Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-20 / 29. szám

515 küldje ni9g a főiskolai igazgató tanács és gazdasági ta­nács jegyzőkönyveit, hogy igy az egyházak a kerület és főiskola szellemi és anyagi életéről ez utón is, vagy leg­alább ez utón tudomást szerezhessenek. Indítványozza to­vábbá azt is, lngy készíttessen a kerület az egyházak körében utóbbi időben miud több-több helyen létesült ének­karok részére egy alapszabály tervezetet, hogy nevezett egyesületek mindenütt a nemes célnak megfelelően és egyöntetűen működhessenek. Még több kevésbbé közérdekű, vagy kisebb fontos ságu ügy is iutéztetett el, mely után a tárgyalás befeje­zést nyert. A jövő gyűlés helye ismét Körmend lesz. Gyűlés után a fehérasztalnál jöttek össze a gyűlési tagok, hol a kellemes együttlétet több pohárköszöntő is fűszerezte. Az első, mint minden ünnepélyesebb alkalom­nál történni szokott, természetesen itt is a legalkotmányo­sabb uralkodóért hangzott el. Örömünnepély Basalban. A basali ev. reform, leány egy ház, számben kevés (190 lélek) de hitben és áldozatkészségben példát adó közönsége körében lélekemelő ünnepély folyt le a múlt június hó 29-én., E napon avattatott fel az egyháznak 1858-ik év­ben restaurált temploma. Nagyszámú közönség gyűlt össze a környékből, még a szomszéd Baranya várme­gyéből is, résztvenni a basali leányegyház tagjainak örömében. Már első harangszó után a csinos kis templom zsúfolásig megtelt a leginkább vidéki hívekkel, kik ün­nepi érzéstől áthatva buzgón énekelték a 7-1. dicsére­tet s azután még többet is. A harmadik harangszó után, a felavatás teljesítésére felkért s.-hatvani lelkész Seregély Dezső ur, midőn az anyaegyház lelkészével együtt kelyöket elfoglalták, a két meghívott csertői és patai kántortanitó urak ajkán felállóra megzendült a 74-ik dicséret első verse, leülőre pedig a 234-ik dicsé­ret 1-ső és 3-ik verse. Majd ennek végeztével a fel­avató lelkész szószékre lépve tartotta meg beszédét a C-ik zsoltár verseit ve vén fél alapul. Lendületes sza­vakban fejtegette : miért van oka a basali leány egy­ház tagjainak ma az örömre ? Végül buzdította őket, hogy továbbra is maradjanak meg a kitkűségbeu és ál­dozatkészségben. Kijövőre a CXXII. zsoltár 2-ik ver­sét énekeltük. A templomba be nem férő sokaságnak pedig a szinte meghívott Dömötör Lijus gy.-melléki lelkész ur hirdette az udvaron — - vallásoss ihletettség­­gel — az igét 5 kántortanitó segédletével. A templom restaurálása, valamint megrepedt ki­sebb harangjának ez alkalomra újra öntetése, nemkü­lönben a templom és tanitóház előtti csinos vasrács­­kerítés a kis leány egyháznak 4350 kor. kiadást oko­zott. Igaz, hogy ezen összegnek nagyrésze kölcsönkért pénz, de kérdezem : lehet-e rajta csodálkozni ! ? Hogy e kis egyház csak részben is szabadulhas­son a ránehezedő terhek alól: segély tkérő irományait 516 már rég benyújtotta egyházmegyénk elnökségéhez. — Megvagyok győződve arról, hogy kérelme, úgy egyház­megyénk, mint kerületünk, illetve a magas konvent vezérférfiainál meghallgatásra talál, mert ha valahol, úgy itt van értelme a segélyezésnek, mint iparkodó, de a nagy terhet nem biró gyülekezetnél. Még hogy annál nyilvánvalóbb legyen a kis leány egyház tagjainak áldozatkészsége, nem hagyhatom em­lítés nélkül azt sem, hogy az egyháznak leginkább nő tagjai önkényt adtak össze 120 koronát a templom belső festésére. Mátyás Jánosné szül. Pap Lidia több korona értékű bársony térítőt ajándékozott aranyozott rojttal, csinos hímzéssel az urasztalára ; itj. Csete Já­nosné szül. Czakó Lidia asszony pedig ugyan ilyen anyagból készült téri tőt a szószékre. Mig találunk egyházunk tagjaiban ilyen áldozat­készséget mint a kis basali egyháznál: addig ne félt­sük magyar prot. Sionuukat! Adja Isten, hogy e szép példát más egyházaink tagjai is kövessék ! Vegyes közleményei^. — Gyászhir. Lapunk felelős szerkesztőjét szo­morú gyász érte. Forrón szeretett édes anyja 75 éves korában meghalt. Temetése folyó hó 19-én volt Hedra­­helyen. A mélyen sújtott szerkesztő és kedves családja merítsen vigasztalást a végzet megmásíthatatlan aka­ratában, a megboldogult pedig nyugodjék békében! J. F. — Halálozás. Jákói Sámuel rátóthi ev. ref. lel­kész folyó hó 16-án, életének 84-ik, boldog házasságá­nak 5(J-ik és lelkészi működésének 56-ik évében meg­halt. A boldogult hült teteme folyó hó 18-án nagy részvét mellett Veszprémben, a családi sírhelyben he­lyeztetett örök nyugalomra. Az elhunytban Jákói Géza kér. képviselő és egylim. tanácsbiró édes apját gyá­szolja. Nyugodjék a hű munkás békében ! — Kongnia. A 2-ik félévre járó illetmény 1902. jun. 23. 3978l. sz. a. ki van utalványozva, de annak szétküldését akadályozza azon körülmény, bogy a pápai m. kir. adóhivatal formai hiba miatt nem fizethette ki az összeget; azt hiszem azonban, hogy ez a formai aka­dály rövid idő alatt elmúlik. Addig is a nyugtákat csak kérem elküldeni. Kemenczky L<jos kér. pénztárnok. — Az ev. ref. fő- és középiskolák tanári ka­raihoz és a néptanító-egyesületekhez. Az ev. ref. kou­­veut, mint zsinat-előkészitő bizottság, szakbizottságok ál­tal kivánja a fenálló „Egyházi Törvények“-ot átnézetni, mielőtt a törvényhozó zsinatot összehívná. Az Egyházi Törvények III, részét, a „Köznevelési és közoktatási szer­vezet“ cimüt, az erre kiküldött bizottság számára — el­nöki megbízás folytán — nekem kell az augusztusi tanács­kozásra előkészítenem. Ügy felelhetnék meg — hitem sze­rint — tisztemnek, ha az ö-szes hazai tényezők idevágó nézeteit ismerhetném és felhasználhatnám. Méltóztaseék azért — a mgy közérdek szempontjából — az „Egyházi Törvények“ 111. csoportjára vonatkozó nézeteiket, javas­lataikat velem f. év aug. hó 10-ik napjáig közölni s nagy­becsű támogatásukért fogadják előre is forró köszönete­­met. Atyafiul üdvözlettel és tisztelettel maradtam Sáros­patakon, 1902, Julius 15. Rnddcsy György, a zsinat elő­­készitőbizottság egyik jegyzője. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom