Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-29 / 26. szám

453 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 454 valónak tartja, mint egy egyházkerületnek a felső ház­ban való képviseletét, azzal szemben alkalmaztassák az idézett törvény 42. §-ának második bekezdése. Hiszen nemcsak egyházi, hanem magyar nemzeti érdekeink is azt kívánják, hogy tőlünk telhetőleg el­lensúlyozzuk az oláh, szerb, román, tót stb. nemzeti­ségű törekvéseket. Mi nem tekintgetünk se Róma, se Szentpétervár felé; minekünk mindennapi imádságunkba van foglalva, hogy „A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely: Áldjon vagy verjen sors keze : Itt élned, halnod kell.“ Vágmelléki. KönyrismEFdEtés. Debreceni lelkészi tár. Első kötet. Gyakorlati ev. ref. papi lexicon. Szerkesztette S. Szabó József, felszentelt lelkész, debreceni collegiumi tanár. Ara fűzve 6 korona, kötve 7 kor. Debrecen, 1902. Telegdi K. Lajos utóda: Eperjesy István kiadása. Jó minőségű nagy nyolcad lapokon. A 11-ik beszéd böjti alkalomra szól. Jób 11, i5-ön van fölépítve. Szerzője: Kiss Áron tiszántúli püspök, igen szépen, kenetesen ir és jól disponál. A beszéd 2 részből áll: 1. bünbemerülés kétségbe ejt. 2. a bűn elhagyása eloszlatja félelmünket. A 12. sz. beszédben „a gyülekezeti közjóra irá­nyult munka sikerének biztosítékáról“ tárgyal Szalóczy Pál tiszavalki lelkész. Alapigéje: 1. Pét. 2, 5. Egvház­­látogatáskor használandó értékes munka. Kár, hogy főté­tele rövidebbre nincs szabva. Felosztása egészen megfelelő. A közjóra törekvés sikerének biztositéka: 1. a munkás egyetértés. 2. a szives áldozatkészség. A 13. sz. mű címe: „Lépésről lépésre.“ Alapigéje: Péld. 4, 14. 15. Az ügyes hasonlattal kezdődő, minden izében kitűnő beszédet rabok előtt mondotta szerzője, névleg : K. Tóth Kálmán. Némi változtatással bűnbánati alkalommal is használható. Alapeszméje: A kezdetnek állj ellent, mert a lejtőn nincs megállás. A 14-ik beszédet Segesváry József irta 2. Kor. 9, 6. alapján. Ciine : „Ki mint vet, úgy arat.“ Mint e címből is látszik, aratáskor, még inkább szűk aratáskor használ­ható beszéd. Az alapigékben foglalt állítást 1. a termé­szeti, 2. az erkölcsi élet mezején tapasztalás után vizs­gálja s arra az eredményre jut, hogy tetteink érdemlett jutalmát az életben nem, csak a másvilágon, ama boldo­gabb hazában találjuk meg. TJgy külsejére, mint belső tu­lajdonságaira nézve egyaránt kifogástalan munka. Szépen megirt, gonddal kidolgozott homilia foglal helyet a 15. sz. alatt. Szól „a konkolyról és tiszta bú­záról.“ Alapigéje nem Máté 12, (a hogy betűszedő' elté­vesztette), hanem 13, 24—30. 36—43. Szerzője: Kis Fe­renc p.-ladányi lelkész. „Mit igyunk?“ ... ez a cime és főtétele a 16-dik alkalmi beszédnek. Irta 2. Móz. 15, 24. nyomán K. Tóth Kálmán. Az 1. részben : a világ, 2, az idvezitő ajánlatát tárgyalja. Ujbori úrvacsorakor sikerrel használható, tar­talmas munka. A 17. sz. iskolaavatási beszéd cime: „Az iskola szellemi bölcső. Alapigéje nincs. Szerzője : Nagjr Károly makói lelkész. Főtétele a cím. felosztása pedig a követ­kező : (az iskola bölcsője). 1. Isten országa tagjainak, 2. a haza polgárainak. Közönséges, jó beszéd. A hozzá csa­tolt imádság terjedelmes, minősége közepes. Hibául rovom fel szerzőnek, hogy az erényesség egyik példaképéül ál­lítja fel a zsidó Esztert. Volt ugjmn e nőben 1 — 2 szép tulajdonság, de általán véve visszataszitó karakter. Az ószövetség előadása szerint ugyanis legkidomborodóbb, legfőbb jellemvonásai: a gyilkos bosszuszomj, a ravaszságj a vérengzés kívánása és a babonásság. Mind oly tulajdo­nok, melyek miatt keresztyén, kálvinista növendékek elé mintául Eszter egyáltalán nem állítható. Rövid, de velős kis beszéd textus nélkül a 18-ik számú. Árvaházban karácsony estéjén mondotta Czinke István rimaszombati ref. lelkész. A végére illesztett kis imádsággal együtt kevés szóval teljesen eleget mond. A 19. sz. a. lelkészi bucsu-baszed következik. Szerzé Ilyés Endre, Ján. 13, 34. alapján. Szerző az egyúttal cí­mül is szolgáló ezen főtétel felett elmélkedik ; „Mire irá­nyult az én szeretetem ti közöttetek ?“ Felosztás : abban, hogy 1. igyekeztem terjeszteni a lelki világosságot, 2. ápolni a békeséget, 3. enyhíteni a szenvedést. Minden része, minden sora, minden szava a textuson alapul és szivből fakad, szívhez talál. Semmi szószaporitás. Az al­kalom rendkívüli volta bizonynyal megillette a szerzőt, mert beszéde olvasva is meghatja érzékenységünket. E) Kereszt elések, beszédek és imák. 1. sz. Keresztelési beszédnek készült, de nem sacra­­mentalis beszéd. Hiányzanak belőle a szereztetési igék, a melyek nélkül lehet eszmedús beszédet tartani pl. paszitá­kon, de nem szabad keresztelni. Aztán : az utolsó sorban azt mondja Csánki Benő tiszafüredi lelkész : „Istennek és a hazának jegyezlek el a szeplőtlenség jegyével, a vízzel.“ Bocsánat, Isten után nekem is mindjárt a haza követke­zik, de úgy tanultuk, úgy hisszük, hogy a keresztség sa­­cramentomával, a szeplőtlenség symbolumával egyedül Is­tennek jegyezzük el a halandót. A hazáé, a polgári tár­saság tagjává lett a kisded a vele született jogánál fogva rögtön e világra jövetele pillanatában. A látható egyház polgárává azonban csak a kereszteléskor leszen. Hibája e beszédnek még az is, hogy szerző egyenesen az öntudat­lan csecsemőnek szól és hozzá atyai mivoltának előtérbe állításával. A 2-ik beszédet Rácz István helyesen, szabálysze­rűen alkotta meg. A 3-ik beszéd szintén megfelelő. Hozzánk áttérő, miveit zsidó család megkeresztelésekor mondotta Vásár­helyi Zsigmond. A 4-ik beszédben sincs kifogásolni való. Felnőtt zsidó leány megkeresztelésekor mondta Segesváry József. h) Confirmatioi beszédek és imák. Az elsőt Czinke István, a másodikat Sulyok István, a 3-kat Lévay József irta. Különösen jó ez utóbbi beszéd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom