Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-07 / 49. szám
853 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 854 a Magyar Szó pedig — úgy mint az Alkotmány — szét viszi az egész országba a tanácskozás lefolyását. Bár így lenne ! K. J. A református konvent. (Folytatás). Dr. Nagy Dezső fölveti az indítványt, hogy a konvent által egy általános érvényű ügyviteli szabályzat szerkésztessék. Elfogadtatott. A második kérdés, a mely körül vita fejlett ki, az volt, hogy vájjon a közigazgatási és fegyelmi bírósági eljárés.mint az albizottság javasolta, együttesen, egyöntetüleg szabályoztassék-e ? A konvent az albizott-ág javaslatát fogadva el, a közigazgatási és fegyelmi bíróság együttesen való szabályozásának az elvét mondja ki. Az albizottság javaslata kapcsán felmerül az a kérdés is, hogy a presbyterek az egyházközségi bíróság illetékessége alól kivétessenek. A konvent kimondotta, hogy a presbytereknek az egyházközségi bíróság illetékessége alól való kivételét szükségesnek látja. Az egyházközségi bíróságról szóló rész kapcsán gróf Tisza István azzal az elvi jelentőségű inditványnyal lép fel, hogy egyházi bíróságainknál az elnökség kérdése az egész vonalon rendeződjék. Ajánlja az egyes elnökséget. Többek felszólólasa után a konvent arra .az álláspontra helyezkedett, hogy a bíróságok egyes elnökségek alatt tartsák üléseiket, olyformán, hogy a tárgyalásokat mindig a hivatalban idősebb elnök vezeti, a ki szükség esetén a döntő szavazat jogát is igénybe veszi. Az ifjabb elnöktársak pedig szavazóbirák legyenek. Ennek az elvnek megfelelően alakítandó át az egész birói szervezet. Az egyházmegyei bíróságról való tanácskozás során Dóczy Imre azt javasolja, hogy a tanárokra vonatkozó vitás közigazgatási ügyek az egyházmegyei bíróság köréből kivétetvén, egyetlen és végső fokon az egybázkerületi közigazgatási bíróság elé utasittassanak. Gróf lisza István, Nagy Dezső, gróf Dégenfeld József, Lengyel Imre, Vécsey Tamás azt vitatták, hogy a közigazgatási kérdésekben bármily fokon merülnek is fel egyházigazgatási vitás ügyek, azokra nézve mindig az egyházmegyei bíróság legyen az első, illetékes forum. — Velük szemben Dóczy Imre, Váró Ferenc, Badácsi György Pokoly József arra hívták fel a konvent figyelmét, hogy az egyházkerület körében is merülhetnek fel olyan vitás közigazgatási ügyek, a melyek birói eljárást igényelnek és a melyek épen ezért, mert felsőbb fokon keletkeztek, egy alsóbb fokú bíróság hatásköre alá nem utalhatók. A kérdés elvi részében a konvent nem határozott, azonban Dóczy Imrének a javaslatát elvetve, a bizottság szövegezése szerint fogadta el a 284. §. b) pontját. Dr. Nagy Dezső, az egyházi bíróságokról szóló javaslat előadója fölemlíti, hegy egy igen fontos elvi jelentőségű változtatást tartalmaz a tervezet, az egyháztagokkal szemben a presbytérium részéről fennálló fegyelem szabályozása és növelése tekintetében. Hosszabb indokolás kíséretében igen fontosnak tartja azt a szakaszt, a mely a fegyelmi bíráskodásnál nagyarányú újítást tartalmaz s ezt melegen pártolva, elfogadásra ajánlja. Összefügg ezekkel az újításokkal a fegyelmi büntetésekről szóló fejezet is. A javaslatszerkesztő bizottság a pénzbüntetés teljes kiküszöbölésére törekedett s e helyett, a bíróságok előtti intés, feddés után a hivatalból való elmozdítás lenne alkalmazható s a pénzbüntetés csupán mint mellékbüntetés volna felevendő. Báró Bánffy Dezső elnök a nagyfontosságu javaslatot általánosságban vita alá bocsátja, melynek során Molnár Béla több módosítást nyújtott be. Váró Ferenc a régi törvénynek 851. szakaszát egész terjedelmében beveendőnek tartja az új törvények közzé is és ez iránj'bau módosító indítványt nyújt be. Gróf Tisza IsU'án a következő módositást nyújtja be: „A választhatás jogától való megfoszthatást időhöz kívánja kötni és pedig a jobb jövedelmű egyházakra való megválaszthatásra intés esetében 2 év, feddés esetében 4 év és az elmozdítással járó megrovás esetében 6 év tartamára kívánja megállapítani a mellékbüntetések fokozatát. Ez indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Dr. Nagy Dezső a pörú,itás és békéltetésre vonatkozó szakaszokkal kapcsolatban előadja, hogy még hézagosnak tartja e szakaszok tervezetét s azok pótlását a konventtől várja. Gróf Tisza István e javaslati pontok átdolgozását tartja szükségesnek s erre indítványt nyújt be, a melyet egyhangúlag elfogadtak. Ezután az egyházi törvényeknek az adózásról intézkedő negyedik és ötödik része került tárgyalás alá. Kenessey Béla előterjeszti a zsinat-előkészitő albizottságnak ebben az irányban tett javaslatát. Áz új tervezetben változtatások csupán annyiban vannak, a mennyiben az esetleg nyerendő magasabb államsegély miként való fölhasználásáról intézkedés történik. Hosszasabban indokolja a bizottság álláspontját és elfogadásra ajánlja a javaslatot. Gróf Tisza István kifejti, hogy Magyarországon az állami adózás is oly magas, hogy már-már elviselhetlenné válik a hívekre nézve a különféle cimeken való egyházi megadóztatás. A személy szerint való adóztatás fönn nem maradhat tovább. E helyett a vagyoni adóalapot kell behozni. De ez is csak látszólag segit a szegényebb hitsorsosok helyzetén, mert ha a napszámos keveset fizet is adóban, de gyermekei után mégis tandij cimén hatalmasan meg van adóztatva. Le kell tennünk arról az eszméről is, hogy egy egyetemes adókulcs megállapittassék. Ha a maximális adókulcs szerint sem tudnák az egyházak magukat föntartani, csak akkor részesüljenek segélyben. Ne zavarják meg a jelenlegi adózás rendszerét ott, a hol az egyházak föntudják tartani magukat továbbra is. Minden egyes egyháznál a megvizsgálás után fent. maradó hiányt kell az új adórendszerrel pótolni. Beható ■tanulmány után, a melyet az egyházi adózás terén tett, arra a végeredményre jutott, hogy a református hívők az egyenes állami adó 33 — 38 százalékát fizetik egyházi adóba. Ennek az ellensúlyozásául a vagyonosabb osztály terheinek emelése mellett sülyesztendő volna a szegényebb osztály adóterhe. Új adókulcsot számított ki ennek az elv-49*
