Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-12 / 2. szám

23 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 24 állami adót fizetők fizetnek egyházi adóba vili. „ 100- 150 kor. 22 koronát IX. „ 150— 200 „ 28 X. „ 200— 300 „ 34 XI. „ 300- 500 „ 40 XII. „ 500- 750 „ 50 XIII. „ 750-1000 „ 70 XIV. „ 1000 -1500 „ 100 XV. „ 1500—2000 „ 140 XVI. „ 2000-3000 „ 180 XVII. „ 3000 koronán felül 200 A vagyoni adót mindig a vagyonnak élvezője, kiskorúaknál pedig a gyám fizeti. A kinek legalább három 12 éven aluli gyermeke van, vagy a ki legalább 2 gyermeket eleminél maga­sabb intézetben tanittat, vagy a kinek birtokán állami adójának 10-szeresénél nagyobb teher van, az egy osz­­tálylyal alább sorozandó. A mely egyházban a szükségletek fedezhetése vé - gett ilyen magas kulcsra szüksége nincs, ott ez a kulcs arányiagosan leszállítandó. A mely egyház szükségleteit egyházi s állami köz­segély igénybe vétele nélkül képes fedezni, az teljesen szabadon választhatja adókulcsát. A mennyiben pedig akár a gyülekezet eddigi adókulcsa alapján kiadásait nem fedezhetné, akár a hívek részéről az eddigi adó­kul es ellen panasz emeltetnék és az egyházi hatóság az adókulcs megváltoztatását szükségesnek találná : új adókulcsot csak ezen elvek alapján állapíthat meg. 240. §. Ha valamely egyháztag azon osztályt, melybe Boroztatott, túlmagasnak, vagy más egyháztagra nézve alacsonynak tartja, s ez ellen fölszólalni kíván, 1-ső fokon, 8 nap alatt, a helyi presbyteriumhoz, 2-od fokon az esperes utján, 15 nap alatt, az egyházmegyei közigazgatási bírósághoz fordulhat, honnét további fö­­lebbezésnek helye nincs. 247. §. Az egyház közszükségleteire kivetett adót fizetni tartozik. a) Mindazon adóképes egyháztag, ki azon köz­ségben illetékes, melyben az egyház van ; b) azon egyháztag, a ki abban a községben, hol az egyház van, állandó lakást tart, noha más község­ben illetékes, vagy itt ingatlan birtoka nincs is. A mennyiben azonban kimutatja, hogy illetőségi helyén rendes adót fizet, lekóhelyén különbeni adójának csak felét tartozik fizetni; c) Az oly egyháztag, ki a községben sem nem il­letékes, sem rendes lakással nem bir, csupán ingatlan­nal rendelkezik, a különben reá eső adónak csak 25% jével róható meg. 248. §. Ha valamely egyházközségben nagyobb mérvű javítás, vagy épen újból való építkezés, beru­házás szükségessége mutatkozik, a presbyterium vegye számba az egyháznak e célra fordítható vagyonát. Ha az nem elég : igyekezzék közmunkavállalással vagy ön­kéntes közadakozásra felhívással pótoltatni a hiányt. Ha az ezen forrásokból befolyt jövödelem a szükséglet fedezésére elégtelennek találtatnék, a felsőbb hatóság pedig arról győződnék meg, hogy a javítás, beruházás, építkezés elodázhatatlan: feljogosítja az egyházközsé­get, hogy a szükséges összeg még hiányzó részének fe­dezésére a hívekre — egy vagy több év tartamára — a 245. §. szerint rendkívüli adót vethessen ki. 251. §. A megállapított adókirovás 8 napon ke­resztül a lelkészlakon kiteendő, hogy azt minden érde­kelt megtekinthesse, s ez a szószékből kihirdetendő. Ezenkívül Írásban értesitendők a rájuk kivetett adó magasságáról azok, a kik először vétettek egyházi adó alá, vagy a kiknek eddigi egyházi adója fölemel­tetett, vagy a kit már bejelentették, hogy múlt évi egyházi adójukat sokalják, továbbá a külbirtokosok. (Folyt, köv.) Németh István. ffiárcza. I. AZ ÖREG ZSOLT ÁROS. *) Kis templomunk hátsó padjában Kopott zsoltár búsul magában. Reménykedve várja, csak várja : Mikor jő már öreg gazdája. Csodálkozik egyre felette, Hogy a por is már-már belepte. Vasárnapra múlik vasárnap S hire nyoma sincs a gazdának. Pedig, ha szólt a harang szava, A legelső mmdig ő vala, Téli fagyba’ s nyári melegbe’ Az éneklést mindig ő kezdte. Kedves énekét csak fölcsapta S mint a szarvas hives patakra : Obajtozott lelke az égbe. Uram ! a Te színed elébe . . . S egy mosolygó őszi esteien El-fei is szállt szépen, csendesen . . . S ott hol nem kell többé a zsoltár: Az égi kórusban dalol már. Itt e földön mi mást se hagyott, Csak zsoltárját s az üres padot. Sopánkodott is a szó-beszéd : — Eléneklé szegény mindenét . . . Szánják, mondják szegénynek mások — Mi tudjuk csak, dalos pajtások, S a kopott könyv s az az árva pad : — O volt „szegény“ — a leggazdagabb! Lampert Géza. *) Mutatvány szerzőnek épp most megjelent „Pacsirtaszó“ cirnii kötetéből. Budapest. Singer és Wolfner. Ára 2 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom