Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-06 / 27. szám
465 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 466 tunk tehát'egyik legnagyobb erőnk s ennélfogva kötelességünk is ezt a benső vallási tényezőt magunkban minden körülmények között ébren tartani, növelni és oly intézményekkel biztosítani, bogy a pápás reactio semmiféle kigyó-elve hozzá ne férkőzzék s meg ne mérgezze ezt. Elhivatásunk jogos öntudatának sérthetetlensége a legfőbb biztosítéka küzdelmeink sikereinek. Győri. Jelentés a nyitmi ev. rej. missioi egyház állapotáról az 1901—1902. évben. Általánosságban röviden csak azt jelzem, hogy a lefolyt év, — mely immár az ötödik — egyházunk életében, mindenképen méltó folytatása az előbbieknek ; eseményei tanúságot tehetnek arról, hogy a rendelkezésre álló szerény anyagi eszközök mellett is megállapodás avagy visszaesés nem mutatkozik semmiféle téren, sőt a fejlődés utján elég szép eredménynyel és biztos léptekkel haladunk előre s örvendetes izmosodásunkról s szerencsés jövőnkbe vetett erős bizalmunkról oly nagy horderejű mozzanat tanúskodik, melyre az egyház keletkezésekor mi, — mások annál kevésbbé — évtizedek múlva sem gondolhattunk volna. De nyújtsanak mind ezekről teljes képet a részletes adatok. 1. Hitélet. Híveink valláserkölcsi élete szépen nyilvánul az egyházhoz való ragaszkodás, a felekezeti öntudat, az istenitiszteletek látogatása, a sákramentomokkal való élés, az egyház fenntartásával járó terhek hordozásának jeleiben s reméljük, hogy ez nem is fog lankadni, sőt alapos kilátásunk van annak emelkedésére, különösen ha sikerülend erősítésének legfőbb eszközét, a hitélet legszebb symbolumát megteremtenünk. A felölelt missioi területen szétszórtan élő híveink is méltókép megtartják az ő reménységök tántorgás nélkül való vallását; az alkalmas központokon rendezett missioi istenitiszteletekre szép számmal és örömmel seregeinek egybe, az egyéb lelkészi szolgálatot is, dacára a nagytávolságnak mindinkább igénybe veszik, ellenben mit sem adnak az idegen akiok kitárt ajtajainak csábitó hivogatásaira. Az Ulavától északra eső nagy terület szintén tekintélyes számú— 500 főt meghaladó híveiről — sajnos — mit s^-m tudok ! Három év óta sürgetem és indokolom missioi segélyünknek az öt vármegye területéhez illő méltányos felemelését. Ez azonban még mindig késik s e fontos érdeknek rovására más külterülettel egyáltalán nem biró pontok élveznek tetemesen nagyobb segélyeket! Ha tehát egyházhatóságaink ezen elárvult hívekről hallani akarnak valamit s a lelki gondozást szükségesnek látják reájok is kiterjeszteni, az csak a már sokszor hangoztatott módon eszközölhető ! 11. Vallásoktatás. A központban rendesen, az egész tanéven át akadálytalanul, az előírás és megszabott tanterv szerint folyt 26, a vidéken felölelt négy intézetben a körülmények, különösen a távolság és az anyagi eszközök által némikép korlátolt mértékben, 17, összesen 43 növendékkel. E téren szintén lényeges hiányok mutatkoznak, a melyek csupán az anyagi eszközök elégtelenségének tulajdoníthatók. A felvidéken legalább is még 10 tanintézetbe kívánatos volna a hitoktatás bevezetése ! A vallásoktatás menetéről egyébként külön táblázatos kimutatás is terjesztetett be az egyházmegyei tanügyi bizottsághoz. 111. Népmozgalmi és egyéb statistikai adatok. Múlt évi jelentésem óta született és megkereszteltetett 11 kisded, meghalt s gyászszertartással eltemettetett 16 egyén, házasságot kötött s egyházi szertartást is igénybe vett 6 pár, 1 tiszta, 5 vegyes, a kik közül a születendő gyermekek vallási hovatartozandóságára nézve megegyezést kötött 3 pár és pedig a mi előnyünkre; confirmáltatoit 5 növendék. Áttért hozzánk 1 férfi, kitérés nem történt. Hitoktatási és missioi utat tett a lelkész 53, külömböző egyházi szertartás végzése céljából 9 Ízben. Presbyteri gyűlés tartatott 10, egyházközségi 5. A lelkészi iktatókönyv ügy forgalma volt 371. Ismeretes lévén immár az országos statistikai hivatal kiadványaiból az 1900. évben megejtett uépszámlálás eredménye : reánk vonatkozólag a következő adatokat tünteti fel: Nyitra város területén református lakosság 185, a megye hozzá beosztott részében 344. Trencsén városban 83, a megye területén 264. Liptóbau 71, Árvában 50, Túróéban 148, összesen 1175, a kik közül rendszeres lelkészi gondozásban a már fentebb említett okoknál lógva csak 612 részesül! Talán e számok argumentálni fognak végtére s felakasztják a várt segélyforrások kőszikláit ! 1 V. Anyagi helyzet. Az lyOl, évi egyházi zárszámadás eredménye: Bevétel 4384. K. Kiadás 4299 K. A folyó évi költségvetés pedig következőkép állapíttatott meg : Szükséglet 4241 K. Fedezet 4294 K. Vagyon-mérleg 1901 év végén : érték főösszege 24,525 K. Teher főösszege 10,40ü K. Tiszta vagyon 14,525 K, melyből „templomépitési alap“ 5200 K. Adósságtörlesztésre fordittatott a múlt évben : 120 K, a 32 éves tőkekamat kölcsönre, 109 K az egyházi épületet több év óta terhelő városi csatornázás és járdakövezési költség címén. V. Segélyek, adományok. Ezek képezik egyházunk bevételeink legfőbb részét s igy fennállásának, boldogulásának alapját, miért is kiváló súlyt helyezünk arra, hogy ezeknek minél nagyobb mértékében részesüljünk ; erre irányul azon igyekezetünk, hogy nocsak eddigi pártfogóink jóindulatát biztosítsuk magunknak, hanem másokban is rokonszeuvet, érdeklődést kelttünk ügyeiuk, sorsunk iránt! A lefolyt évben a következő segélyekben részesült egyházunk ; Nyitra várostól 500 K, nyitrai pénzintézetektől 60 K, közalapi kamatsegélyből dOO K. Baldácsy alapból 200 K, missioi pénztárból 200 K. Államsegélyből 150 K. Perselypénz 78 K. A nemes szivek jóvoltából pedig a következő adományokat jegyeztük fel és hozzuk nyilvánosságra a magunk hálakifejezésével s azou javaslattal, hogy egyházba-
