Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-26 / 43. szám
745 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 746 Szerény megjegyzések Zelenka Pál püspök ur programújához. (Vége.) A 3. pont nem kivan megjegyzést. A 4. 5. 6. pontok összehasonlítva nagy aránytalanságot tüntetnek elő. A lelkészi állásokat a fizetést illetőleg két osztályba sorozza, u. m. 2400 és 1600 kor. osztályokba. Az elsőbe tartoznának a városi — missiói és az 1500-nál több lelket számláló falusi gyülekezetek, a másodikba az 1500-nál kisebb népességű egyházak. Ez a fizetés a mostani viszonyokhoz mérve kevés, a mikor fizetésjavitásért követelődznek az állami alkalmazottak minden vonalon, a kiknek pedig aránylag sokkal nagyobb és biztosabb fizetésük van, mint a lelkészeknek, hasonló vagy nálunk sokkal alsóbb fokú képzettség mellett; ha a kongrua megállapításánál belenyugodott az egyház az 1600 kor. minimum elfogadásába, ez esak azon reményben történt, hogy ez csak kezdet lesz és első lépés a további emelkedéshez. Régi közmondás, hogy „mindenki annyit ér, a mennyire magát becsüli“, azért ne becsüljük magunkat oly kevésre, hogy egyetemi képesitettséggel felérő állásunkat díjazás tekintetében magunk szállítsuk le fele értékűre ott, a hol a szolgálati éveknek megfelelően semmiféle emelkedés nines, mint az más állami pályákon és a felekezeti tanároknál is meg van. Hiszen annyi a panasz, hogy oly néptelenek a theologiák, oly üresek nemcsak a segéd-, hanem a rendes lelkészi állások is, hogy attól kell tartani, hogy pásztor nélkül marad a nyáj és még se lennénk azon, hogy tisztességes megélhetést és fizetést biztosítanánk a lelkészeknek, hanem megmaradva a régi alapon, továbbá is engednénk őket szűkölködni és lenézetni. Ne keressük a segédlelkész hiányokat sem a minősítésben, sem a próbaszónoklás eltörlésében, még a hosszú káplánkodás nyomorúságában sem, ezek csak mellékes okok — a legfőbb oka az, hogy nincs remény arra, hogy a sok esztendeig tartó küzdelem után tisztességes és a kor- és képzettségnek megfelelő jövedelmi álláshoz lehessen jutni. De tovább menve, helytelennek és nem a mai viszonyokkal megegyezőnek tartom az osztályozást is, hogy az egyik 172-szer annyit érdemel, mint a másik. Mert mennyivel tesz többet az a városi lelkész, mint a mennyire képes, annyit tenni pedig kötelessége és anynyit a hivatását komolyan és nemesen felfogó falusi lelkész is megtesz; miért tehát az utóbbit annyira diffamáló megkülömböztetés ? Miért ér két hasonló készültsőgü és egyenlő munkát végző egyén közül az egyik másfél embert? Talán azért, mert neki az a sors jutott osztályrészül, hogy a kevés számú városi gyülekezetek egyikébe — úgy a hogy — bejutott ? Ez még magában nem érdem ! Tisztelettel hajlom meg azok előtt, a kik erre érdemet szereztek, de kérdem, szerez-e minden városi pap ? Sőt — tisztelet a kivételeknek — mint legújabban tárgyalták, sokszor annyit sem tesznek, mint az a falusi pap, mert annak hétről-hétre, vasárnaprólvasárnapra magának kell végezni mindent, mig a városi pap, kivált a hol a gyülekezet tart káplánt — csak ritkán 2 -3 hónapban emelkedik a katedrába. Zelenka püspök ur előtt a fizetés ilyetén megkülönböztetésénél bizonyára az lebegett, hogy a városban a megélhetési viszonyok költségesebbek, mint falun. Ez azonban csak látszólagos. Ne higyjük, hogy a falu olcsóbb, mint a város. A búza itt is csak annyi áru, mint a városban, de a liszt már drágább. És sokszor megtörténik azzal a falusi pappal, hogy bizonyos élelmi cikkeket otthon vagy egyáltalán nem, vagy csak drágábbért szerezhet be, mint városon. Sokan talán mosolyognak ezen, pedig tényleg igy van, kivált városmenti gyülekezetekben. Igaz, hogy most valamivel olcsóbb a megélhetés, mert ez is terem, az is terem, ámde Zelenka püspök ur a 2. sz. alatt helyesen mindenféle naturálék megszüntetését kívánja és akkor a falusi papok ugyanazon piacon és ugyanabban a boltban vásárolnak majd, a hol a városiak. Sokan a ruházatot említik, a mely városon többe kerül, pedig de hogy ; az a falusi pap is annál a városi szabónál varratja ruháját, aztán falun sem járhat az a pap rongyosan, de még foltosán sem és épen úgy viseljük a fekete szalon ruhát, mint városon, mert „ruha tisztesség“ és ha a zsinat kimondja a kötelező egyforma hivatalos ruházatot, mi is ép oly szívesen megcsináltatjuk és használjuk, mint a városi papok. De van egy dolog, a mi azt mutatja, hogy nehezebb a megélhetés falun; eljön az ez idő, a mikor taníttatni kell, egyszerre többet is. Városon majdnem mindenütt van már középiskola, a hol a pap gyermekét a tandíj lefizetése ellenében taníttathatja, de a falusi pap és tanító kénytelen fizetni lakás- és kosztpénzt, még akkor is, ha Borsos-Győrött laknék is. Lapokat, folyóiratokat, könyveket a városi pap kaszinóban, könyvtárakban olvashatja, mig a falusi pap — ha a világtól elmaradni nem akar — mindezeket a maga pénzén szerezheti meg. Aztán mily hátránya van ennek a megkülönböztetésnek a társadalmi és kartársi viszonyt illetőleg! Azok a városi papok — tisztelet ismét a kivételeknek — mily kicsinylőleg tekintenek arra a falusi papra, mintha nem is együtt ültek volna az iskola padjain, nem is együtt járták volna alamizsna gyűjtés végett a Iegációkat és mintha most legalább is felettes hatóságaik volnának. Ilyeneket eredményezne a fizetésmegkülönböztetés ! Ne akarjuk a válaszfalakat és a kenyéririgységet felállítani, legyen egyenlő fizetése a lelkészeknek minden vonalon és akkor a nehezebb positiót képező állásokra majd csak nemes ambícióból vállalkoznak a hivatalosok. Legyen pedig ez a fizetés 2400 kor. törzsfizetós és legyen hozzá mint más pályákon megfelelő korpótlék, nyugdíjigény, de csak szolgálatképtelenség esetére. Azt hisszük, hogy Zelenka püspök urel ott, a mikor a minimum megállapítását papírra vetette, ott állott mint tilalomfa a minister kijelentése : „ha az ország pénzügyi viszonyai engedik“ és azért tette ily