Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-31 / 35. szám
607 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 608 használhatunk semmi olyant, a mi a gyermek eddigi ismereteivel kapcsolatba nem hozható. Ha pl. Józsefről tanítok, oda kell törekednem, hogy az a gyermek épeD úgy beleképzelje magát József helyzetébe, vele együtt éppen úgy örüljön, szomorkodjék s ha keil hősét meg is sirassa, szóval vele magát éppen úgy azonosítsa, mint akármelyik népmese hősével , ha ez neki elbeszélem. Valamint testileg, ép úgy lelkileg sem az táplál bennünket a mit megeszünk, hanem az, amit egész az assimilatióig megemésztünk. És a mint a testi táplálkozás dissimilatiój lefolyásánál vannak olyan bomlási termékek, a mik az élet és az egészség fentartására okvetetlenül megkívántainak, éppen igy a lelki tápláléknál is arra kell törekednünk, ha a tanulni valók tömkellegében elhomályosodnak is az eredetileg nyert képek, ezeknek lényeges alkotó részei a tudat küszöbe fölé emelkedett képzetek és fogalmakban benne maradjanak. Azok, a kik nem tekintve a gyermek képzettartamára, appercepiáló képességére minden válogatás nélkül nyújtanák a tananyagot, égy cseppel se cselekednének okosabban, mint azok, a kik tudják, hogy az emberi szervezet 14 alkotó elemből áll s táplátékul ezeket az elemeket akarnák szervetlen alakban az embernek nyújtani. Második feltételem azt kívánja, hogy az anyag a keresztyén művelődés terjesztésére és a mi felfogásunk igazolására szolgáljon. Nem az a fődolog tehát, hogy a népiskolai gyermek tudja, vagy nem tudja a zsidó nép történetét, hanem az, hogy a mit ebből tud, az akár a dogmatikai, akár az erkölcsi igazságok példájául szolgáljon. Nincs tehát a népiskolában helye egyetlen egy olyan bibliai történetnek, amelyik akár az egyik, akár a másik oldalon ki nem használható. Ha egy és ugyanarra a célra több alkalmas példa van, ám tessék az alkalmasabbat, a legjobbat a népiskolai tanulónak nyújtani. Nem kevésbbé fontos annak a kérdésnek az eldöntése: mik képezik azoknak a hitbeli és erkölcsi igazságoknak összegét, a mit a bibliai történetekből a népiskolákban le kell vonnunk ? Ez a kérdés sokkal kényesebb, mintsem theológiai képzettség hiányában fejtegetésébe bővebben bele bocsátkozhatnám. Én csak azt érzem, hogy felekezetűnk jól felfogott érdeke követeli: bárki tanítsa a népiskolákban a hit- és erkölcstant, szükséges, hogy legyen egy meghatározott, mondjuk hivatalosan megállapított célpont minden tárgyalandó bibliai történet tanításánál. Ha tehát azt mondja ki a tanterv: ebben vagy amabban az osztályban tanítandó pl. Ábrahám története, meg kell azt is határozni: micsoda hitbeli vagy erkölcstaui igazságot kell ebből levonni. Ha ezt a cél megjelölést elhagyjuk, belőle kettős baj származhatik : a., a bibliai történet egyes-egyedül az emlékezet terhe marad továbbra is s nem szolgál az elvont igazságok szemléltetésére; b.} ha azok, akik tanítják, maguk választják meg, miféle igazságot vonjauak le belőle egyéni gondolkozás módjuk külöufélesége folytán esetleg a fődolgokat mellé, kesékké, a mellékeseket meg főbenjárókká teszik. Az eredmény : a hit- és erkölcstani oktatás végeredménye egymástól különböző lesz. Ez pedig, legalább én úgy gondoom, nem igen válnék javára felekezetűnk egyöntetűségének. Azt gondolnám én tehát: mielőtt a bibliai történetek anyagára vet tekintetet a kerületi tanügyi bizottság, azt kell első sorban megállapítania, melyek azok a Intés erkölcstani igazságok, a melyekre a nevelés legfőbb célja érdekében a nép gyermekének okvetetlenül szüksége van? Ha azt tudjuk, akkor ezeknek az igazságoknak a szemléltetésére, az elvont dolgok felfogatására nem lesz nehéz a megfelelő hibliaitörténetet megtalálni. Félre ne értessem ! Nem káté § t akarnék én a bibliai történethez hozzá ragasztani, hanem csak olyan tanulságot, a mi a keresztyén művelődésnek alkotó részét teszi. Azt akarom csupán, hogy az elvont igazság megértésére, át ér zésére legyen a népiskolai tanulónak valamely támasztópontja Az nem baj, hogy ezeket a levont igazságokat nem rendszerben hanem egymásután tanulja meg és érzi át az a tanuló. Majd eljön a rendszerbe foglalásnak is a maga ideje. Mivel a Bibliát, illetőleg a biblia történetet a Intés erkölcstan tanításának központjául tekintem, e körül szeretném csoportosítani a szent Írásbeli velős mondásokat és egyházi énekeink szövegét is. Annak az eldöntése: a sok közül melyik aranyigazság való valamely bibliai történethez — a theológus dolga. A paedagogus itt csak az kívánhatja, hogy ilyen is legyeit és pedig minden tanítási egységnél csak egv, legfeljebb kettő. Egyházi éuekeiok szövegének betanítására a mainál nagyobb súlyt szeretnék helyezni. Megengedhetőnek találnám, hogy ezek közül egyik-másik imáid is szolgáljon. ATan közöttük erre alkalmatos elég. A szöveg tanítását külön választom a dallam tanításától. Ez két ókból történik. A melyik énekünk szövege nagyon alkalmas a bibliai történetéhez és a belőle levont igazsághoz, dallamának hangterjedelmét tekintve nem mindig való az illető osztály részére. A mint készséggel elismerem és tanítom amaz eddig meg nem cáfolt igazságot, hogy Szenczi Molnár Albert zsoltárainak nyelvezete nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hazánk kiváló költői és stilistái között a mi felekezetűnk tagjai igen szép számmal vannak képviselve; nem szabad szemet hunynom ama másik igazság ellőtt sem, hogy nagy haugterjedelmü énekeink igen sok gyermeknek a hangszalagjait a szó teljes értelmében szétroncsolják s éppen ezért az ének terén kiváló művészekkel nem igen dicsekedhetünk. Másik okomat is a tapasztalatból merítem. Felekezetűnk iskoláinak a nagytöbbsége osztatlan, vagy legalább is olyan, ahol, két tanító működik csak. A tanítást tanítóink énekkel kezdik s énekkel s imával fejezik be, Felsőbb osztályba járó gyermekeink templomba, temetésekre járnak. Ott is énekelnek. Ennek az a következménye, hogy előírhatja a tanterv: ezeket meg ezeket az énekeket kell az I. a II. a III. a IV. az V, és VI. osztályban tanítani, azért a tényleges eredmény: kevés olyan IV. osztálybeli tanuló vau, aki minden énekünket ne tudná. Ha tehát a tanitó maga tud énekelni, akkor a dallam dolgában nem félek attól, hogy a gyermekek nem tudnak eleget. Láttam én már olyan iskolát s nem is egyet, hol a zsoltárok éneklése sorba megy, s mivel az iskolai tábla
