Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-11 / 19. szám

Tizenharmadik évfolyam.19. szám. Pápa, 1902. május 11. A lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőség li ez Kis József felelős szerkesztő czl­­xxióre ktildendok. Az egyház és iskola koréból. A iiiMntiíli ev. rcf. egjházkerilet hivatalos közlönye Eegjeloalk minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor.., fél­évre 4 kor.), hirdetések, reolamatiők Faragó János lómunkatárs ozimére küldendők. Zsinat előtt. (Folytatás). A convent tagjainak számát nem kívánom szaporítani; az egyetemes tanügyi bizottság éven­ként rendszeres ülésezését meg fölöslegesnek tar­tom. Mindjárt megmondom miért? Nekem úgy tetszik, hogy a mostani tör­vény bölcsen biztosítja a tan ügy részére ennek minden munkásának érdeklődését és befolyását. Az az új irányzat, a mely mindig a couventet és az egyetemes tanügyi bizottságot lolja elő­térbe, épp ellenkezőt fog elérni. A centralisatio hízásával együtt jár a végső tagok elcsenevésze­­dése. Lehet, hogy öntudatlanul teszi ezt az új irányzat, de bétségtelen, hogy ide jut, ha érvé­nyesül. Egyházi Törvényünk még a zsinatnak is kötelességévé teszi, hogy a közoktatás ügyének rendezéséljen tiszteletben tartsa az egyházkerületek és iskola/éntartó testületek önkormányzati jogait. 86. §. i). A conventet még kevésbbé tette min­denhatóvá. Ez vezeti és irányozza ugyan az ösz­­szes tanügy összhangzatos fejlődését s arra nézve az általános elveket megállapítja (58. §. k), de már a tantervet, a fegyelmi és rendtartási sza­bályokat az egyházkerületek állapítják meg úgy az elemi, mint a közép- és főiskolák részére. Olvassa csak el bárki, még ha conventi és egye­temes tanügyi bizottsági tag is, az Egyh. Törv. 415, 473. és 495. §-ait, meg az előbb már idé­zetteket : meg fog győződni, hogy törvényhozá­sunk 10 évvel ezelőtt igy intézkedett. Es bölcsen intézkedett igy. Kik érdeklőd­hetnének melegebben az iskolák iránt, mint éppen a fent ártó testületek? Ezeket tehát semmiképpen se szabad háttérbe szorítani a convent által. Intézeteink fentartásának összes gondja és terhe az egyházközségekre, egyházmegyékre és egy­házkerületekre nehezül. Nincs oly intézetünk, mely egyetemes jelleggel birna és az egyetemes egyház, vagy mondjuk: a convent tartaná fenn .... A dolog természetében van, hogy csak olyan intézmény iránt lehetünk igazi jó­akarattal, annak a sorsát, fennállását viseljük igazán a szivünkön, a minek ügyeinek intézé­sére közvetlen befolyásunk van; a mi a mienk, így minden egyházközség a saját népiskolái iránt érdeklődik a legmelegebben ; ennek fentartására hozza a legnagyobb áldozatot; a b.-somogyi egy­házmegye sokkal melegebben érdeklődik a csur­gói. mint a pápai főgymnasium iránt; a többi egyházmegyék viszont a pápai iránt, mig a csur­góival úgy szólva semmit se törődnek. A Deb­recenben felállítani szándékolt egyetem iránt pedig alig mutatkozott nálunk valami érdeklődés! Mi következik ebből? Az, hogy azokon a pontokon kell a befolyást teljes mértékben biz­tosítani, a melyeken az érdeklődés a legtermé­szetesebb és legszélesebb körű. így aztán megint csak az egyházmegyék és egyházkerületek ma­radnak meg tanügyünk igazi gondviselőiül. Én ugyan abban a meggyőződésben vagyok, hogy e pontokon eddig is kellőképpen érvénye­síthették magukat a hivatott munkások, köz­vetve és közvetlenül; e részben bátran hivat­kozhatott! arra, hogy megfelelő iskolai helyi­ségek szerzése, azok felszerelése, a tanerők fize. tésének rendezése, nyugdijuk biztosítása, tantér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom