Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-27 / 30. szám

Tizenharmadik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1902. julius 27. DUNÁNTÚLI r / Főpásztori levelek. A római katholikus egyház főpapjai : a pápa, az érsekek és a püspökök gyakorta bocsátanak ki a vigyá­­zásukra bízott hívekhez úgynevezett főpásztori levele­ket, hogy őket a korunkat mozgató nagy kérdésekben tájékoztassák, irányítsák. Nekünk, kik távol állunk attól, hogy a pápa híveinek valljuk magunkat, mivelhogy mi a Krisztus Jézus hívei lenni törekszünk és az ő zász­lója alatt állunk, semmi közünk se volna e főpásztori levelekhez, ha bennük hol nyíltan, hol leplezetten ró­lunk is nem esnék szó és pedig mindig gánesolólag, kárhoztatólag, nem akarjuk mondani, hogy megvetőleg. A római hitü főpapok, hogy a maguk állításait általában elfogadhatóknak tüntethessék föl, mindig úgy beszélnek a vallásról, az Istenről, a Megváltóról, mintha az csupán az övék volna. A ki nem pápista, az nem vallásos, az eltávozott az Istentől, az megtagadta a Meg­váltót. Tehát ha panaszkodnak a vallástalanság és is­­tentelenség fölött, ezek okait soha se a papismusban? hanem mindig azokban keresik, a kik annak kerítésein kívül vannak. A vallásos és erkölcsös élet hanyatlásá­nak, az élet ebből származó sok nyomorúságának min­den más lehet az oka, csak a pápa egyháza, a pápa által vallott tanok nem lehetnek. Ezek absolut tökéle­sek . . . Érdekes kérdés ez; írtak is már róla sokat, na­gyon sokat. Nekünk nincs módunkban itt részletesen kifejteni a kérdést és aprólékosan igazolni, hogy ho­gyan ássák alá a papismus által nagyban tenyésztett babona, nagyban ápolt csodaszomj, nagyban fölmuta­tott pogányos, lélek nélküli ceremóniák az Istennek lélekben és igazságban álló imádását; hogyan ingatja meg a népnek a krisztusi tanokba vetett hitét az, mi­kor látja, hogy azok, kik a Krisztus helytartóinak, az apostolok utódainak szeretik nevezni magukat, egyáta­­lán semmit se bírnak magukban a Krisztus szelidségé­­ből, a bűnösökhöz való leereszkedéséből, az ő egyszerű­sége és vagyontalanságából, másokkal mindent meg­osztó szeretetéből. Talán nem igaz, a mit mondok ? Hát nem mellettem szólnak-e ezek a fenhéjázó Ítéletek : „a másként hi vők átkozottak legyenek“ : „az eretnekeket meg kell égetni,“ (s ez nem régi tétel ám, alig egy éve, hogy ugyanerre a végkövetkeztetésre jutott egy telivér jezsuita könyve!); a pápa 250 millió lélek fölött „ural­kodik,“ „elsőn földi fejedelmek között; ö az Isten földi helytartója; szentséges atya; és hogy lehetőleg méltóan képviselhesse az eget, az Istent: óriási költséggel fé­nyes udvart tart. Mindezekből semmit se vett, semmit se tanult a Krisztustól. Ugyanez áll a maguk szükebb körében a bibornokok, érsekek és püspökökről, ezekről a gazdagságukban, előkelő állásukban fényelgő és hival­kodó egyházjejedelmekröl.. . Hogyan tanuljon meg a nép erkölcsös lenni, a házaséletet szentélynek s a mér­tékletesség szentségének tartani és ilyenül tisztelni, mi­kor a papoknak meg egyáltalán nem szabad vele élni, a mi­kor sok botrány elkeseritően bizonyítja, hogy e szentélybe lelkiismeretfurdalás és biinhödés nélkül törnek be azok, kik őrei tartoznának lenni. Hogyan ne jutna megha­sonlásba a nép lelkiismerete, hogyan ne vesztené el hi­tét ily körülmények között. Látva a teljesen világias érzületre valló példákat, világiassá lett maga is egészen. A pápa és egyházfejedelem társai azonban még se szűnnek meg csak a korszellemét, az eretnek protes­­tautismust, az istentelen szabadkőmiveseket, a szabad tudományos kutatást vetni oda az eláradt társadalmi és erkölcsi bajok okaiul. No pedig minket protestánsokat igazán kihagyhatnának számításukból, ha volna bennük egy kis igazságszeretet. Hát annak, hogy az olasz ál­lapotokkal oly igen elégedetlenek, szintén mi vagyunk az okai; mi a kiktől gondosan megóvták Olaszorszá­got, hogy ép, egészséges maradhasson és a pápáé lehes­sen ? Hát az egykor oly hatalmas Spanyolország erkölcsi és anyagi bukásának is mi vagyunk talán az okai ? A mi kedvünkért üldözik most ott a leghűbb pápista or­szágban a szerzeteseket, s rombolják le házaikat ? Vagy a talán alig 1 °/0 protestáns nép az oka annak is, hogy a francia kormány a szerzetes kongregatiók isko­láit rendre, sorra bezáratja ? Mindennek az istentelen eretnek protestánsok az okai e tisztán pápista orszá­­? Oh, bizony vaksággal verte meg az Isten az 30 * ° Az egyház és iskola köréből. *--------------------------•* ■A. lap szellemi részit Az előfizetési dijait illető közlemények a i \ f 1 r ' P / ,, J 1 J «»I.» (egész évre 8 kor., fél— —“ a diinántii i ev. rét. mlizkero ct lnvata os közivé, Kis József IJ Faragó János felelős szerkesztő czi­­— főmunkatárs ozimére rnére UvildendŐk. 1 „i „ „_____' küldendők. ^ ^ megjelenik minaen vasarnap. ^__________________________^

Next

/
Oldalképek
Tartalom