Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-11 / 19. szám
341 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 342 3. A rom. kath. devotiokuak is legkisebb bo'ránkoztatására nem lenne, távol való hely lévén. 4. KözöDséges és minden onus nélkül való nagy és puszta fundus lóvén az által sem a cootributionalis fundusból, sem pedig a város c-assájának semmi som decedál. 5. Helv. Confession levő városi lakosaiknanak legnagyobb része e tájon lakik. 6. Régtől fogva békességes uzusunkban levő iskolánk is ezen helyhez közel lévén (mester utca) gyermekinknek az istenitiszteletet ékesítő templomban való járásuk könnyebbitetik. Komárom 1782, novemb. 12. sz. kir. Komárom városának helv. Confession levő lakosi közönségesen. Az ezen beterjesztésben hivatkozott inquisitio következő kérdő pontok mellett vitetett végbe : Letett hite alatt vallja meg a tanú, hogy nemcsak a régi u. n. kálvinista temetőben, hanem majd mindenütt és minden háznál, udvarokban és kertekben egész területén ezen sz. kir. Komárom váiosának, holtaknak csontjaik és koporsók találtatnak, ásattak és hányattak ki, mindannyiszor, valahányszor c-iak jég'erem, kút, pince és árnyókszékek ásattatnak, vagy csak akármeiy vermek készíttetnek is valamely végre, melynek okául nemde azt hallotta-e mindenkor tanú, hogy ezen város mostani fekvő helyén, régi és hajdani időkbeu, sok mccsáros és nádas helyek voltak, s a minémü kis dombok és száraz helyek találtattak, azokat apródon ként mind temetőknek usurpálták, sőt a város is más helyen lévén, t. i. a hol most a vár vagyon, tehát ezen a helyen, melyen most a város fekszik, annak előtte nagyobbrószint a temetőhely volt és nevezetesen, hol a most fenálló sz. András temploma is vagyon az is temetőhely volt és az onnét kiháoyt s kiásott csontok szekerekkel voltak s annak utána ismét más helyre temettettek el. A város különféle részéből beidézett egyének a most elszámlált kérdő pontokra, mindnyájan igenlő feleletet adtak. (Folyt, köv.) A városi levéltárban levő régi kézirat után közli : VÁGMELLÉKI. lltárcza. Esketési beszéd. — Elmondatott 1902. május 5-én Negró Gusztáv lumaczi (Galicia) cukorgyán igazgató s Antal Mariska, Antal Gábor püspök ur leánya egybekelése alkalmával a révkomáromi ev. ref. templomban. Keresztyén Házaspár! Tavasz odakünt a természetben, tavasz itt bent a szivekben. A mezők és kertek ezernyi ezer virággal illatoznak, a berkek és ligetek visszhangoznak a dallos madárkák énekétől; — a szivekben az öröm virágai tárták ki helyüket s dobogásukban az öröm hangjai egyesülnek magasabb harmóniába. így jöttetek be az Urnák szent házába, hogy házassági szövetségiek törvényes megkötése után, fölemeljétek sziveteket A hoz, a ki a mezők liliomait ruházza s az égi madárra gondot visel, Ahoz, a kit a virágok özöne a maga szinpompájával s illatával, az égi madársereg a maga csicsergésével és énekével magasztal, Ahoz, a ki gondviselőkegyelmét megbizonyositotta már eddig is rajtatok s a kitől jő ezután is rátok minden jé adomány és tökéletes ajándék. Oh, bizony, méltán intéztétek az első lépést házassági szövetségiek megkötése után az Ur házába s méltán fordultok O hozzá hálatelt szívvel az eddig élvezett jótéteményekért s esedező ajkakkal éltetek jövőboldogságának biztosításáért. Mert az emberi életben nincs fontosabb mozzanat, mint a házasságra lépés s nincs tény, melyhez saját elhatározásunk sebből folyólag felelősségünk tudata annyira hozzákapcsolódnék, mint a házastárs megválasztásához. Mig éltünk kezdetén és végén minden tudat nélkül állunk egy magasabb hatalom rendelkezése alatt: itt úgy érezzük, hogy sorsunk intézésére nekünk is van befolyásunk s a szerencsés vagy szerencsétlen választást önmagunknak tulajdonítjuk s érette önmagunkat tesszük felelőssé. De tudva azt, hogy hatalmunkban csak a választás állott s Isten az, a ki választásunkat a maga áldásaiban részeltetheti : öli bizonyára méltán fakad fel hozzá szivünk mélyéből a könyörgés az O áldó kegyelméért. De nemcsak ebből a szempontból oly fontos a házas ság, hogy hozzá felelősségünk tudata oly nagy mértékben kapcsolódott, hanem fontos azért is, mert mintegy határkő áll az emberi élet két szaka közt. Lezáródnak a gondatlan iíjuságnak napjai s kezdetét veszi a családalapítás magasztos feladatával járó kötelességek komoly teljesítése. A férj eddigi tanulmányainak s munkásságának korszakát csak előkészületnek tekinti, mely szükséges volt arra, hogy hitvesének a világban állást biztosítson s a nő magas műveltséget nyújtó neveltetését, a szülői körben szerzett házias ismereteit arra használja föl, hogy férjének a háziasság zománcával bevont müveit otthont teremtsen. Magasztos, de nehéz feladat mindakettő s boldogok vagytok Ti, hogy ifjúságotok napjaiban megszereztétek a kellékeket ennek a feladatnak megvalósítására. És határkő a házasság, mert bizonyos fokig búcsút jelent azoknak, a kiket és a miket eddig szerettünk, s válást attól a körtől, melyben megelégedettek és boldogok voltunk. Oh, mennyire igaza van a költőnek, mikor azt mondja : „Fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze“. íme e két szív szent szövetsége nemcsak örömet, de fájdalmat is okoz, főleg azoknál, a kik ezt az ifjú nőt szerették, s a kiket ő szeretett. Érzed-e ifjú férj, hogy mit tesz az, hogy e nő, kit kezeden tartasz, elhagyja éretted azt az apát, kit nemcsak hivatalos állása, de egyéni kiváló tulajdonságai miatt is általános tisztelettel vesznek körül, azt az anyát, kinek szivjósága közelben és távolban ismert, s ki gyermekei szeretetében találta és találja élete legfőbb gyönyörűségét; elhagyja a szerető testvéreket s köztük azt, ki szive benső érzelmeinek legjobb ismerője s bizalmának letéteményese volt; elhagyja a rokonok és jóbarátok
