Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-16 / 7. szám
115 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 116 Id. Kutasi Ferenc. 1823—1902. Ősz Nesztorunk: id. Kutasi Ferenc temetéséről jöttem. Ott, a gyásztisztességtételen nem éreztem azt a fájdalmat, a mit érzek most, itthon. Ott a rendkívüli impozánsan megnyilatkozott részvét, az ezer, meg ezernyi résztvevő közönség, a baráti korokkal ölelt családtagok igaz bánata s az ennek vigasztalására siető készség háttérbe szorították a magam fájdalmát. De most, itthon, a hogy visszagondolok az elviharzott életre s arra a tiszta, nemes lélekre, kire kegyetlen sorsa ezt a végzetet mérte : érzem igazán a bánatot, a fájdalmat, a gyászt. Mert nekem is jogom van ebből részemet kivenni, 4 esztendőn át voltam oldala mellett; nem káplánja, az alig pár hétig voltam; meghitt barátja, bizalmasa, ennél is többje, csaknem gyermeke. Oldala mellől hivott el a bizalom a lelkészi állásra ; az ő kezét fogva léptem a családi boldogság ajtajához. Es mind két minőségemben érzem fölöttem lengeni az ő áldását; az ő tiszta lelkének átplántált eszméi boldogságot eredményeztek, a mi nála nem volt meg azóta soha, soha. Egy bomladozó gyülekezetnek minden bűne, átka ő reá tolatott, a hibát másban kereső emberek által. 30 esztendeig próbálta a súlyos keresztet hordozni. Tovább ő sem bírta. Elszaladt tőlük, otthagyta őket. Es mikor a nyájától idegenben kiszakadt belőle az az agyon csigázott lélek : hivataltársán tül egyetlen egy sem találkozott hívei között, ki koporsójához elzarándokolt volna. Ezért zendült meg felette textusul az esperes arany-ajakon : „Adának ő reá veres palástot és tövisből csinált koronát tőnek az ő fejébe.“ *). A méltatlan bánásmódot, mely hívei részéről őt érte, jellemezni már csak azért sem kísérlem meg, mert tökéletesebben nem tudnám azt kifejezni, mint az elmondott remek beszédben esperes urunk tévé azt és biztosan hiszem, hogy ezt a remek beszédet siet megszerezni kerületünk mindegyik lelkésze — kiosztás végett hívei között. Id. Kutasi Ferenc született az 1823-ik évben Balaton-Füreden, jó módú földmives szülőktől. Gymnasiumi s theologiai tanulmányait a pápai ref. főiskolában bevégezvén, az 1847 —48-ik iskolai évben Pápán mint segédtanár működött. 1848-ban Enyingre ment acad. rectornak, itt volt később segédlelkész is Micskey Sámuel oldalán ; majd Báli Mihály polgárdi pap és esperesnek volt kedves és szeretett káplánja, honnét 1853-ban vitték el a bodajki hívek *) E beszéd az azt megelőzött imával együtt szerzője engedélyével sajtó alatt van. Ennél gyönyörűbb, találóbb és fájdalom ! alkalmibb beszédet alig olvasott valaki. Akár egyes-, akár tömegesebb megrendelés esetén 21) fillérért megküldhetem. Kiosztásával a legsikeresebb belmissiói munka gyakoroltathatik. lelkészül. 9 évig szolgált Bodajkon s 1862-ik évben csere utján Mezőkomáromba költözött s ez idő óta itt működött. Első neje volt Pálffy Amália, enyingi principálisának : Micskey Sámuelnek unokája; ezzel kötött házasságából származott 2 életben levő gyermeke : Ferenc,, táci lelkész és Amália, Szűcs Ákos veszprémvármegyei főszámvevő neje. Első feleségét 1863-ban elvesztvén, újra megnősült 1871-ben, elvevén Angyal Saroltát,, néhai Szabó Lajos ipacsfai ref. lelkész özvegyét, Angyal Dezső kertészeti igazgató fenkölt lelkű, nagy műveltségű testvérét, kit 30 évi boldog együttlét után a múlt évben vesztett el oldala mellől. Egyházmegyei hivatalokat viselt rég idő óta. Előbb censor volt sok ideig, majd számvevő, kerületi képviselő, tanácsbiró és egyházmegyei pénztárnok, mig végre az öregség tehetetlensége folytán lemondott hivatalairól s Tácra ment, hogy csendes nyugalomban töltötte hátralevő napjait; de a pihenés idejének hamar határt vetett az isteni gondviselés. Id. Kutasi Ferenc az igazi protestáns lelkipásztornak a typusa volt. Gyönyörű alak, tiszta csengd hang, puritán jellem, nagy tudományu és látkörü ember, következtetéseiben meglepő etymolog, kiváló rögtönző ; aperqu-i, mint e nemben csaknem utolérhetetlenek, élénk emlékezetükben van azoknak, kik őt ismerték ; bűbájos nyelvezete, mely különösen frappáns felköszöntőiben nyilvánult, felejthetetlen marad előttünk. 39 évig hordta a sok ezeret össze szerencsétlen gyülekezetének minden oldalról; könnyelmű és züllő hívei sem ezt-, sem összes kiváló tulajdonságait méltányolni-, sőt még csak felfogni sem tudták; mint homeopatha, ezerek testi életét mentette meg, melyért azok viszonzásul — lelkét ölték meg. De hát az örök-szép mezei virágot müveit lélek dísznek használja, a béres pedig: jászolba veti. Most már megpihent minden, mi e földre tartozott, kezdődik az Ítélet és — jutalom, melyet a meg nem téveszthető igaz biró ád meg. Temetése Tácon kezdődött, hol mindenkitől szeretett gyermeke: ifjú Kutasi Ferenc házánál a ravatal felett Molnár József csőszi lelkész beszélt és imádkozott igen szépen, a templomban pedig : id. Medgyasszai Gyula Vince esperes tartott hatalmas beszédet Máté XXVII. 28 - 29. versei nyomán. Es mivel a hű pásztor még fekélyekkel borított nyáját sem hagyja el : megpihenni a mezőkomáromi temetőbe kívánkozott. Elvitték oda. Reá látni a községből. A Golgota keresztjét is látni mindenünnét. Ez : a megengesztelődés symboluma mindörökre. Legyen az a sirhalom is az ! Keresztes. Babay Kálmán, reform, lelkész.
