Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-02 / 44. szám
765 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 766 talénos menetét jelzi a szerző s csak aztán tér át az egyes örökös tartományokra. A köDyv iiányát világossá teszi Loesche azokkal a mondásokkal, melyeket műve élére mottó gyanánt irt: rAkik az emberek lelkiismeretén uralkodni akarnak — mondja II. Miksa — Isten trónjára lépni merészkednek.u Es II. József mondása még erővel teljesebb: „Az utálatos türelmetlenség jeleneteinek száműzve kell lenniök birodalmamból. A fanatizmus csak a megvetés által legyen ismert, mit iránta érzek; hite miatt senki se légyen sanyargatásnak kitéve.“ Bizouyára szép és erős szavak ! De mily rövid ideig tudott érvényesülni József felvilágcsodott iráuya ? Midőn nem régen Spanyolországban Calderon két-százéves ünnepét ülték, ez ország egy tudományos nagysága az inquisitiora toastot mondott, viszont másutt egy humánus érzületéről ismert kiváló német egyháztörténész az „ii quisitiot, mint világmeutő hatású, jótékony intézményt“ magasztalta. Nem fogunk ezek után csodálkozni, ha nem sokára hangokat hallunk újia életbeléptetése érdekében. Mindenesetre annyit láthatunk ezekből, hogy a reactionarius áramlat manapság épen úgy terjeszkedik más országban is, mint nálunk. Úgy véljük, hogy napjaink eseményeire való szelíd utalással idézi Loest he a derék c?ászár még egy mottóját: „Megvagyok győződve a protestáns egyház híveinek hazaszeretetéről és tudom, hogy bennök jövőre is megfázhatom.“ Mig az osztrák protestánsok lojalitását a legilletékesebb emberek eként feltétlenül elismeri, azt a lojalitást, melyet szenvedésekben gazdag történetük legnehezebb perceiben is bebizonyítottak s melyet még egy II. Ferdinand is magasztaló szavakban kénytelen volt elismerni, addig az elismerés ily bizonyitékaival szemben kirívó ellentétben áll számos osztrák faktor viselkedése s a bizonyítékok, melyeket erre nézve Loesche közöl, maguk beszélnek maguk helyett. Mi azonban a napilapokból eléggé ismert e dolgoknál ép oly kevéssé szándékozunk időzni, mint általán a protestantizmus újabb történeténél, mely II. József császár idej9 óta, eltekintve az utolsó évek nehány viharos mozzanatától, egészben véve nyugodt fejlődésnek Örvendett. Inkább korábbi fejlődése nehány ph^sisára óhajtunk rámutatni, melyek kevósbbé ismertek, semmit megérdemelnék. Aránylag korán fordult a kutatók figyelme Alsó- és Felső- Ausztria reformatiója története felé és mégis a sok jó ellenére, amit hosszú idő óta produkáltak, a legfontosabb még hátra van. Ki fogja például belátható hosszú idő leforgása alatt tudományos alapon álló előadásban bemutatni a Mátyás korabeli hódolati harcot és az úgynevezett borni rendekkel való súlyos összeütközését, azt a harcot, mely az államjog legfontosabb kérdéseit érinti s már azért is különös érdekkel bir. Elfogja ismerni mindenki, hogy az osztrák történet e szaka Hammer-Purgstall óta egészen elárvult s hogy Loesche e téren annyit tett, amennyit a még hiányos előmunkálatok után egyáltalán tehetett. Teljesen egyöntetű a fejlődés menete a három belsőosztrák tartományban Stájerországban, Karintiában és Krajnában, a melyek már 1411 óta egy közigazgatási csoportot képeztek, I. Ferdinand halála után (1564) legifjabb fiának II. Károly főhercegnek jutottak és egyházi téren is megosztottak egymással örömet és a bánatot. Minthogy a fejlődés menete irt mondhatni tipikus, minthogy a belső ausztriai ellenreformatio forrásai nagyrészt publikálva vannak és történetének részletes ismertetései sem hiányoznak, legyen szabad e menetet röviden vázolnunk. Amit Loesche erre vonatkozólag közöl, ki fogom egészíteni saját tanulmányaim eredményével. A protestantizmus belső Ausztriában, mint a többi osztrák tartományokban is és pedig ugyanazon okoknál fogva gyorsan és hosszabb ideig majdnem akadálytalanul terjedhetett. Már az 1528. évbeli nagy visitatio azzal a fájdalmas eredménynyel végződött az egyházi hatóságokra nézve, hogy a „Lutherség“ már az egész or.-zágba diadalmasan bevonult. A nagy tömegen a cleras ellen magas fokú elkeseredettség vett erőt annál a hitüknél fogva, hogy lelki üdvökben megcsalták őket; maga a clerus sok helyen elszakad a régi egyháztól, nemsokára plébániák és kolostorok üresen állanak, ősrégi alapítványi helyek tönkrejutnak és a nemesség, mely a régi tantól való elszakadásban minden rendnek előtte jár, az egyházi javak jelentékeny részét magához keríti. Két évtized a'att annyira jutott a dolog, hogy Stájerország, Karintia és Krajna protestáns vidékeknek tekinthetők, melyek az V. Károly szellemében való egyházi újításokról, miut az az 1549. évbeli salzburgi tartományi synodus tervezete, ép oly kevéssé akarnak hallani, mint Alsó- és Felső-Ausztria. Mig I. Ferdinand fellép a dolgok régi rendje érdekében, de már nem bizhatik a fejedelmi közigazgatási közegekben és miután V. Károlyt Móricz választófejedelem leverte, neki is jelentékeny engedményeket kell tennie. Már az osztrák rendek az augsburgi birodalmi vallásbéke alapján hitvallásuk teljes szabadságát követelik, de Ferdinand kioktatja őket, hogy ők csupán tartományi rendek s nem a birodalom rendei, hogy a vallásbéke előnyei csak ezekre nézve érvényesek. Megadjak azonban a szabadságot az úrvacsorának mindkét alakban való vételére, ami belső Ausztriában akkor az új tanhoz való tartozásnak kritériuma volt. A belső ausztriai protestánsok vezére a stájer tartományi kapitány, Ungnad János. De ép ezért lessz kegyvesztett és megy önként a számkivetésbe. Aztán Würtembergből vezette a nagy propagandát, mely a déli szlávokat, szlovéneket és horvátokat is az új tanra téritette. Trüber Primust, a szlovén reformátort, gazdagsága képessé tette, hogy földiéit slovén biblia-forditással lássa el. Tudjuk, minő fellengős reményeket vetettek a protestánsok II. Miksába. Hisz széles körökben őt magát is hozzájuk tartozónak tartották s mivel abban a véleményben voltak, hogy testvére Károly főherceg is hasonló utat, fog követni, a három első ausztriai gyűlési mindjárt követeli, nem ám az augsburgi vallásuak a katholikus tannal való egyenjogúsítását, hanem az augsburgi államvallás elismertetését. Erről azonban a fejedelem miatt nem lehetett szó és a követelés is csak abban az időben volt lehetséges, mikor a legtöbben a különvált vallásfelekezetek egyesülését még megtörténhetőnek tartották s azt hitték, hogy a dolog elintézhető akként, hogy a katholikusok a protestánsok behozta reformatori szabályokhoz egyszerűen csatlakoznak. És valóban csak a fejedelem szava kellett vo'na, hogy a reformatio általános
