Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-04 / 18. szám

Tizenharmadik évfolyam.18. szám. Pápa, 1902. május 4. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czí­­míre küldendők. megjelenik minden vasárnap. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ey. ref. egyházkerület hivatalos közlönye Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetések, reolamatiők Faragó János főmunkatárs czimére kill dend. ők. Zsinat előtt. A fenti címen az «Egyetértés» múlt vasár­napi számában, a «Tanügy» rovatban hosszabb cikket irt Református. Éhez akarok én most hozzászólni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy a magam részéről nem kifogásolom azt, Irigy a cikk nem egyházi, hanem politikai lapban jelent meg. Meglehet ennek az az előnye, hogy sokan elolvassák olyanok is, a kik egyházi lapot egy­­átalán nem olvasnak. Az pedig kivánatos, hogy az ilyeneknél is fölkeltsük az érdeklődést isko­lai ügyek iránt. Nem teszek részletes megjegyzéseket azon tévedésére, melyeket a zsinat, a convent és az egyetemes tanügyi bizottság hatásköre körülírá­sában elkövet. Csak röviden mutatok rá Egy­házi Törvényünk 58. §. k) pontjára, mely vilá­gosan a convent részére foglalja le azokat a jo­gokat, illetőleg azt kötelezi azon teendőkre, a miket Református az egyetemes tanügyi bizott­ságnak tulajdonit. E §. szerint az egyet, tanügyi bizottság csak segédközege, (kiegészített albizott­sága) a conventnek. Református tanügyi szempontból foglalko­zik a zsinati előmunkálatokkal, s azt mondja: «Első megütközést az kelt itt, hogy az eddigi «Egyetemes tanügyi bizottságban» nincs egyetlen­egy elemi iskolai tanító, nincs egyetlenegy képez­­dei tanár sem. A 28 középiskolát is csak egy, mondd egy tanár képviseli. A református jog­akadémiák is csak egy jogakadémiai tanárral tündökölnek. Pedig nem is említve a pár ezer elemi iskolát, a középiskolák, theologiai és jog­akadémiák, továbbá a tanitóképezdék arányszáma 28: 5:4: 3 = 9: 2: 1: 1. kerekszámban (tize­des nélkül). A mely mathematikai kifejezés nyel­vészetileg értelmezve azt jelenti, hogy ha egy tanár képviseli a jogakadémiát, akkor a képez­­dét is legalább egynek, a theologiát csak kettő­nek és a gymnasiumot kilenc embernek kellene képviselni. Sajnos, csak kellene! Az elemi is­kolák részéről is kellene néhány kitűnő tanító­nak benn ülni! De hát mint sok más dologban, ennek a bizottságnak az összeállításban is szo­morúan volt tapasztalható a gymnasiumi tanár­­gyűlölet.» E baj orvoslására Református nem találja elegendőnek a tiszáninneni egyházkerület zsinati előkészitő bizottságának azt a javaslatát, a mely szerint «a debreceni, sárospataki, kolozsvári, budapesti és pápai főiskolák összes intézeti ágai­nak tanárai egy-egy küldöttet választanának a conventbe,» mert szerinte «ez egyszerűen azt je­lenti, hogy marad a statusquo. E javaslat sze­rint ismét előállhatna az az anomalia, a mi most is van, hogy a conventen, illetve az egyet, tan­ügyi bizottságban megint csak a tbeologusok lesznek többségben. S ha szavazna is a főis­kolai tanári kar egy kiküldöttre, ez ismét a fő­iskola azon ágozatának tanárát küldené ki, a melyik ott dominál. Legfőképen pedig vala­melyik theologiai tanárt, mert a vidéki lelké­szekkel való összeköttetéseiknél fogva mindegyik főiskolában ők viszik a vezérszerepet.» Mit javasol hát Református ? Azt, hogy mint az erdélyi egyházkerületben, úgy a többiben is legyen tagja minden rendes tanár a helybeli elöljáróságnak és az egyházkerületi közgyűlésnek. A conventre és a zsinatra vonatkozólag nem 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom