Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-16 / 46. szám

809 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 810 szorgalommal és kitűnő eredménynyel. A jogot Buda­pesten végezte szép sikerrel; itt, - mint egy ifjúkori mindvégig jó barátja mondja — szorgalmas, lelkiis­meretes munkával és minden léhaságtól, iljui könnyel­műségtől szigorúan tartózkodva, kiválogatott jellemes barátokkal szövetkezve, futotta pályáját. Jogi tanul­mányai végeztével ismét Székes-Fehérvárra ment vissza pályát kezdeni; előbb megyei ab, majd főjegyzői és al­­ispáni tisztségekre érdemesittetett alapos tudása, ked­ves előadása és higgadt, bölcs modora, törvény és igaz­ságtisztelete folytán ; ez állásaiban sikerült megnyernie kiváló elismerését, méh ánylását és nagy értékű pártfo­gását az akkori főispánnak Szőgyéni Manch Lászlónak, a kinek nemes jóakarata és pártfogása eszközölte ki, sa­ját érdemei mellett, hogy a legfelsőbb közigazgatási és pénzügyi bíróság tagjává kineveztötett. Házasságot 36 éves korában kötött Literati Loghtüy Vilma előkelő és vagyonos alföldi családból származott urhölgygyel, a kitől életben levő két gyer­meke van : Anna urhölgy és Rudolf cs. és kir. huszár hadnagy. Előbb „fülpöri és gárdonyi“ előnévvel cs. és kir. kamarásságot nyert; majd a vaskorona rend ITI-d osz­tályának, a Ferenc József rendnek és a porosz Joban­nita rendnek lovagi jelvényét nyerte meg, kitüntetéséül a polgári pályán és társadalmi téren szerzett érdemei­nek. Vegyes házasságból származása és Sz.-Fehérvárnak közismert erős róm. kath. felekezetiessége, róm. kath. főgymnasiumi iskolázottsága mellett és dacára is, igen korán kitűnt erős ragaszkodása apja vallásához és hit­buzgó érdeklődése felekezete ügyei iránt; a minek mél­tánylásául a székesfehérvári ev. ref. gyülekezet igen korán beválasztotta elöljárói közé és habár más téren való elfoglaltsága miatt igen gyakran nem is vehetett részt egyháza ügyeinek tényleges intézésében, szóval és áldozattal még Budapestre költözése után is igen gyak­ran adta jelét szülő egyháza iránt való hűségének, igaz szeretetének. Kiváló mértékben jellemzi a szülőföld és nevelő egyház iránt való, nem szűnő ragaszkodását az a tény is, hogy a székesfehérvári ev. ref. temetőben építtetett családja számára sírboltot, a melybe nemcsak atyja, hanem már jó idővel előbb eltemetett más val­­lásu anyja porrészeit is átszállittatta s a mely temető helynek gondozásáért, minden évben rendesen teljesí­tett kegyeleti látogatásai alkalmával, szép összegekkel áldozott a gondozó egyház javára. A mezőföldi egyházmegye 1882-ik évi április 27- ikén ünnepélyesen iktatatta be e. m. gondnoki tiszt­ségébe a 42 éves férfiút. Elnöki magatartását rendszerint ünnepies komolyság, a felszólalások élénk és folytonos megfigyelése, tárgyilagos igazság, jog-, törvény és kö­telességtisztelet, higgadt, átgondolt, tárgyra tartozó kér­dések és nyilatkozatok, az ítélkezésben bölcs mérsék­let, szelid, de az igazságot nem takargató, a hibát nem legyezgető eljárás jellemezték. Ülésen kívül barátságos, de nem pajtáskodó, szívélyesen beszédes, olyan, a ki­nek társalgási modorán, ildomos magatartásán mindig meglátszott, hogy sokszor érintkezett előkelő magas rangú egyénekkel. Hu«z éven át viselte becsülettel és tisztelve egyházmegyénkben a gondnoki hivatalt és köz­gyűléseinkben, ha csak egy napra is, rendesen, még idő­szaki tanácsüléseinkben is megjelent, tevékenyen részt vett ügyeink intézésében. E f. évben már észrevehető volt magatartásán a testi erő némi hanyatlása ; panaszolta is egyh. kér. gyűlésünk idején, hogy gyakorta van erős szádiilési rohama; de hogy ily közel legyen a nagybecsű élet vége : azt senki se gondolta. Folyó hó 8-án d, e. 9l/s órakor hunyt el rövid szenvedés után. A mezőföldi esperes csak 9-én délután 4 órakor vette a táviratot haláláról és igy nem volt elég ideje ahoz, hogy a 10-én d e. 10 órakor tör­ténő temetésre szélesebb körű intézkedést tehetett volna. Budapesten Haypál Benő búcsúztatta el a kedves ha­lottat ; azzal a szép beszéddel, mit alább egész terje­delmében közlünk. A gyászháznál megjelent előkelő, nagy közönségben a többek közt ott voltak Hegedűs Sándor kerületünknek és a budapesti gyülekezetnek főgondnoka, dr. Wekerle Sándor a közigazgatási biró ság elnöke, veztevén e bíróságot; dr. Kiss Áron stb.; velük keseregtek a boldogult jótékonyságát oly gyak­ran érező szegények is. A halottat a családtagokon kívül elkísérték Szilassy Aladár közigazgatási biró és három társa Budapestről Székes-Fehérvárra. Való­ban megható volt a székes-fehérvári tisztelők soka­ságát látni az indóháznál, a temetői utón, és a temető­ben. Megye és város igazán meglepő szép számmal volt képviselve. Főtiszt, püspök ur is lejött Komáromból, hogy rövid ideig volt h. világi elnök társának tisztes­séget tegyen. A sirbolt elé helyezett koporsónál Tatay Imre ur tartott beszédet, Medgyasszay Vince esperes pedig imádkozott s beszéd előtt és ima után a székes­­fehérvári ref. ifjúsági énekkar énekelt. Múló földi része ott pihen immár a szülőkkel egy sirboltban. De a hű és nemes lélek megtért égi honába, hogy nyerjen az Atyánál, a Fiú országa ügyeiben való hűségért dicsőséget s életkoronát. Emléke élni fog a szerető szivekben, a rokonok és barátok keblében. A mezőföldi ev. ref. egyházmegye pedig a jövő hónapban tartandó gyász, illetve emlékünnepélylyel fogja meg­tisztelni jeles gondnokát! „Emlékezetben lészesz ; mert üres a te helyed !“ Haypál Benő budai ev. ref. lelkész gyászbeszéde. Hervatag remény nyel, szivszorongva, aggódással vár­tátok a válságos betegség jobbra fordulását, a sorvasztó szenvedéstől gyötört erő és élet megújulását... és re­­ménységtek porba szállt, az erőt éa életet, mely nektek oly drága volt, megkívánta, összetörte, magával ragadta a félelmek királya Itt állótok most e koporsó mellett si­ratva azt, a ki a ti sziveteknek gyönyörűsége vala s lel­­ketekre a fájdaimis veszteség terhes súlyával nehezedik, szemetekbe szivetek mélyéből hozza fel a könnyeket a ke­sergő szeretet. Én is e koporsó mellé az emberi szív ér­zéseit hoztam: fájdalmamat és könyjeimet. Ti tőlem, az irgalom Urának szolgájától a vigasznak igéit várjátok s én emberi részvéttel mérem fájdalmatok nagyságát s együtt sírok veletek, a sirókkal. De bár lelkemet sok felejthetet­

Next

/
Oldalképek
Tartalom