Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-09 / 6. szám

93 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 94 A katholikusoknak nincs igazuk; hiszen a mi is­koláinkban is vannak kath. szellemben összeszerkesztett tankönyvek. Vagy tán ők ezt nem tudják?! Nem is azt tartom, hogy a gyerek ne tanulja meg, hogy Esztergomban lakik a hercegprímás, hanem azt, hogy ez nálunk csak harmadrendű dolog. Fájdalom, ezt még sokan nem veszik észre. Hiába való volt a múlt évi komáromi egyházmegyei gyűlésen egyik érdemes lelkészünk felszólalása, pusztában ki­áltó szó maradt e lapok múlt évi 33. számában tett megjegyzésem. Arra azonban van ideje a tollat forgatni­­tudóknak, hogy a felett hónapokig vitatkozzanak, mi­szerint ha pl. a lelkész beteg, szabad-e a tanítónak prédikálni ? Mintha bizony levonna az ón kántori ér­tékemből az, hogy az éjjeli őr félhanggal magasabban kibírja kiáltani a 12 órát, mint én el tudom kezdeni pl. a CII. zsoltárt. Hogy még egyszer visszatérjek a katholikus atyánk­fiái dolgára, ők az iskola levegőjét akarják megváltoz­tatni, több kath. nézetet rakván tankönyveikbe. Le­gyünk résen ! mi még nem tettünk eleget egyházunk érdekében e téren. Én kicsiny ember vagyok ahoz, hogy a kezdet kezdetén valamit tehessek, de erőtlen vállal egy por­szemet én is fogok hengergetni annak a nagy épület­nek felépítéséhez, melynek alapját egyházi és világi nagyjainknak kell lerakni ! Negyed. Kovács Alajos. Vallásos esték. Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a valódi val­lásosság, a Krisztus egyházához való hű ragaszkodás mind jobban csökken s nem ál! azon a fokon, melyen állani és megmaradni kellene. A ma már lépten nyo­mon feltünedező s a hitéletre káros hatással biró áram­latokkal szemben szükséges, hogy az egyház szolgák­ban álló hithű egyének ne lankadjanak el azon eszkö­zök keresésében, a melylyel a hívők lelkét és szivét valódi tisztaságában Isten, vallás és társadalomnak megőrizhetik. Egy ily hathatós eszköznek bizonyul a vallásos estélyek tartása, a mit egy törekvő és buzgó lelkipásztor, a tanítóval kezetfogva még a legkisebb egyházközség kebelében is létesíthet. Jóhatását látni fogja hi vei ragaszkodásában, de nagy örömmel is fogja érezni a lelki megnyugvást. Ezek az estélyek nem csak élvezetesek, de tanulságosak is, ép azért, úgy az intelligens-, mint a legkorlátoltabb műveltségű em­ber érdeklődését is, nagyban fellehet fokozni. Utat ta­lálhatunk a szívhez, melyen majdnem észrevétlenül cse­pegtethetjük be az igaz vallásosság, keresztyéni élet és egyházhoz való hű ragaszkodás tápláló és éltető nedűjét Midőn közleményem szűk keretében — jól tudom, hogy nem új dolog — magyar ev. ref. egyházi életünk mezején, az újabb időben létesített vallásos estélyek hasz­nos és üdvös voltáról megemlékezem, teszem ezt azon benső örömnél fogva, mely egy ily estély alkalmával, mint résztvevőt eltöltött. A komáromi ev. ref. egyház­tanács nemcsak szép, de magasztos hivatást teljesít akkor midőn — a téli időszakban — vallásos estélyek tartásával élénkíti a hívek vallásos érzületét. Ilyen es­télyek már évek óta tartatnak Komáromban, a mely­nek létesítése a gyülekezet közszeretetben és tisztelet­ben álló lelkipásztora nevéhez Antal Gábor püspök úr­hoz fűződik. A mostani ciklusban folyó évi január hó 22 én volt a 4-ik estély (kéthetenkint egyszer) a colle­gium! nagy tanácsteremben, a mely — a számban fo­kozatosan megjelenő, különböző felekezeti — hallgató­ságnak befogadására már jó idő óta szűknek bizonyult. Ez estélyen nagy és előkelő közönség vett részt. Ott láttuk nemcsak az egyháznak , de a városnak is előkelő és intéző vezérférfiait s a minden szépért lelkesülni tudó hölgyeit. Az estély a XXIII. zsolt. eléneklésével kez­dődött. Antal Gábor püspök gyönyörű szép, mély val­lásos áhítattól áthatott imát mondott. Utána Tárnok Gyű'a közs. isk. tanító ült a felolvasó asztalhoz, kinek felolvasása volt az estély legkiemelkedőbb pontja. „A vallásos élet erősitése a megszokás és gyakorlás által“ címen tartott értekezésével kötötte le mindenkinek figyel­mét. A meggyőző érvekkel támogatott felolvasás jó tanulságul szolgált a hallgatóságnak arra, hogy az igazi vallásos és a keresztyéni élet már a gyermekkorban veszi kezdetét, ki bár ekkor még öntudatlanul tanulja Istent ismerni s könyörgéseiben Ot imádni, de a meg­szokás és gyakorlás folytán, korának emelkedésével ön­tudatosan cselekszik, midőn a lélek intésére hallgatva Isten tetszése szerint él. Az érdekes előadást, melyet a müveit közönség élvezettel hallgatott, a legnagyobb el­ismerés és helyeslés jutalmazta, a melyből sok hasznos és üdvös tanulságot meríthettek a szülők is. Az érde­kes felolvasás után az egyházi első énekkar énekelte az „Isten áldd meg s védd hazámat“ éneket. Az ének­kar szép éneke minden tekintetben elismerést vivott ki, a melyben érvényesült a teljes összhang. Majd Farkas Béla ev. ref. ifjúsági egyesületi tag szavallata követke­­kezett, ki Kis Józsefnek „Jehova“ c. hosszú költemé­nyét igazi érzéssel és bensőséggel szavalta el, s igye­kezett kidomborítani a költemény szépségeit. A hosszú költeményt, mely a legjobb szavaiét is kifárasztja, nagy hatással szavalta. Végül pedig Szulacsik Mariska kis­asszony énekelte harmónium kísérete mellett Bethoven „Tavasz-dal“*át, ki szép precizitással énekelt s szép, erőteljes hangját gyönyörűen érvényre juttatta. A hall­gatóságot egészen elragadta szép énekével. Az estély a LXXXIV. zsolt. eléneklésével végződött, a mely mind­végig magas színvonalén állott s az egyház vezetősége s mindeu közreműködő elismerésre szerzett érdemet. Konkáti —. KönyidsmEirtetés. Magyar Harmónia Négyszólamú vegyeskarra irt énekek anthologiai gyűjteménye. Gymnasiumi, reál- és polgári iskolai, valamint más vegyes énekkarok és da-

Next

/
Oldalképek
Tartalom