Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-25 / 21. szám

373

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

374

szedet tartott a szónok a néphez. Ezt a helyet most csak az az oszlop jelzi, melyen az ellenségtől elvett hajók orrai, rostrumok vannak bele illesztve. Itt mondta el Cicero, a hires szónok vádbeszédeit Catilina ellen, melyekkel megmentette a hazát és 10 beszédét Antonius ellen, az u. n. philippikákát, hogy bebizonyítsa a nép előtt, hogy az a közszabadság ellensége, mert hitt Augustusnak, remélte, hogy ez a köztársaságnak barátja lesz, pedig gondolhatta, hogy Caesar unokaöcscse nem fog Brutusékkal tartani. Tévedéséért keserűen meglakolt, mert Augustus cserben hagyta, kiszolgáltatta Antoniusnak és midőn menekülni nem volt elég ereje és bátorsága, a Rómába nyomuló ellenséges hadak katonái Antonius parancsára megölték. Fejét a rostrumra szegeztette, mondván most beszéljen, ha tud Antonius ellen.

A mikor ott jártunk, akkor egy újonnan fölfedezett kriptaszerü üreget mutattak, melyről azt mondták? hogy Romulus sirhelye volna.

Tehát a Forum Róma legrébibb emlékeit foglalja magában a legújabbakig, keletkezésétől a birodalom bukásáig, mely két esemény között mintegy 1200 esztendő telt el. Legújabb emléknek a Phokas oszlopát' mondják, mely mint hatalmas kérdőjel emelkedik fel a Forum romjai között. Ez már a keletrómai birodalom zsarnokának hirdette dicsőségét, mely egy 19 m. magas régi oszlop volt, Phokas hatalmas aranyozott állószobrával és miután Smaragdus exarcha készíttette, azért határkőnek mondható a régi, világi és az újabb egyházi állam között. De egyszersmind a régi dicsőség sirköve is volt sokáig, midőn az elpusztult Forum kőtörmelékéből és az odahordott szemeten növő dudvából még 1813-ban is csak mintegy magára emelkedett ki. De hát mi is volt a Fórumán más, mint az emberi hiúságnak és így az ember tömjénezése, istenitése. Ezt mutatják a Janus, Romulus, Vespasianus stb. alakok tiszteletére, hogy ugymondjam dicsőségére emelt épületek, templomok, basilikák és diadalívek, mert innen kapták a hatalmat és ide hordták a dicsőséget Róma hadvezérei, midőn messze földön tartományokat hódítottak meg és kincset harázsoltak össze.

A Forum északnyugoti szegletén van Septimus Severus császár diadalive, messzebb délkeleti irányban a Titusé és lejjebb a Constantiné, melyek dombor rajzokkal mutatják az illető császárok harczait s hogy miféle népeket hódítottak meg.

E két utóbbi arról nevezetes, hogy pl. a Titus diadalive Jeruzsálem pusztulását hirdeti, a mint azt az Idvezitő megjövendölte, hogy be fog következni, látva, hogy egymásután estek el kelet hatalmas városai. A Constántiné már a keresztyénség diadala a pogány vallás felett, midőn ez a császár ellenét és sógorát Maxentiust a keresztyének segélyével legyőzte. Halomban feküdtek az elhullott régi császári testőrök és légionáriusok holttestei a Tiberis mellett Róma közelében, hol a kereszt diadalt aratott a római sas felett. S evvel belemehetnénk egy új világba, a keresztyénség világába, csakhogy előttünk van még a pogányságnak sok alkotása. Ilyen például a Colosseum, vagyis az Amphiteatrum Flavium, a legnagyobb színház és a világ legnagyobb épiileleteinek egyike. 48.5 m. magas falak ellipsisben veszik körül azt a tért, melynek hossza tengelyű 187.7 m. és haránt tengelye 155.6 m. Az északi oldala van épségben és négy emeletet mutat. Titus császár idejében fejezték be építését 80-ban Kr. u. és 5000 vadállattal tartották a mutatványokat, melyeket halálra fárasztottak a viadorok. Sok fényes ünnepély folyt le falai között, mígnem aztán kőbányának használták és pl. u. n. Velenczei palotát II. Pál pápa a Colosseum mészkő koczkáiból építette, Ez a palota azért érdekes, mert Velenczének volt építve ajándékba, Velenczével együtt Ausztria birtokába ment át és Velencze elvesztése után is ott maradt, úgy hogy most Ausztria- Magyarország követségi palotája a Via del Plebisciton..

(Folyt, köv.)

Yegyes közíeraényEl^.

— Gyászhir. Nagy gyász érte Pápa város egyik előkelő tanintézetét az állatni tanítóképzőintézetet; elhunyt vezetője, feje: Szováthy Lajos igazgató. Haláláról a gyászoló család és tanári testület adtak ki gyászjentéseket, miket részvéttel közlünk. íme: Özv. Szováthy Lajosné szül. Homa Ottilia, úgy maga mint az alólirott rokonság nevében fájdalmas szívvel jelenti, hogy örökké feledhetetlen férje, a szerető testvér, nagybátya, rokon SZOVÁTHY Lajos a pápai m. kir. áll. tanitóképzó'-intézet igazgatója május hó 22,-én délelőtt 10 órakor, rövid szenvedés után, munkás életének 69. évében elhunyt. A diága halott pormaradványai folyó hó 24.-én délután 4 órakor az állami tanítóképző-intézetben az evang. reform, egyház szertartása szerint tartandó gyászistenitisztelet után fognak az alsóvárosi sirkertben örök nyugalnmba helyeztetni. Pápán, 1902. évi május hó 22-én. Áldás és béke kedves halottunk drága poraira ! Szováthy Soma, Szováthy Bertalan az elhunyt testvérei. Csóra János az elhunyt sógora. Szováthy Sománé szül. Nánássy Nagy Amália, Szováthy Bertalanná szül. Nagy Eszter az elhunyt sógornői. Homa Ella férj. Solti Gusztávné, Csóra Etelka férj, Ligárt Mihályné, Csóra Ilonka férj. Matos Istvánná, Csóra Mariska férj. Demeter Józsefné, Csóra Erzsiké az elhunyt unokahugai, Ligárt Mihály, Solti Gusztáv, Matos István, Demeter József, Ligárt Lenke, Ligárt István, Ligárt Ida,. Ligárt Olga, az elhunyt rokonai.

A Pápai áll. tanitóképző-intézet tanári testületé kegyeletes szívvel jelenti SÓVÁTHY Lajosnak, az intézet igazgatójának f. évi május hó 22 én d. e. 10 órakor, rövid szevedés után történt gyászos elhunytát, A megboldogultnak tetemei f. hó 24-én d. u. 4 órakor adja át a tanári testület és az intézet ifjúsága a helybeli alsóvárosi temetőben az örök nyugalomnak. Pápa, 1902. évi május hó 23-án. Áldás és béke poraira ! A pápai állami tanitóképzőintézet tanári testületé.

— Gyászhir. Megilletődve közöljük a következő gyászjelentést: Üzv. Nagy Lajosné úgy a maga, mint Zsuzsánna és Lajos gyermekei nevében fájdalommal jefenti szeretett fiának, illetve testvérnek Nagy János bori-i ev. ref. lelkésznek f. hó 19-én hosszas betegeskedés után élete 34-ik évében történt csendes kimultát. A boldogulthült tetemei folyó hó 21-én délután 1 órakor fognak a bori-i ev. ref. sirkertben örök nyugalomra letétetni. Bori,. 1902. május hó 19. napján. Béke lengjen porai felett.