegből. Akárhány textus meríthető a biblából, melyekhez e felosztás jobban illenék. Egyébiránt használható beszéd.

Sokkal jobb és alkalmibb beszéd az utána következő. Cime : „A reformatio az evangéliumi világosság győzelme.“ Szövege : Máté, 4, 16. A cim egyúttal főtétel is. Felosztás : (az evangéliumi világosság győzedelme) a mennyiben visszaállbotta 1. Istennek lélekben és igazságban való imádását. 2. a romlottságnak indult erkölcsi élet tisztaságát. 3. a bilincsekbe vert emberi szellem szabadságát. E jó beszéd értékét helyén alkalmazott bibliai idézetek is emelik. Csak az ellen van szavam, hogy ha a pápistákról szóluuk, mért nevezzük, illetve mért nevezi a szerző őket röviden csak „katholikusoknak.“ Ez a név a világ egyetemes keresztyénségét illeti, s ha mégis a pápistákat nem római kafholikusoknak; hanem egyszerűen csak „a Katholikusoknak" eimezgetjük, igy hallgató’ag magunkat “ukatholikusoknak“ ismerjük el. Mi dolog ez : ily módon elleneink malmára hajtani a vizet, a mikor a mi „helv. hitvallásunk“ tanítása szerint tartott hitünk „igaz katholika hit“ a mikor eleink az akatholikus cim, mint lefokozó, kicsinylő epitheton ellen erélyesen tiltakoztak és fellépésükre több legfelsőbb rendelet, pl. az 1813. év dec. 15-én 30,000 sz. a. kelt helytartótanácsi kibocsátvány is eltiltotta az „akatholikus“ névvel való csúfolódást. Ne restesünk distingválni, hogy csekélységnek látszó dologból utóbb kárunk ne kerekedjék.

A 12. sz. a. egy valóban szép egyháztörténeti előadás következik a reformatio emlékünnepére. A hazai reformatio bajnokai a Péter-nevezetüekről, kiváltképen pedig a világiak közül a két legnagyohbikról, u. m.: Petrovics és Perényi Péterről tárgyal. E két áldott emlékezetű patronusunkra vonatkozólag is alkalmazhatók az Urnák Máté 16, 18. megirt eme szavai: „Te Péter vagy, stb.!“ Kedves kis emlékbeszéd ez, mely nyelvezetének nemes egyszerűségével a történeti tények ügyes csoportosításával, találó bibliai idézeteivel, vonatkozásaival, jellemrajzolásbeli erőteljességével annyira lebilincsel, hogy az ember le nem tudja tenni, mig 2 —3-szor el nem olvassa. Mikor

pedig az elbeszélés végére érünk, önkénytelenül is megnyílik ajakunk, hogy fellelkesültön visszhangozza Tompánknak a dolgozatbezáró sorait képező eme szózatát: „Legyen villámban, dördtiletben A hit, mint szikla, rendületlen!

Ilyen előadások kellenének népünknek, bármely miveltségi fokon a téli felolvasó estékre. Bizony az ilyenek vonzanák a hidegebbeket is s hatalmasan fellendítenék a szunynyadozó prot. öntudatot és önérzetet.

Hanem az aztán máskérdés, vájjon beilleszrendők-e az efféle előadások az istentisztelet keretébe? Szerintem semmi körülmények között nem, mert a gyengébbeket megtévesztené, az a látszata lévén a dolognak, mintha requiemeznéuek. Isten mentsen ! A requiemben kárhozatos bálványozás rejtezik, tehát ennek még a színét, látszatát is kerülnünk kell evangéliumi alapon álló anyaszentegyházunkban. Elhunyt nagyjaink méltatása sem a templomba, hanem iskolákba, gyüléstermekbe való.

A 13 beszédet Jer. 6, 16. nyomán ó év utolsó estéjére irta Rácz István szatmári ref. lelkész. „Régi ut — új ösvény" címen felveti a kérdést: hogyan töltsük az esztendő utolsó estéjét? Felelet: 1. vizsgálva az utakat, a melyen jártunk. 2. keresve a jövendőben követendő igaz ösvényt. Könnyed menetű, kifogásta'an munka.

Következnek most már D) alatt az alkalmi beszédek. Legelői Kiss Áron ref. püspök lelkészavató beszédei s imádságai állanak. Inkább a gyűjtemény teljessége, mint a gyakorlati használhatóság szempontjából foglalnak helyet a kötetben.

Máskép van a dolog a 2-ik számú beszédre nézve, „Milyen legyen a hiv lelkipásztor ?" c. a. hivatala elfoglalásakor tartotta Illyés Endre balmaz-űjvárosi lelkész. Alapigéje: 1. Kor. 4, 1. 2-, de csak forma szerint, mert valójában csak a 2. vers. Ettől eltekintve egészen jó beszédnek tartom.

Különbb azonban a 3. számú beszéd. Irta Gergely Antal mezőtúri lelkész. Szól Róm. 1; 1L. 16. alapján „az evangélium hatalmáról.“ Ha tele nem volna e beszéd idegen szavakkal, melyeket még városi gyülekezetből is csak kevesen értenek meg (minők : mysterium, skeptikus, contemplálni, via Appia, praetorianus stb.) teljesen sikerültnek tartanám. Külsőre nézve nem egészen köti magát a szokásos formákhoz; szabadon mozog, de nem csap át szabadosságba; e szabadság inkább előnyt eredményezett a belső értékre nézve.

A 4 ik beszéd szintén beköszöntő. Cime : „A vezér.“ Alapige : Máté 23, 10. Felmutatja, mint főtételéből is megtetszik : Krisztus szellemi képének 3 fővonását, melyek — a felosztás szerint — 1. Isten, 2. az emberiség, 3. az igazság. Mindez helyesen van. Azonban aligha nem gondolta magában sok hallgatója : kemény beszédek ezek, kicsoda hallgathatja lelkész beköszöntés alkalmából ?! Mert hát mi tűrés-tagadás, ily éles szóharcot kezdeni atheisták, socialisták ellen ha helyes, sőt szükséges is némelykor, de sehogysem rendén való beköszöntés alkalmával. Igen is el kell mor.dania a lelkésznek, mik törekvéseinek elvei, céljai; azonban első bemutatkozásakor több szelídség, tapintat kell, hogy képezze programmbeszédünk jellemét.