Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-15 / 24. szám
419 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 420 pillanatra íb felötlenék, hogy e szobor létesítéséről mi is megemlékezünk ? Alig , hisz a nemzet valódi nagyjai iránt érzett kegyelet ápolásán kívül még az a különös okunk is van megörökíteni itt is e kedves napot és gyönyört találni a kegyelet e ragyogó tényében, hogy az ünnepelt nagy hazafi volt a megalapítója a mi csurgói református jögymnasi untunknak is. A Georgicon megalapításának százéves évfordulóján a figyelmességben fólülmulhatatlan Darányi Ignác földmivelésügyi minister mondotta ki, hogy a nagy alapitónak szobrot kell emelni. Aztán felkérte az országos Magyar Gazdasági Egyesületet, hogy alapítson szoborbizottságot. E szoborbizottság élén derék elnökével Dessewffy Aurél gróffal, három évig fáradozott nemes buzgósággal a terv kivitelén ; a siker nem maradt el; junius 8-án az egész nemes Festetics grófi családnak, a földmivelésügyi ministerium és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igen tekintélyes számú küldöttségének, a szomszédos vármegyék nagyszámú előkelőségei és bizottságainak országgyűlési képviselőknek és a szomszédos falvakból is besereglett óriási közönségnek jelenlétében leplezték le a szobrot. Először gróf Dessewffy Aurél szólt; rövid vonánásokban, tömören igen híven jellemezte Gróf Bestetich György korát és nemes törekvéseit, beszédéből idézzük a következő részletet: „Gróf Festetics György előrelátó és úttörő művével, a mezőgazdaságnak tudományos alapokra fektetésével megelőzte korát. Hála és tisztelet az ő emlékének. Mert példányképe volt ő az önzetlenséggel párosult hazafiul áldozatkészségnek. A csurgói gymuasium 100.000 frtos alapítványa, a keszthelyi convictus, a pesti ösztöndíjak kitűnő ifjak számára, a francia háború idején saját költségén kiállított t00 huszár: mindez a magyar haza és a magyar cultura iránt való lángoló szeretetének bizonysága. A Helikon-ünnepek, a melyeknek célja a mezőgazdaság, tudományok népszerűsítése volt, a hol költők és irodalmi férfiak is gyűltek köréje, hasonlóképen azt igazolják, hogy mennyire lelkes hive volt a művelődésnek. Hazafiui érzelmeinek legszebb tanúsága, hogy ott látjuk őt azon mozgalom élén, a mely azzal a kérelemmel járult 1790-ben az országgyűléshez, hogy a magyar ezredek az ország határain helyeztessenek el s hogy a magyar ezredekben magyar legyen a szolgálati nyelv és hogy azokban magyar tisztek alkalmaztassanak. E miatt kegyvesztetté is lett, de már pár évre rá a király és több főherceg elismerte közhasznú működését, sőt József nádor és Károly főherceg látogatásukkal tisztelték meg Keszthelyt és emelték az ünnepélyek fényét. Adja isten, hogy Festetics György gróf utódai követhessék az ő példáját. Beszéde végeztével felkérte Darányi Ignác ministert a szobor leleplezésére. Sajnáljuk, hogy lapunk szűk kerete miatt csak részleteket közölhetünk a minister lelkes beszédéből. Miután köszönetét mondott az O. M. G. E-nek az eszme felkarolásáért, gróf Fest éti eh Tasziló föpohárnokmesternek meleg érdeklődéséért, Lukácsy Lajos szobrásznak, a kitűnő alkatásért igy folytatta bészédét: „Tisztelt uraim ! Gróf Festetics György, a magyar mezőgazdaság és a mezőgazdasági oktatás terén úttörő szerepet játszott. A Georgicon nemcsak Magyarországon volt az első ilynemű tanintézet, az első intézet volt egész Európában. És igy Festetics György nemcsak a magyar mezőgazdaság és mezőgazdasági tanítás alapját vetette meg, hanem a magyar nemzetnek e téren a népek családjában soha el nem múló dicsőséget szerzett. E mellett azonban Festetics György a közélet minden terén, az irodalom, a cultura terén is küzdött, fáradott alkotott. Sok nehézséggel, sok akadálylyal kellett neki megküzdenie. De voltak vorőfényes napok is az ő életébon. Mily szép, mily gyönyörű nap volt az, a mikor Magyarországnak poraiban is áldott, felejthetetlen nagy nádora megjelent Keszthelyen, hogy kezébe vegye az ekeszarvát és Festetics segitségével szántsa a földet! A nagy nádor egy század előtt, 5U évvel a jobbágyság fölszabadítása előtt, az ő látnoki szellemével, szive meleg érzésével fölemelte a rögöt, magához emelte és ezzel a röggel együtt magához emelte azt a becsületes népet, a mely ezt a magyar földet művelte. József nádor más felé is mehetett volna Magyarországon, de nem ment sehova, hanem Keszthelyre jött, mert tudta, hogy ebben az országban senki őt úgy meg nem érti, mint Festetics György. És érezte a nagy nádor, hogy ezt a kintüntetést,' kivált az akkori időkben, senki más úgy meg nem érdemli, mint Festetics György. De legyen megengedve nekem, hogy ez alkalommal Széchenyi István dicső emlékét is visszaidézzem. Széchenyi István ember előtt nem dicsekedett, nem hivalkodott soha. Nagyobb volt az ő nagysága, nagyobb volt az ő jelleme, semhogy ezt tehesse. De egygyel dicsekedett ő is, egyet ő is szívesen emlegetett: számtalanszor mondta, hogy: „Tudják meg az urak, hogy én gróf Festetics György unokaöcscse vagyok !“ Tisztelt uraim! Egy tanárral, egy tanítvány nyal kezdte meg Festetics György a Georgicont. És ha most széttörhetné a koporsó falait, hogy megjelenjen itt, hogy megnézze még egyszer az ő kedves Keszthelyét, hogy körülnézzen még egyszer az ő szeretett hazájában, akkor látná, hogy az ő áldott keze nyomán mennyi intézményünk támadt, s hogy a gazdasági tanügy, a gazdasági haladás s fejlődés mily arányokat öltött. Van egy akadémiánk, van négy gazdasági intézetünk, 38 földműves- és szakiskolánk, hatalmas kísérleti ügyünk 22 kisérleti állomással, van 200 időleges tanfolyamunk, van egyszabásu népies gazdasági irodalom; látoá, hogy a magyar gazda, nemcsak a nagyobb gazdák, de a kisgazda, a muukás is olvas, képezi magát; látná, hogy lassankint hogy alakul át a gazdálkodás egész rendszere ; akkor azt látná, azt érezné, hogy ő nem élt hiába, hogy nemzedékek mentek és nemzedékek jöttek, de az ő emléke itt maradt és nemcsak hogy itt maradt, de elevenen hatott, ekkor látná, akkor erezné, hogy a mit a költő zengett egykor, rajta teljesedett be, hogy „ . . . nőtön-nő tiszta fénye. Amint időben, térben távozik.“ 24*
