Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-27 / 17. szám
Tizenharmadik évfolyam.17. szám. Pápa, 1902. április 27. DTJNÁNTŰLI A. lap szellemi részét illetS közlemények a ezerkeeztöeéghez Kis József felelős szerkeszt 6 czixníré küldendők. A.z előfizetési dijait (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reelamatiök Faragó János főmunkatárs czimére küldendők. * Egyházunk anyagi támogatása. A Vállas- és közoktatásügyi ministéri um költségvetése közelebb lefolyt tárgyalásának kétségtelenül legkimagaslóbb része volt az 1848: XX. t.-c. 2. és 3. §-a végrehajtása, illetőleg a bevett vallásfelekezetek köz-egyházi és iskolai szükségeinek állami fedezése fölött folyt vita. Akárki akármit mond is, abban, hogy maga az országgyűlés komolyan foglalkozott e nagy jelentőségű ügygyei, igen nagy része van a Magyar Szó c. napilapnak, a mely mindenkor kész tömöríteni nemcsak a protestánsokat, de általában az emberi egyetemes jogokért kifejezetten küzdő liberálisokat azon hiányok pótlása és tényleges sérelmek orvoslása végett, a melyek kiáltó ellentétben vannak a tökéletes viszonosság és egyenlőség elvével; valamint éber szemmel kiséri a reactio részéről fenyegető veszélyeket s a mint észreveszi, tétovázás nélkül rájuk is matat s leleplezi azokat. Most is a Magyar Szó indította meg a nagyobbmérvü mozgalmat. De határozottan félreismeri, nem akarom mondani, hogy letagadja a valóságot az az országgyűlési képviselő, a ki azt meri mondani, hogy a protestánsoknak most elemi erővel megindult mozgalma nem természetes, hanem csak mesterséges, csak az említett lap által felszított mozgalom. Azt a hozzánk méltatlan gyanúsítást, a mi ez állításban rejlik, visszautasitjuk. A mi sürgető kérésünk nem heccelődés. Mi volnánk a szerencsések, ha csak az volna! De éppen ellenkezőleg áll a dolog. Ezért aztán nagyon bánt bennünket, hogy nagy szükségünket még egyes protestáns képviselők is csak félvállról veszik, évről-évre halaszthatónak vélik, a mikor majd az állam ereje megengedi azok kielégítését. -Ez lehet éppen olyan batáridő, mint a milyen az 1848: XX. t. c. végrehajtásáé. Szerettük volna bizony, ha bizonyos határidőre szóló ígéretet tett volna az országgyűlés, vagy legalább a kormány. A függetlenségi párt határozati javaslatának éppen az volt egyik legértékesebb része, hogy batáridőt tűzött ki. Lehet, hogy rövidre szabta azt a kormány által teendő előkészületek szempontjából, a mi szempontunkból azonban nem; mert igazán oda jutottunk, hogy az egyházi adózás könnyítésére vonatkozólag elmondhatjuk: adjad Uram Isten, de mindjárt azt az állami támogatást! Azonban, ha nem fogadta is el az országgyűlés a függetlenségi párt határozati javaslatát, azért az ügy mégis jó lépést tett előre. Úgy a kormánypártról, mint a függetlenségi pártról történt sürgető és komoly felszólalásokból meggyőződhetett az ország közvéleménye, hogy a protestáns egyházak tagjai óriási egyházi terheket viselnek; néhol 200—300 százalékát az állami adóknak. Most már hát nem csak mi tudjak, de tudják szerte e hazában hivatalos ^s nem hivatalos egyének, hogy a mi egyházi tér/ beink elviselhetetlenek. Es tudják ezt nem egyesek hírlapi panaszaiból, mikre bármikor is rámondhatták, hogy túlzottak, hanem beavatott és előkelő egyházi állásokban levő férfiaktól. Országos ügygyé lett a mi nagy szükségünk. Nem maradhatott hát el és nem is maradt el a kormány részéről a nagy baj komoly orvoslására irányuló készségnek határozott kijelentése. A vallásügyi minister az ország színe 17 Az egyház és iskola köréből. * Ä dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. fflegjelenik minden vasárnap. <
