Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-20 / 16. szám
281 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 282 felavatott 9 lelkészre vonatkozólag, kiknek felavatása a XXVI. szerint nyilvános helyen, a rendes zsinaton történt. Nem lehetetlen, hogy a VIII. szakasz utolsó pontját : „Duo autem ad minus ex iis civibus ad quos promovendus est minister, nt testes vocationis et vitae ipsius coram superintendente cum licentiando appareant“ azon alkalomból vették fel 'az egyházi törvények közé, hogy követésre méltónak ítélték a pápai egyház azon szép példáját, miszerint új papjának, Kanizsai Páli! Jánosnak felszentelésére tanukat és követeket küldött, mint az eredeti feljegyzés tanusitja: „Interfuerint hi saeculares quoque, quos Magnificus Dominus Stephanus Török et ecclesia Papensis in meam (t. i. Joh. Canisaei) ordinationem, tamquam testes et legatos adiunxerant Dominus Valentinus Hatos inter aequestris ordinis mílites excellent, Dominus Ambrosius Piriti Vajvoda, Dominus Johannes Nagy civis civitatis Papensis.“ Vagy például azon, a pápai egyházmegyére nézve nevezetes, eddig nem tudott adatot, hogy „in hac synodo (t. i. köveskutiensi) impositum est Joannes Paulides Canisueus (una cum ministerio ipso) officium senioratus ecclesiarum in districtu Papensi existentium.“ Dehát a mit elhallgatott vagy nem akart elmondani a köveskuti zsinatról, hogy annál jogosabban nevezhesse a kánonokat Pathai István nevéről, bőven kárpótol bennünket azon valóban nagyértékü adatokkal, melyek a dunántúli kerület egyházainak egyházmegyékbe történt beosztásáról, az 1019-ben szervezett egyházmegyei és egyházkerületi tanácsról és tanácsosokról találhatók könyvében. Az egyházmegyék elnevezése leginkább az esperes szolgálati helyéről történt. Abban azonban tévedett szerző, mikor Patai Istvánnak a kerületből való távozására vonatkozólag azt irta (188. 1.) hogy 1628. november havában Bethlen Gábor védő szárnyai alá menekült, legalább igy, a mint tette, azzal ez eddig 1629-re tett dátumot meg nem döntötte. Erre vonatkozólag a Magyar Könyv-szemle egyik közelebbi füzetében Pathai levelével bizonyítom a régi vélemény igaz voltát. Kanizsai Pálfi János püspökké választásáról érdekes adatokat beszél. Az 1630. évi pápai zsinat kánonai ('szerző szerint Pálfi-féle) szövegének magyarázatául felemlíti, hogy Gál Imre cánontárából elveszett a XVII. századi másolat, Tóth Eerenc a múlt század elején még ismerte, Ígéretet is tett kiadására, azóta nyomaveszett. Most a sárospataki thékában Novák Lajos theol. tanár Samarjai 1637-beu kiadott Agendájának végén egy másolatra talált, azt le is irta s ezt a szöveget közli a 221— 2S7. 11. A kánonokra vonatkozó jegyzetekben értesít, hogy a dunántúli református egyházkerületi papi presbytérium 24. tagból állt s névszerint előszámlálja őket, mely adata a XVII. századi egyházszervezetre vonatkozólag igen értékes. A 192—194. 11. felsorolt formuláknál a 4. szám alatt olvashatóról tévesen mondja, hogy a mátyusföldiek hatása érzik rajta, mert a közlöttet szerző Gál Imre kanontára 7. leveléről írta le, a mátyusföldiek esküformája pedig, mint fentebb is jeleztem, közvetlenül az „Articuli iuxta quos regitur ecclesia in superioribus regni Hungáriáé partibus 1595.“ után, a köveskuti kánonok előtt van meg, s a jellemző külömbség és eltérés az utolsó előtti második pontban igy hangzik : . . . „és hogy senkinek gonosz életemmel botránkozására tehetségem szerint nem igyekszem, hanem inkább mindennek akarok jó példaadó lenni és az JögondviselŐ uraimnak engedelmes lenni . . .“ A honnan szerző közölte, az valóságos dunántúli formula, valamint az a 194. lapon 5. alatt közölt megáldási formula is, mert Gál Imre kánontárában, a magyar szöveg előtt levő latin megáldás cim felirata, azt Kanizsai Pálfi János megáldási forniu ájáuak nevezi, e szerint dunántúli termék. Csak sajnálni lehet, hogy a köveskuti zsinat kánonait közlő nem eléggé jól olvasta, vagy hogy elindult egy olyan szöveg után, a melyben kihagyások vannak, mikor ismerte ennek egy közelkoru másolatát Gál Imre káuontárában, a melynek lehetőleg hibátlan állapotáról, leirója eléggé kezeskedik. Ebben, a lapszélén minden kánon cim feje fel vau jegyezve, a mi nagyon megkönnyíti azoknak áttekinthetőségét és sokkal jobban cselekszik szerző, ha elhagyja a sok „articulus“-t a római számok elől, s helyette beviszi a margóra írtakat, s alul jegyzetben közli a nagy conciliumok végzéseire, az egyházi atyák irataira s a magyar zsinatok végzéseire való utalásokat, „akárkinek az olvasottságát dicsérikmert több mint valószínű, hogy az eredetiben is úgy volt, a mint az érdemes gyűjtő Gál Imre azt kánontárába leírta. Dehát ez esetben szerzőnek erre vonatkozó ;;egybevetéu-se felesleges lett volna, pedig ő erre nagy súlyt helyez. Álljon itt a szerző által nem közlött jegyzetekből egy példa: a köveskuti kánonok III. articulusa mellett levő margón cimirat ez ;;Superintendentis authoritas“ ; az utalások pedig igy vannak Artic. 3. Hercegszőllos. Art. 11. Váradiensis. Art. 14. 15. Sopron. Canon. Apóst. 34. Concil. Carthaginiensis 4. Canon 1. Concil. Tolet. 11. Cjnon 10. Tehát itt még több az „egybeveté“-s mint szerzőnél. A szövegben levő nehány lényeges eltérést is felsorolom : Gál Imre kánontárában a köveskuti zsinat címlapján az M.DC.XH. évszám előtt a következő motto 411 : Concilium Carthaginiensis 3. Canon 3 : „Placiut, ut ordinandis episcopis vei clericis, prius ab ordiuatoribus suis decreta conciliorum auribus eorum inculcentur, ne se aliquid contra statuta concilii deliquisse poeniteat“, mely annyi következtetést legalább is megenged, hogy az 1612. évi köveskuti zsinatnak is volt némi része a kánonok megalkotásában, a miért erről és nem a törvényeket kihirdető Pathairól kell azokat nevezni. Ezt a mottot szerző nem közli a cimlapon, pedig az 1623. évi szept. 13 diki komjáthi-i (ez is felföldi ?) zsinat az 1: 6. kánonául szórólszóra felvette. Szerző a tulajdonképeni kánonokat ezen szóval kezdi: „Proemium.“ Mi ez? Rossz olvasás Proocmion helyett, s ugyancsak a bevezetés utolsó harmadik sorában quove glutino = quo agglutino helyett. A 207. 1. a XVIII. art.-ból a commixtionem után kimaradt az indokolás ntamguam honestatis et verecundiae corruptionem.u Ugyanott a XXI. art-ban „inflammationes, in ordinatos dissensiones“ helyett: inflationes (Hercegszőllősi latin szöveg XVII.) inordinaírts dissensiones. A XXXIV. végéről elmaradt: Cum timore Dei convivia exercebant. A 214. 1. 6. sorában commendatitiis helyett commendatiis — commendato- i riis, s ugyanott a 9. sorban „eos ludirectores secundum
