Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-04 / 18. szám
311 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 312 84 fillér, általános folyószámla kamatja 4591 K 28 fillér, a közalap államsegélye 200.000 K stb. Az összes kiadós 277.812 K 74 fidér, tőkekamat segélyekben kiadatott ebből 6740 K. Átvezettetett a tőkealap készpénz számlára 265.622 K 75 fillér. Pénztármaradvány 201.537 K 65 fillér. A közalap vagyona 2.391.800 K. A Jordán-alapé 297.910 K 16 fi lér. Öszszesen 2,689.710 K 16 fillér. A vagyongyarapodás 225.800 korona. A közalap jövő évi költségvetése elfogadtatott mirden hozzászólás nélkül, s a többi része tudomásul vétetett. — A slavoniai missiói lelkészek kérvénjminek elintézése ügyében az előadó azt ajánlja, hogy a kormánynál tegyen lépéseket a coDvent arra nézve, hogy azok is részesüljenek congiua segélyben. A convent elfogadja a javaslatot. Antal Gátőr azt indítványozza, hogy tétessék vissza a bizottsághoz a szlavóniai lelkészek kérvénye, hogy ők is kaphassanak segélyt az idén is, de a javaslatot a convent elvetette. A közalapi segélykérvényekről Kenessei/ Béla terjeszti elő jelentését, melyet a couvent egész terjedelmében elfogadott. Eszerint közalapi segélyt nyertek a következő egyházak és lelkészek : A dunántúli egyházkerületből : 1. Kadarkút templomépitésre 1200. 2. Tapo'cafő leégett egyházi épületei felépithetésére 1000. 3. Magyar-Egres adósságtörlesztésére 500. 4. Nemes Oroszi adósságtörlesztésre 500 K. A költségvetésileg előirányzott 18.432 K 04 i-ből maradvány 282 K 04 f, a rectificationalis összegből pedig 1225 K 59 f lévén rendelkezésre, az összesen 1597 K 63 í összegből kisebb segélyekben részesítettek : A dunántúli egyházkerületből: 1. Nagy-Maros adósságtörlesztésre 50. 2. Falu-8zabad-Battyán adósságtörlesztésre 50. 3. Dégh adósságtörlesztésre 50. 4. Patcza adósságtörlesztésre 60. 5. Héregh adósságtörlesztésre 50 K. A Földhitelintézet megkeresendő, hogy az 78% kezelési költséget engedje el. Tisza István ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy a Földhitelintézettel kötött szerződés revideáltassék ; miután a szerződés 1903-ban lejár, a gyűlés elfogadja. Lelkészözvegy-árva-gy ámintézet végrehajtó-bizottságának jelentését Petri Elek olvasta fel. Jelentéséből a következőket közöljük: A gyámintézet tőkéje 171.265 K 84 fillér. 1901. évben 152 özv., 208 árva segélj'eztetett 88.661 korona 45 fillérrel. Az 1902. évben 178 özvegy és 228 árva fog segélyeztetni 107.380 kor. 30 fillérrel. 1902. költségvetés előirányoz 321.300 korona 73 fillér bevételt, a kiadás ugyanennyi. A vagyon 200.000 koronával szaporodnék ez esetben az 1902. évben. A lelkészt nyugdíjintézet ügyében előadó összegezvén a kerületek véleményét, a conventre bízza a határozatot. Ez ügyben Tisza István szólal fel s kijelenti, hogy a nyugdíjintézetre elodázhatatlan szükség van és pedig ennek felállítása állami segítséggel történhetnék ; ezt az egyházi kiadást is fel kellene venni azok közé a kiadások közé, melyeket esetleg az 1848. évi XX. törvényczikk biztositana a prot. egyházaknak. A gyűlés Tisza indítványát Általánosságban elfogadja s a zsinat-előkészítő-bizottság figyelmébe ajánlja az ügyet. Thury Etele és Csizmadia Lajos pápai tanárok, a gyámintézet kötelékébe továbbra is bennmaradhatnak. Széli Kálmán felolvassa az ev. ref. és az ág. hitv. ev. egyház bizottsága által közösen készített javas'atot, mely szerint ref. lelkész ev. neje és árvája, vagy megfordítva, kölcsönösen részesül a gyámintézeti kedvezményben. A gyűlés ezt elfogadja. Délután bizottsági ülések voltak. Második nap. Kun Bertalan egyházi elnök gyengélkedése miatt kénytelen volt haza utazni, helyét Kiss Áron püspök foglalta el. A közjogi bizottság elnökéül dr. Darányi Ignác választatott meg. Süss Béla jelentést tesz azokról a bizottságokról, melyekben a létszám meg van határozva, s a hová póttagok is választhatók. Ilyen bizottság lenne az adóügyi és a két prot. egyház közös ügyeit képviselő bizottság. Az utóbbi bizottságra vonatkozólag az elnök némi föl világosi tása után azt határozzák, hogy érintetlen maradjon. Az adóügyi bizottságba a két-két rendes tagon kívül kerületenkint még egy póttag is választandó. Dókus Ernő előterjeszti a conventi congruabizottság jelentését, mely szerint az 1900. évben kiadatott 17,193 kor. 23 fillér, az 1901. évben pedig 20,570 kor. 51 fillér. Maradt az 1902. évre a káplántartási alapból 8226 kor. 26 fillér s az időközi kamatokból 551 korona. 84 fillér. Továbbá készült egy tervezet, mely részletesen szabályozza úgy a convent, mint a bizottság tevékenységét és hatáskörét. A gyűlés az egész jelentést tudomásul veszi. 1848. évi XX. törvénycikk. Zsigmond Sándor felolvassa a zsinati előkészítő bizottság jelentését. Először az állam és egyház viszonyáról szóló pontokat vették bírálat alá. Tisza István hozzászól az 1848. évi XX. törvény cikk 3. §-ának követeléséhez ; elismeri, hogy a teher rendkívül nagy, de minden terhűnket az államra nem ruházhatjuk, mert vele együtt elvesztenék autonómiánkat is * nekünk csak az elviselhetetlen terheket kell könnyíteni az államsegély által. Minthogy pedig az adózás kérdésével szorosan összefügg az állami dotátionak dolga, ezért első sorban az adóalap leszállítása, illetőleg rendezése a feladat, ha ez meg van, akkor kérjük azt az összeget, melyet a magunk erejéből fedezni nem tudunk ; ő tehát azt javasolja az előadói javaslattal ellentétben, hogy az. adórendezéssel kapcsolatban történjék az államhoz fölterjesztés a támogatás ügyében. Gróf Dégenjeld József kimutatja, hogy Tisza István módosítása semmiben sem különbözik az eredeti javaslattól, azért akármelyik elfogadható. Mezey Albert szerint nagy különbség van a két javaslat között és ő Tisza István módosító javaslatát fogadja el, mely szerint az egyházi adózással összeköttetésbe hozandó. Czike Lajos hasonló értelemben nyilatkozik, mert szerinte másként nem lehet megtudnunk a kívánt összeg nagyságát, ha előbb nem számítjuk ki az adózási új rendszer alapján. György Endre szintén csatlakozik Tisza javaslatához. Antal Gábor js abban a nézetben van, hogy a két javaslat közt különbség van. Szerinte az a legcélszerűbb, hogy minden gyülekezeti tag viselje legalább az egyházi adó minimumát, s csak aztán részesüljön segélyben, mert gyakran van eset arra a congruánál, hogy némely gyülekezet alig visel terhet és mégis kap a lelkész congruát,. a másik meg roskad a teher alatt, s még sem kap segélyt. Ajánlja egyébként, hogy addig is, mig a véglege» rendezés megtörténhetnék, adjon az állam fokozatos segítést. (Folyt, köv.^) 18*
