Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-02 / 9. szám
145 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 146 hogy mind az 5 egyházkerület mindenik egyházában e módozatok szoros betartása mellett a vagyoni adó mindenkire nézve legfelebb csak 20% lehet. Ami szükséglet ilyen módén fedezetet nem talál, azt az állam pótolja. Kimondatnék az államtörvényben az is, hogy ha a kor szelleme olyan újabb intézmények felállítását tenné szükségessé, melyek az egyház jól felfogott érdekéből nélkülözhetetlenek, vagy mely intézmények a meglevőknek fejlesztésében határozódnának : az állam a segély emelését meg nem tagadhatja, sőt rajta lesz, hogy a felekezetek között a teljes paritást az anyagiak terén is szigorúan keresztül viszi. Segélyemelésnek lenne helye akkor is, ha a most megállapított 1 kor. személyadó s 20% vagyoni adó a viszonyok változata miatt elviselhetetlennek bizonyulna. Ennél kevesebbet nem követelhetünk. Egy korona személyadó s 20%-os vagyoni, igy is igen magas ahhoz a teherhez képest, melyet a róm. kath., vagy más felekezetek hívei viselnek. A harcz igy is elég egyenlőtlen marad továbbra is. Meg kell értetni az állammal, hogy a nemzeti állameszme szempontjából legmegbízhatóbb felekezetről van szó, melynek nyomora, elgyengülése az államra nézve nagy veszteségat és veszedelmet is jelent. (Folyt, köv.) Nyiltszó Nt, Csizmadia Lajos úrhoz, a gyök. theol. tanárához. Nagytiszteletiiséged egyike azon szerencséseknek, a kik láthatták s tanulmányozhatták a külföld magasabb színvonalú tanintézeteit s ezekben a lelkészképzést. Váljon hogy megy ez Hollandiában, Öchweizban, az angoloknál, a skótoknál s a németeknél? Megközelitjük-e őket, vagy messze elmaradunk tőlük e tekintetben is? Oly értékes s tanulságos volna erről olvasni s hallani még nekünk, öregeknek is. Valószínűleg irt is erről Ntséged annak idején a sajtóban, nyilvánosan vagy legalább magánosán, úti naplójába s most mint tanár, elbeszélget róla tanítványai előtt. Szerencsés ifjak ! mennyivel szerencsésebbek , mint mi voltunk! A mi papi képzésünk nagyon fogyatékos volt a maihoz képest. Ha úgy ünnepeken egy-egy papnövendék megjelenik köztünk s puhatolódzunk: örömmel veszünk tudomást arról, hegy mennyire haladt a lelkészképzés csak a legutóbbi évtizedek alatt is. Hanem egy fogyatkozásod, hazai papképzés, vagyon néked még most is, a melyre Ntséged becses figyelmét felhívni, célja e soroknak s ez: a magyar egyházi irodalomtörténet. Ez teljesen ösmeretlen. Nem csoda, mert mig bölcsészettörténet, neveléstörténet mint tantárgyak szerepelnek a theologián, — annak nincs számára hely a kathedrán. Nincs olv szakpálya, a mely a saját szakmájának irodalomtörténetét a szükséges tantárgyak sorából kihagyná, csak a theologia vagy talán csak a mi theolog iái intézeteink. Pedig hogy ez mulhatlanul szükséges, bizonyitgatni felesleges. A mely okoknál fogva szükségesnek mutatkozik az imént említett 2 más szakirodalomtörténete: sokkal több és nyomosabb okoknál fogva szükséges a magy. prof. irodalomtörténet. Csupán egy jelenséget konstatálok némi érvül. Nem szánalom raméltó dolog-e ez, hogy egy theologus ifjú — a gytnnasiumban nyert irodalomtörténeti ösmeretek után — tud beszélni a «halotti beszéd,» a Margit-legenda, annyival inkább Kazinczy, Kisfaludy, Jókai, Arany stbről, szóval nemzeti, polgári irodalmunk régibb s újabb termékeiről olyan a milyen ösmerettel bir; de a XVI-dik század hatalmas nagy egyházi prot. irodalmáról csak az általános irodalomtörténetből megmaradt halvány reminiscentiái vannak, ha végkép el nem mosódtak s ha azt kérdenék az ifjú Timotheustól, kogy kit tart p. o. a letűnt század e vagy ama korszakában legjobb prédikációirónak, vagy legalaposabb dogmatikusnak? látta , olvasta-e csak kivonatosan is munkáját? — ezen kérdésekre bizonynyal nem tudna megnyugtató feleletet adni, a legtöbb még az elmondott prédikáció szerzőjét sem tudja megnevezni. Nem részletezek tovább. Röviden csak annyit indítványozok, hogy Ntséged ott a hatalmas szép könyvtár csarnokában fogjon hozzá egy olyan anthologia szerkesztéséhez, mely a magyar prot, egyház irodalomtörténet tanításánál olyan olvasókönyvül szolgáljon a theologusoknak, mint p. o. a költészet, szónoklat vagy nemzeti irodalomtörténet. tanításánál az ily fajta olvasókönyvek. Ennek nemcsak tanügyi s erkölcsi, de anyagi haszna is meglesz. N.-Igmánd. Szentkuti Károly Válasz nt. Szentkuti Károly Urnák. Imé készséggel és a nt. Szerkesztő ur jóvoltából elég gyorsasággal válaszolok Nagytiszteletiiségeduek a közérdekben hozzám intézett nyilt levelére. — Azonban szives elnézését kérem Nagytiszteletiiségednek, hogy csak lehető rövidséggel írok. A múlt héten ért nagy veszteségem által még mindig megbénítva érzem magamat. A Nagyt. ur elismerőleg nyilatkozik lelkészképzésünknek az utóbbi évtizedek alatt való haladásáról, igaza is van. Es az az ok, mely kényszeritőleg hatott a hazai lelkészképzés színvonalának emelésére : ma sem szűnt mg. Sőt még fokozottabban sürgeti a továbbfejlesztését, hiányai pótlását. Úgy a hazai, mint a continentalis prot. egyházak lelkészképzésnek legfőbb hiánya és fogyatkozása szerintem, hogy inkább a tudományos kiképzést tartják szemelőtt, mintsem a gvakorlati lelki— 9*
