Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-22 / 25. szám
437 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 438 gedve vette kezébe a találkozás rendezését dr. Antal Géza a Pápán lakó többi tanulótársakkal, Borsos Istvánnal, dr. Keresztes Ferenccel és Schvarcz Vilmossal együtt. Harmincketten jelentek meg a találkozóra s több mint tizen igazolták magukat levélben és távirattal, hogy elhárithatlan akadály gátolja őket a megjelenhetésben. A casino helyiségeiben gyűltek össze jun. 14- dikén este a találkozók, hogy kellemes beszélgetés közben jókedvű dikciókkal újítsák fel a múltak emlékeit. Másnap 8 órakor a collegium dísztermében gyülekeztek össze, hol dr. Antal Gáza üdvözölte megjelent tanulótársait, számotadott az összes tanulótársakról s felolvasta a megjelenésben akadályozottak leveleit és táviratait. Ezután pedig Faragó János főgymn. igazgató üdvözölte főiskolánk nevében a megjelenteket. Beirtuk neveinket a főiskola emlékkönyvébe s közösen levétettük magunkat. Most következett az ünnepély fénypontja. Szivünkben őszinte hálával eltelve a Mindenható iránt, ki eddig gyámolított bennünket s ki — mint erősen hisszük — ezután sem fog elhagyni, vonultunk a református templomba, hogy hálát adjunk az elvett jókért s hogy továbbra is kérjük áldását. A templomot megtöltő nagy közönség jelenlétében Gyalókay László tanulótársunk tartotta az alkalmi beszédet a következő szentigék alapján: Sámuel I. 7. 12. „Felvon pedig Sámuel egg követ és felásá Mispa és a Sén kőszikla között és nevezé azt ily névvel: Eben-Haézer, és monda : Mind eddig segítséggel volt nékünk az Ur /“ Beszéde valóban szép és magas szárnyalásu volt. Könnyek rezegtek a tanulótársak szempilláin, a hála és öröm könnyei s az ünneplő közönségen is meglátszott a mély meghatottság. Felemelő érzések közt hagytuk el az Istennek házát, hogy a kegyelet őszinte adóját rójuk le. Kivonultunk a temetőbe meghalt tanáraink sírjához. Rövid, de szép szavakban fejezték itt ki őszinte hálánkat és kegyeletünket Neupor Béla Bocsor István sírjánál, Kis Gyula Szilágyi József sírjánál, Gózon Gyula Tarczy Lajos sírjánál, Fodor Gyula Szabó Károly sírjánál, Csekei Dávid Váli Ferenc sírjánál és Schvarcz Zsigmond, Paál Zoltán és Lazányi Béla elhunyt tanulótársaink sirhalmai felett. Miután a kegyelet adóját őszinte szivvel leróttuk, közebédre gyűltünk a casino kerti helyiségében. Nagy örömmel üdvözöltük itt magunk között életben levő volt tanárainkat, Németh Istvánt és Farkas Dezsőt. Szivünkből kívántunk nekik hallgatagon, de élőszóval is igen sok boldog esztendőt. Nagy örömmel üdvözöltük Kis József helybeli ref. lelkészt és Faragó János főgymn. igazgatót, kik meghívásunk folytán szintén szívesek voltak körünkben megjelenni. Emelte a jókedvet az is, hogy egyik derék tanulótársunk magával hozta kedves feleségét és egyik nőrokonát. Majd elkövetkezett a komoly és jókedvű diktiók áradata s derült hangulatban töltöttünk együtt rövidnek tetsző kellemes órákat. De nem szabad hallgatással mellőznöm azt, hogy e közben főgymnasiumunk számára egy ösztöndij alapot teremtettünk, mely már most is túlhaladja a 800 koronát, de a meg nem jelenhetett tanulótársak segélyével majd túlhaladja az 1000 koronát is. Ennek kamatait évenként szegénysorsu jó tanulóknak fogják kiosztani dr. Antal Géza és Borsos István tanulótársaink, mig életben lesznek. Azután a rendelkezés joga a főgymn. tanári karra száll át. Tanulótársaink fiai természetesen mindig előnyben részesülnek. Azzal a fogadalommal váltunk el, hogy tiz év múlva ismét találkozunk s alapítványunkat vagyoni tehetségünkhöz képest gyarapítani fogjuk. K ö ny yí s m e Ge té s. Debreceni lelkészt tár. Első kötet. Gyakorlati ev. ref. papi lexicon. Szerkesztette S. Szabó József, felszentelt lelkész, debreceni collegiumi tanár. Ara fűzve 6' korona, kötve 7 kor. Debrecen, 1902. Telegdi K. Lajos utóda : Eperjesy István kiadása. Jó minőségű nagy nyolcad lapokon. A következő beszédet „Jézus könyjei“ címmel Kiss Ferenc p.-ladányi lelkész irta. Luk. 20, 41. alapján beszédét 4 részre osztá. Feltevén a kérdést; „Van e nekünk békeségünk ?“ . . . azt feleli rá, nincs. Nincs 1. örömeinkben, mert érzékiek, 2. szeretetünkben, mert önző. 3 hitünkben, mert kételkedő, 4. reményünkben, mert ingadozó. Nem mondhatnám se a főtételt, se a felosztást szövegen épülőnek. Sokkal szabályszerűbb volna, ha szerző, a 42. verset is alapul veszi a 41-hez. Hiba az is, hogy a tartalom se a cimnek, se a virágvasárnap alkalmának nem felel meg teljesen. Mindezeket nem nézve, a beszéd eredménynyel használható. Könnyen érthető s beemlézhető jó beszéd, a következő, melynek cime : „ITosánna.“ Szerzé Ján. 12, 13. nyomán Madarász Imre karcagi ref. lelkész. E 2 részre osztott virágvasárnapi beszédben szerző a ..bosánua“ szó jelentőségéről elmélkedik. A 7-ik beszéd nagypéntekre való. Cime : „A szenvedés a tökéletesedés eszköze.“ Textusa: Ján. 19, 15. Szerzője: Balogh Ferenc debreceni hittanár.“ A bevezetésben szólva a zsidók s az általuk rút hálátlansággal megfeszített Megváltó szenvedéseiről, tanulságul levonja : 1. népek és megváltók sorsa szenvedés ; 2. a szenvedés eszköz az előhaladásra. A dolgok mélyére látó, éles megfigyelő tehetséggel ékes és a mindennapi tapasztalás példáit ügyesen felhasználni tudó szerzőnek ezen művét is igazi lelki élvezet olvasni. A 8-ik beszédet Jáuossy Zoltán h.-sámsoni lelkész irta. A bőterjedelmü húsvéti beszéden látszik, hogy szerző ura a tolluak s az ismeretek dús tárházának. „Krisztus győzelmét“ Ján. 16, 33. alapján tárgyalja. Főtétel némi idomitással maga a szöveg, vagyis ez : „Krisztus meggyőzte e világot“: l.alünt, 2. a halált. Az első részben a baptistákat, socialistákat, másik oldalon meg a szívtelen gazdagokat leckézteti, a kik farizeusok módjára elől szeretnek ülni a gyülekezetben és mint a beregi csúfos templomi székper is bizonyítja, máig is többet adnak az