Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-07 / 36. szám
629 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 630 Minden a tanítási egység terjedelmétől függ. A mennyi a tanítási egység, annyiszor kelt alkalmaznunk a formális fokozatokat. Bár e fokozatokat már egyszer érintettem az eljárási mód tökéletes megértése szempontjából vizsgáljuk kissé részletesebben s egyenkint! Mivel azonban Herbart követői a célkitűzést is a tanítás lényeges alkotó részének tekintik, terjeszkedjünk ki erre is. a) A célkitűzés. Minden tanitási egység módszeres tárgyalása a célkitűzéssel veszi kezdetét. Ilyen pl. ma arról beszélgetünk: milyen dolguk volt a zsidóknak Egyptomban József halála után. Vagy : ma Jézus egyik példázatát tanuljuk, a mit egy jó atyáról s ennek két fiáról mondott. (Tékozló fiú). Most azt halljuk meg : állhatatosan megmaradt-e Luther a császárral szemben is hite mellett. (Wormsi gyűlés.) A célkitűzés sokkal fontosabb, mint első tekintetre látszik. Mielőtt a tanítást megkezdjük, a gyermek gondolatai erre-amarra kalandoznak. A célkitűzéssel az a szándékunk, hogy a tanítás tárgya iránt az érdeklődést már előre felkeltsük. És csakugyan a célkitűzés hallattára a gyermeknek azok a képzetei, melyek esetleg erre az anyagra vonatkoznak jóformán villámszerüleg a tudat küszöbe fölé emelkednek. Ha arról van szó : milyen dolguk lehetett a zsidóknak József halála után f Akkor egyszeribe ráirányul a gyermek figyelme a József halála előtti állapotokra. — Lelki szemeivel látja József szenvedéseit, lelmagasztaltatását, testvéreimk, apjának Egyptomba jövetelét. Ezek mint a tanítás tárgyára vonatkozó segédképzetek kiszorítanak onnan minden más oda nem tartozót. Ha a tanítás nem kezdődik a célkitűzéssel, akkor az új anyag nem kapcsolódhatik természetszerűen a régihez. A gyermek folytonos bizonytalanságban van : mi is lesz már most? Tapogat, mig utoljára egész órai találgatás után az óra végén megtudja : miről is volt most voltakép szó. A bizonytalanságban esze, képzelete nem munkálkodhatik annyira, a mennyire a tanítás eredménye érdekében szükséges volna. A célkitűzés alakja különböző lehet. Állhat egy mondatból: Saul keresztyénné lesz. Tájékoztató kérdésből, melyre feleletet most még nem várunk : milyen lehetett az első pünköst ? Vagy egy feladatból : melyek azok a bibliai történetek, a mikből a jó Isten igazságosságát láthatjuk ? Bármelyik alakját válasszuk a célkitűzésének, mindeniknél a következőkre ügyeljünk : Alkalmazzuk a gyermek fejlettségéhez. Legyen világos, egyszerű s könnyen érthető. A félig vagy sehogy meg nem értett célkitűzés éppen annyi, mintha semmi sem volna. A célkitűzés gondolatokat ébresszen. Legyen neki tartalma. Hogy helytelen volna tehát az ilyen: ma a „Káté“ V-ik szakaszába kezdünk bele. Ne mondjon se többet, se kevesebbet, mint a mennyi az érdeklődés felkeltésére s a megértésre szükséges. Ügyeljünk arra, hogy a célkitűzésből könnyen átmehessünk a megelőző történetre. A főcél mellett lehetnek mellékcélok is. Itt lehetőleg oda kell törekednünk, hogy a gyermek e mellékcélokat maga is kitűzhesse. Éppen azért a tanítónak a tanítás közben többször kell ilyen kérdéseket alkalmazni : „mit kell most megvizsgálnunk ?u vagy : „mivel foglalkozunk a jövő (bibliatörténeti) órán ? A célkitűzés a tanitási; óra elején,történik. Ez ugyan, különösen annak, a ki a gyermeki lelket nem ismeri, közönyösnek tetszik, de egy példa talán jobban megvilágítja. Egészen más az, ha a tanítást igy kezdem : „miről beszéltünk a múlt órán ? — Jákób utazásáról. Hol kellett Jákóbnak meghá'ni ? Mit álmodott? Mi történt a kutnál ? Hogyan fogadták Lábánnál ? Most majd azt látjuk meg, milyen dolga volt Lábáunál. És más az, ha a tanítást a célkitűzéssel kezdem : most azt nézzük meg, milyen dolga volt Jákóbnak Lábánnál. Mi történt vele útközben, mig a szülői háztól bátyjához utazott, azt már tudjuk. Mondjátok csak el 1 Mit tudsz a fekvőhelyéről ? A kutnál való időzéséró'l ? Hogyan fogadták Lábánnál ? Mik voltak azok az örvendetes, mik azok a fájdalmas események, a mik vele útközben történtek ? És mit fogunk most tanulni ? Ez utóbbi eljárás mellett az egyik történet szerves össze függésben van a másikkal. Egyik a másik kiegészítő része. Az előbbi eljárás mellett a gyermeknek két külön történettel van dolga. Néha megtörténik, hogy a két tanitási egység között nincsen semmi összefüggés. Akkor a tanítási óra elején kettős célt tűzünk ki : „Először kikérdezem ezt meg azt a történetet, aztán látjuk ezt meg ezt.“ Ha a kitűzött célt egy tanitási órán át el nem érhetnék, akkor a következő órára a célnak fel nem dolgozott részét tűzzük ki. (Részlet-cél.) b) Az analysis. A tanításnak ezt a fokozatát előkészítésnek mondjuk. Célunk itt az, hogy a gyermek képzettartalmából kiválogassuk azokat a képzeteket, a melyekhez az új anyag kapcsolódhatik. Nem tekintünk arra : hol és mikor szerezte a gyermek ezeket a képzeteket, a fő, hogy megvannak s az új ismeret ezekhez kapcsolódhatik. A ki ezt csekélységnek, aprólékos babrálásuak tekinti : nem ismeri a gyermek, — nem ismeri az ember lelkének munkáját. Mindenki azzal a tárgygyal foglalkozik a legszívesebben, a miből valamit már ismer. A lelkész pl. az ethikai kérdések bölcsészeti fejtegetését élvezettel olvashatja, mig a felsőbb mennyiségtan egyik másik tétele mellett elalhatik. Vagy ha én kiállításra vagy akár idegen városba érkezem, engem első sorban a tanügyi dolgok érdekelnek s ha van tanulni való : akár positive, akár negative ezekből tanulok legtöbbet, ezekkel foglalkozom legtovább, a gépészmérnök meg a gépészeti osztáljt, a gépgyárakat keresi : ott időzik legtovább. A gyermek meg a játékkirakatok előtt álldogálna étien szóróján órákig. Miért? Mert a lélekben már vau valami, a mihez az új dolog kapcsolódik ; a mi az újat átalakítja. Vagy vizsgáljuk meg a nép ajkán élő számtalan Krisztus mondát. Maga az Üdvözítő nem idegen földön, hanem eb^en a mi szép hazánkban vándorol. Magyarul beszél, magyarul gondolkozik. Mikor Péter Isten akar lenni, még karikás ostort is teremt a nyaka
