Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-22 / 25. szám
433 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 434 Ez a nemzeti érdek kell, hogy döntő tényező legyen oktatásunkban. S erre a célra kell államnak, társadalomnak, iskolának együttes erővel törekednie. Az állam e tekintetben úgy teljesítheti feladatát, ha mennél több reális jellegű s élethivatásu szakiskolát létesít a jól kiválasztott vidéki központokon. A társadalom vállára e dologban az a te' her járul, hogy tisztelettel és becsüléssel illeti a tisztes ipar s a vele rokon munkásságu pályákat s nem állít fel választó falakat a külöinböző foglalkozású s állású egyének között. Az iskolák pedig akkor járnak el kötelességeknek megfelelően, ha falaik között az ipar és kereskedelem nagyrabecsülését tapasztalja folyton az ifjúság és ha azokat a tanulókat, a kik a valóban tudományos elhivatásra magukat sem szorgalmuknál, sem tehetségüknél fogva méltóknak nem mutatták, más, az ő rátermettségükkel megegyező pályákra rávinni iparkodnak. Ezen eljárás folytán teszi meg minden iskola, főleg a középiskola a hazával, egyházzal, szülővel, sőt magával a tanulóval szemben is a leghumánusabb^ kötelességét. Adja az Eg, hogy a most lefolyt tanév az arra hivatott egyénekben és szülőkben e rendkívül fontos nemzeti érdek tettre hivó elhatározását érlelje meg ! Győri. Javaslat az egyházi törvények revisiójára vonatkozólag. (Vége.) Ezekben megtett javaslatainkat a következőkben okoljuk meg : A) 1. Miután az 1894. XXVII. t.-c. a felekezeti iskolákra is kötelezőleg állapíttatott meg, külön gyám- és nyugdíjintézet felállítása, fentartása szükségtelen. 2. Egyetemes conventünk intézkedése szerint minden főgymnasiumban rendes vallástanári szék tartandó fenn, ámde a vallástanárnak lelkészi és nem tanári minősítése vau, így ez a törvényben is kifejezendő akként, a mint a vallástanárra vonatkozó feltételeket a convent megállapította. 3. Az igazgató és tanárok ugyanazon kötelességet teljesítik a mi gymnasiumainkban, mint az államiakban, tehát az 1883. XXX. t.-c. 32-ában megjelölt óraszám a mi intézeteinkben is elegendőnek látszik. 4. Az Egyházi Törvény 470. §-a a lakbér-illetményt akként állapítja meg, hogy ebből úgy állami s ezzel kapcsolatos terheink viselésében, mint a nyugdíjazásnál nagy veszteséget szenved a református tanárság. Ugyanis az 1894. XV VII. t.-c. 8-a szerint az állandó járandóság 1/5-e lakpénznek vétetik, igy a 2800 koronából 560 korona üttetik le lakbér címén és csak 2240 korona vétetik számításba a nyugdíjnál. Fizet tehát ma adót egy ref. tanár 2400 korona jövedelem után, holott nyugdíjba beszámított jövedelme 160 koronával kevesebb; nagyobb terhet visel, mint kellene s nyugdíjjogosúltsága kevesebbre van, mint a mennyiért adót fizet. Ezt a sérelmei múlhatlanúl orvosolni kell egyetemlegesen, a mi úgy érhető el, ha állandó járandóság 2400 korona, lakbér 600 korona, igy az összes 3000 korona fizetésnek csakugyan 1/5-e lessz a lakbér. E szerint kell emelkedni a lakbérnek a fizetési fokozatok fenntartása esetén mindig akként, hogy az összfizetésnek l/5-e legyen a lakbér. 5. A 471. §. helyettesítését a múlt zsinat óta alkotott 1894. XXVII. t.-c. indokolja. 6. Az igazgatók tisztét nem meríti ki a 479. §., de autonomicus szervezetünk , történelmi alapokon nyugvó iskolai szellemünk nem tűri el az állami iskolák állandó jellegű igazgatóira illő ministeri rendeletnek reánk alkalmazását, azért látjuk szükségesnek minden ref. gymnasiumra kötelező, egységes útasítást készíttetni az igazgatók eljárására nézve, melynél egyedüli helyes vezérelv ebben az ős keresztyén elvben fejezhető ki : „primus inter pares“ ; az állami gymnasiumok igazgatói jellege, (pl. elsőfokú hatóság minőség) nem a mi jellemünknek felel meg. 7. Fegyelmi ügyekben 3 fokot óhajtunk megállapíttatni, a mit a polgári életben érvényben levő igazságszolgáltatási intézménynyel igazolhatunk. Hadd legyen egy olyan feljebbviteli forum is, a hová az elsőfokon felmentett, de a második fokon talán éli téli tanár feljebbezhessen. Meg aztán minden iskolánknak van igazgató tanácsa, mely legközelebb áll a tanárhoz, legjobban ismeri őt, működését, igy annak fegyelmi szempontból is illetékes voltát kétségkívül be kell látnunk. B. 1—2. Javasoljuk, hogy úgy az egyházkerületen, mint az egyetemes conventen legyen a tanárkar bizalmából ott ülő képviselőnk, a mint ezt az egyházkerületre nézve rendeli is a 45. if d) pontja, de ez végrehajtva nálunk nincs, a mennyiben mandatárius küldésére soha sem hivatunk fel, az igazgató pedig, mint a kerület bizalmasa, nem a tanárkar „választott“ képviselője. Az egyetemes conventnek van ugyan u. n. tanügyi bizottsága, de ez kívül esik a hivatalos körön, tagjai nincsenek a conventen, munkálata a convent felülbírálása alá esik, már pedig alkotmányos érzésünk szinte természetesnek találja, hogy hol tantervet állapítanak meg és a tanügyre nézve életbevágó kérdésekben intézkednek, abban a testületben legyen ex offo is tanügyi férfiú. Aztán az egyetemes tanügyi bizottságot nem a tanárkarok alakítják meg s nem a tanárkaroknak tanügyi képviselője az, pedig a tanárok magok ismerik legjobban, hogy kire bizhatják nyugodtan képviseltetésüket A tanárképviselők tervezett számarányát részint a conventnek szűkre szabott köre, részint a kerületek gymnasiumainak különböző mennyisége magyarázza. 3. Természetesnek és a tanárok intelligentiájával indokolhatónak tartjuk, hogy legalább a felettünk legfőbb felügyeletet gyakorló püspök és főgondnokok vá
