Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-13 / 28. szám

485 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 486 létjogosultságát édes magyar hazánkban megteremtette, dacára oly sok viszály után él nemzet e hazán!! Legközelebb ír, népnevelés, hozzácsatolva nőneve­lés fontossága kezd versenytárgy lenni : belátva a mai kor nemzedéke, hogy csak az anyák azok, kik a ha­zának tagokat adnak s nevelnek, látjuk azt, hogy egy jó müveit lelkületű s érzékű anya gyermekei is azokká lesznek, s azok maradnak. A dunántúli e.v. ref. egyházkerületben az 50-es évek elején egy ifjú, lelkész tűnt fel, ki uton-útfélen hangoztatta a „nőnevelés“ fontosságát s így iíju korától egy gondolat, egy érzésnek élt, mely vezette, melyért küzdött, fáradt, dolgozott, takarékoskodott: dacára pro­testáns lelkészi voltának,, kiknek nagyrésze az anyagi gondokkal küzd. O összerakva fijléreit 50 éven keresztül — 131419 kor. 47 fillért hagyott örök alapitványkép a pápai nőneveidére. Tegyétek kezeiteket sziveitekre gazdagok, kik ezer s ezer forint jövedelemmel rendelkeztek évenkit; ugyan megtettétek-e kötelességeiteket vagy megak arjátok-e tenni hazánk vagy felekezetűnk érdekében ? A nagy László!József felállította tehát a nagy ,jkaptárt,u melynek édességét már ma is élvezik azon szegényebb családok gyermekei, kik ez alapítvány nél­kül magasabb kiképzésben nem részesülhetnének. Hogy ki volt László József, azt hiszem egyházke­rületünk minden tagja tudja : a kegyelet megörökítette őt síremlék-, arckép-, mellszoborban bár életben szeré­nyen elvonulva egyszerű parochiáján egyedül eszméjé­nek élt. íme győzött, az eszmének testet adott! László József ma már Komárommegye Kocs köz­ség temetőjében ..nyugszik s babérai alatt pihen sírjában. Én nem tartom elégnek a síremlék-, arckép-, szob­rot emlékül: ezeket az idő lassankint megemészti s ezen tárgyak csak egy ideig beszéltetnek magukról. En egy örök szeljemi erő műfelállitásában látnám e nagy halott emlékét '-megörökítve s ez lenne : a pá­pai ifjúság közt felállítandó „László József kör“, mely évenkint nem mint a nagy Széchényit billikommal: de egy diszgyülés tartásával örökíthetnénk meg; hol évenkint felolvastatnék László József életrajza-, tevé­kenysége s áldozat-magas értéke, melyet a nőnevelés ol­tárára tett. i Felkérem tehát a nyilvánosság terén Mélt. Főt. Antal Gábor, Nagyt. Főt. főiskolai gondnok urakat vegyék fel ez eszmém, mely igen boldogítana, ha éle­temben működését megkezdené. Különben bizom, hogy egyházkerületünk e két kimagasló tagja keresztül vezeti ez eszmét. En pedig imádkozom, hogy adjon a gondviselés egyházkerületünknek még több és több, László József­hez hasonló buzgó tagot,kik átérezve a nőnevelés fontosságát elhozzák áldozataikat ez oltárra. Nagy öl ved. Pólya Lajos, ev. ref. lelkész. Amezöföldi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A mezőföldi ev. ref. egyházmegye folyó hó 3 és 4. napjain tartotta Székesfehérvárott ez évi rendes közgyű­lését id. Hedgyasszai Vince esperes és Boné Géza cs. és kir. kamarás egyházmegyei gondnok, a második napon pedig Molnár Béla legidősbb tanácsbiró kettős elnöklete alatt. A közgyűlésen a tiszti- és tanácabirói kar teljes számban, a lelkészi kar is néhány betegség miatt elma­radó lelkész kivételével, valamint az egyházak képviselői is majdnem teljes számban megjelentek. A népes gyűlést esperes ur buzgó imádsága után Boné Géza gondnok ur rövid beszéddel megnyitja, a mely­ben fájdalommal emlékezett meg a magyar ref. egyház, közelebbről a dunáutuü egyházkerület nagy veszteségéről, a mely Tisza Kálmán elhalálozása föl} tán érte ; indítvá­nyára az egyházmegyei közgyűlés Tisza Kálmán emlékét és halála feletti gyászos érzelmének kifejezését jegyző­könyvbe iktatja. Ugyancsak a részvét iájó hangján emlé­kezett meg Kutasi P.renc mezőkomáromi volt lelkész­­tanácsbiró egyházmegyéi péuztárnok elhuny tárói, a sok ideig buzgón munkálkodó lelkész emlékét is az egyház­megye kegy7elettel jegyrzi fel jegyzőkönyve lapjaira. A tárgyalás megkezdése előtt esperes ur meleg sza­­szavakbau emlékezik meg arról a mindnyájunkra nézve örvendetes eseményről, hogy Boné Géza ur 20 év óta mű­ködik egyházmegyénk élén, mint egyházmegyéi gondnok ritka körelességtudással és fáradkatlan buzgalommal s a midőn ez alkalommal az egész egyházmegye nevében üd­vözli, kéri a Mindenhatót, hogy tartsa meg továbbra is egyházmegyénk élén s adjon munkájára áldást és sikert. Boné Géza ur az üdvözlést szives szavakkal megköszöni s ígéri, hogy az egyházmegyéé ügyeinek intézésében, mint eddig, úgy ezentúl is lelkiismeretesen óhajt résztveuui. Babay Kálmán Bakó József lelkésztársunkat orszá. gos képviselővé választása alkalmából üdvözli s kiemeli, hogy már eddigi működése és ízereplése is biztosítékot nyújt arra, hogy Bakó József ur úgy is mint népképviselő, úgy is mint reform, lelkész megfogja valósítani azokat a várakozásokat, melyeket magválasztásához fűztünk s kéri, hogy ne felejtse el továbbra is az egyházat és annak né­pét. Bakó József az üdvözlést megköszönvén , Ígéretet tesz ünnepélyesen, hogy kettős hivatását érezve — miuden kínálkozó alkalmat megragad, hogy egyházunk és tan­ügyünk érdekében szavát fél emel,e. Egyházmegyei közgyűlés mindkét iidvöz'ést és arra adott válaszokat helyesléssel és egyhangú lelkesedéssel fogadváu, hálájának és örömének jegyzőkönyvben is ki­fejezést ad. Ezekután áttért a rendes napirendre, a mely­nek első tárgya volt az esperesi jelentésnek Molnár Béla jegyző általi felolvasása. A nagy gonddal szerkesztett, személyes tapasztala­tokon nyugvó esperesi jelentés részletesen terjeszkedik ki az egyházmegye bel és küléletére, valláserkölcsi és köz­­igazgatási viszonyaira s általában kiemeli egyházmegyénk összes egyházaiban, úgy a valláserkölcsi, mint a közigaz­gatási életben tapasztalható rendet, tisztaságot, áldozat­­készséget, a mely a múlt évben J3 ezer koronánál jóval nagyobb összeget ért el. Az iskolák állapota általános­

Next

/
Oldalképek
Tartalom