Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-21 / 51. szám

891 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 892 des kápláni helye akadt, az izraeliták iskolájában ta­­nitá a magyar nyelvtant s egyidejűleg magán nevelő­­séget is vállalt Kósa József megyei várnagy házánál. Két év lefolyása után káplánul alkalmaztatott szintén Komáromban. 1847-ben rendes lelkészül választatott Duna-Radványra. A bekövetkezett szabadságharcban Komárom os­troma alatt tábori lelkész volt. A vár feladása után visszatért egyházába. 1860-ban , Komáromban jelent meg imádságos könyve, a melyet ma is sok lelkész használ és méltó kenyeres pajtásának, debreceni tanuló­társának, a nagy nevű Révész Bálintnak imádságos könyve mellett emlitem. Cime. Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imák templomi használatra. Dolgozatai jelentek meg a Prot. Egyházi és Isko­lai Lap-ban „Komáromi egyházmegyei“, „Z“ vagy rész­ben saját neve alatt. Továbbá az „Esztergomi újság“, „Falusi gazda“, „Magyar néplapIstván bácsi lapja“, „Házi kincstár“ és a „Í2cm“-ban. Ezekben leginkább gazdászati, különösen szőlőszeti és borászati közleményei láttak napvilágot. Jegyzője volt a neszmélyvidéki bo­rászati társulatnak. Kéziratban száznál több közönsé­ges, ünnepi és alkalmi egyházi beszéde; továbbá ha­lotti alkalmakra gyászbeszédei, imákkal, és búcsúzta­tókkal ; végre három heti köznapi imái maradtak tem­plomi használatra. A komáromi egyházmegyének hosszú ideig volt jegyzője, tanácsbirája és mig a kápláni vizsgálatok a traktus előtt tartattak, egyik kérdnöke a vizsgálatnak. Rendkivül erős testi szervezete volt a boldogult­­nak. Debreceni tanuló karában a deák tűzoltó egylet­nek két évig volt „nagybotos“-a 1837 és 38-ban. Fia­tal korában két akós, teli boros hordót könnyedén fel­emelt. Talán rendkívüli testi erejétől volt, hogy 78 éves korában alsó fogsora újra kinőtt és 90 éves ko­rában kilenc ép fogat vitt magával a sírba. Különös szeretettel dolgozgatott szőlejében; 64 különféle szőlőfajtája volt. Lelkipásztor volt a szó szoros értelmében ; mér­tékletes, becsületes, istenfélő. Bár tehetsége, szorgalma, kitartó munkássága, takarékossága után jobb sorsra lett volna méltó, de azért nem irigyelte a más szeren­cséjét. Vallásos lelkülete Pál apostollal azt vallotta, hogy megtanultam, hogy a melyekbe az Isten helyezett, azokkal megelégedjem ; mert azoknak, a kik az Istent szeretik, mindenek egyaránt javukra vannak. Életének utolsó évtizedében nehéz próbára tette az Ur az ő öreg szolgáját. Fájdalmas lábbajjal ágyhoz kötözte. De azért zúgolódó szavak nem jöttek ajakaira­­sőt „0 azokból, a melyeket szenvedett, megtanulta az en­­gedelmességetu (Sid : V : 8). Erősen hitte, hogy „a mi­ket most szenvedünk, nem vehetők tekintetbe azon di­csőséghez képest, mely meg fog jelenni számunkra.“ (Róm. VIII: 18.) Reá nézve igazán megváltás volt a halál. Benső vallásosságáról tanúskodik, hogy az istenkáromlást igy szokta megdorgálni : „Nem szeretem, ha a rongy embe­rek olyan magasan járnak!“ Temetése nov. 21-én nagy részvét mellett ment végbe. A háznál Végh Béla perbetei lelkész mondott a dicsőült életéhez méltó gyászbeszédet és imát. A sír­nál Borza Mór hetényi lelkész búcsúztatta el azon gyü­lekezettől, melyben 56 évig lelkipásztorkodott és sze­rető édes atyjukat vesztett gyermekeitől : Czike János, nagy-tanyi lelkésztől, Cz. Árpád tanító és Cz. Mari, férjezett Jókay Józsefnétől. Kegyeletes megemlékezésem életrajzi adatai szol­gáljanak tanulságul hivatásszeretetben és kötelesség­érzetben oly szegény korunknak. Az igazak emlékezete legyen áldott mi közöttünk! Vigasztalja kedveseit az a tudat, hogy „A kik az Urban halnak meg, azok megnyugosznak az ő fáradsá­guktól.“ (Jel. XIV: 13.) VÁGMELLÉKI. Vegyes közleményei^. Olvasóinknak és munkatársainknak boldog ün­nepeket kívánunk. — Gyászhir. Jókay Károly, a költő-királynak Jókai Mórnak testvér bátyja, egyházkerületünk főgond­nokának Hegedűs Sándornak és a dunántúli ág. ev. egyházkerület felügyelőjének Ihász Lijosuak apósa f. hó 19-én Hathalmon elhunyt. Haláláról a gyászoló csa­lád a következő jelentést adta ki: „Alulírottak mély fájdalommal jelentik, hogy a forrón szeretett testvér, édes apa, ip, nagyapa és dédapa : ásvai Jókay Károly ur, a csallóközi járás volt főbírája, Komárom szab. kir. város, volt árvagyámja, volt nemzetőr tüzér, zsinati követ és egyházkerületi tanácsbiró, folyó hó 19-én reg­geli 6 órakor, életének 89 ik évében, rövid szenvedés után jobblétre szenderült. A kedves halott hült tetemei Hathalmon folyó hó 21-én délelőtt 11 órakor csendes imával megáldatnak, s Komáromba szállíttatnak a csa­ládi sirkertbe, ahol is temetése e hó 22-én délután 2 órakor leend. Hosszú, szép életének emlékét áldva fogják őrizni mindazok, kik ismerték. Adjon neki az egek Ura boldog nyugodalmat! Hathalom, 1902. évi deezemher hó 19-én. Jókai Mór, testvére. Dr. Jókay Géza, Hegedűs Sándorné szül. Jókay Jolán, Ihász La­­josné szül. Jókay Etelka, gyermekei. Hegedűs Sándor v. b. t. t., volt kereskedelmi m. kir. miniszter, a dunán­túli ev. ref. egyházkerület főgondnoka stb. stb., Ihász Lajos, a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület felügye­lője stb., vejei. Jókai Gézáné szül. Trestyansky Jolán, menye. Hegedűs Lórántné szül. Navratil Margit, unoka­menye. Jókay Klárika, dr. Hegedűs Lóránt országgyű­lési képviselő, iíj. Hegedűs Sándor, Hegedűs Rózsika,. Jókay Miklós Móric, unokái. Hegedűs Jolán, Hegedűs Margitka, dédunokái. — Személyi hír. Antal Gábor püspök ur a múlt héten Pápán volt s elnökölt a theologiai alapvizsgálaton, a meiyen a vidéki tagok közül Szekeres M. esperes volt jelen. — Lelkészmeghivás. A mint értesülünk, a sár­egresi ev. ref. gyülekezet hivei, miután eddigi lelkészük Szakács Imre mórágyi pap lett, Vargha Kálmán berhi­­dai lelkészt, a fiatal Ielkészi kar e szorgalmas tagját szán­dékoznak meghívni lelkészükül. Előre is gratulálunk !

Next

/
Oldalképek
Tartalom